Vanessa Len: Only a Monster - Csak egy szörnyeteg

"Joan hatéves korában eldöntötte, hogy amikor felnő, ő lesz Superman."

*

Vanessa ​Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben. 

Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került. Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. 

A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket. 

A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben… 

Ő nem a hős.

Az Anassa Kiadó egy viszonylag új szereplője a magyar könyvkiadásnak, s már az első megjelenéseikkel üstökösként berobbantak a könyves világba. Egy ideje, amióta kiderült tavaly, hogy hozzák az Only a Monstert magyarul, figyelem őket és azt kell, hogy mondjam nem csalódtam. A Rhapsodic és a Reputation is kívánságlistás nálam, viszont az Only a Monster volt az, amit már az eredeti megjelenés óta szerettem volna elolvasni. Imádom a szörnyes könyveket, az időutazás is a gyengepontom, illetve villain eredettörténet is a Csak egy szörnyeteg, amiért szintén odáig meg vissza vagyok. Valahogy éreztem, hogy szeretni fogom, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Igazi kedvenc lett!!

Végre egy könyv, ahol a történet gonoszai kapnak szerepet, ők mutatják meg a világukat, a létezésük sokszínűségét, és végre nem a hősökön van a hangsúly, hanem a morally grey karaktereken, mert akárhogy nézem mind Aaron, Ruth és még Joan is ebbe a kategóriába sorolható be. Van itt minden, ami szem szájnak ingere: enemies to lovers, starcrossed lovers, időutazás, rivális családok, izgalmas világfelépítés, szörnyeteg nézőpont, kaland, meglepő fordulatok és egy szerethető cselekmény. IMÁDTAM! Így nagybetűkkel. Úgy kellett nekem ez a kötet, mint szomjazónak a folyadék. Az elején még sok kérdésem volt, főleg azzal kapcsolatban hogy fogom e szeretni, mert egyből belevágunk a közepébe, folyik a vér, sorra hullnak el a karakterek (direkt nem embereket írtam), és várni kell, hogy megmutassa magát a történet a brutálison túl. Meg is tette ezt, és egyből el is rabolta a szívemet. Mintha nekem írta volna az írónő, mivel ez a kötet megszólított és elragadott. Én is együtt utaztam az időben Aaronnal, és a többiekkel. Ott voltam Joan nehéz pillanataiban, fogtam a kezét és nem eresztettem el, még a legembert próbálóbb pillanatokban sem. Támaszt nyújtottam neki, ő pedig ezt meghálálva adott egy új kedvenc könyvet, amiért nem lehetek eléggé hálás.

Még csak hasonlót sem olvastam eddig. Jó, nyilván külön-külön előfordult már időutazós, és szörnyeteges könyv is a pályafutásom alatt, de nem ilyen. Nem ennyire összetett világgal rendelkező, nem ennyire szerethető, nem ennyire izgalmas, és határozottan nem ennyire elragadó, mint az Only a Monster. Imádtam a Vanessa Len által megálmodott világot. Azt éreztem, hogy megragadott, és úgy a bűvkörébe vont, hogy esélyem sem volt kiszabadulni belőle, de nem is akartam.

Ez a szörnyekkel és hősökkel teli világ annyira felcsigázott, annyira megvett magának, hogy pillanatok alatt (pontosan 1 nap) képes voltam befalni, és most itt éhezek, mert sehol nincs a folytatás, nekem meg tudnom kell, hogy mi lesz még itt. Mi lesz Nickkel, Joannal és az én drága Aaron-ömmel. Addig nem nyugszok, amíg ezt ki nem derítem, mert az biztos, hogy ha elkezded az Only a Monstert nem fogsz olyan létfontosságú dolgokra figyelni, mint az alvás. Befalod, és utána sóvárogsz a folytatásért.

Egyszerűen letehetetlen, megbabonáz és megmutatja miért is érdekesebb a szörnyetegek világa, mint a hősöké. Morális kérdéseket pedzeget, kétségbe vonja a józan ítélőképességedet, és ha akarod ha nem arra buzdít, hogy a "rosszfiúknak" drukkolj, és ne a "jónak". Nagyon tetszett a kötetben, hogy az írónő képlékenyen bánt a jó és a rossz fogalmával. Nem zárta ketrecbe, hanem hagyta, hogy szabadon garázdálkodjon. Nem egyszer húz csőbe, és nem egyszer adta fel a leckét.

Maga a cselekmény káprázatos, mintha a múlt egy darabja elevenedne meg előttünk. Megmutatja az időutazás szépségét, illetve a nehezebb oldalát is. A hangulata sötét, néhol komor, borzongató, veszélyes, de végig ott a fény, ami vezet minket. Az Only a Monsternek hála egy teljesen új képet festesz a világról, a benne lévő értékekről, és arról, hogy mi is a fontos. Egyes részeknél, főleg a betörésesnél, erősen Hat varjú feelingem volt, ami miatt még jobban szerettem.

A szerelmi szál nem egészen szerelmi háromszög, de hajaz rá. Nem elég, hogy az írónő érdekes főszereplőt ad, aki más mint a többi szörnyeteg, még két választási lehetőséggel is kecsegteti. Nick, a hős, akinek az a végzete, hogy megölje a szörnyetegeket. Aaron egy erős, fennhéjázó család sarja, aki ha elsőre nem is tűnik szimpatikusnak, higgyetek nekem a végére az lesz, sőt... Én új kedvenc könyves álompasit is avattam, és már az elején tudtam, hogy a mogorva, lenéző szöszi lesz a befutó. Ha kedvelitek Draco Malfoyt, Aaron Olivert is fogjátok.

Odáig vagyok azokért a karakterekért, akik kívül bunkók, elérhetetlenek, belül viszont hatalmas szív lapul, akik nem osztogatják csak úgy a kedvességet, hanem ki kell érdemelned azt, és képesek igazi drámakirálynők lenni. Aaron is ilyen. Lassan bontakozik ki a karaktere, de amikor ez megtörténik, elveszel és nem érdekel más csak az, hogy még többet tudj meg róla. Nick egy percig volt érdekes számomra, még az elején, de Aaron az, aki elrabolta a szívem és fogságban tartja.

Mellette Joant kedveltem meg még nagyon, na meg persze Ruth-t. Lehet nem szeretni őket? Ruth igazi róka, aki egyik helyről ugrál a másikra, de mindig talpra esik. Joan pedig a történet mozgatórúgója, az ő karakán személyisége viszi előre a cselekményt, és miatta nem laposodik el. Egyik veszélyes szituációból csöppenünk a másikba. A karakterek mellett a világ felépítését, az apró részleteket szerettem a legjobban. Nemcsak jól van felépítve, de közben lebilincselően izgalmas is, és nem utolsó sorban egyedi. Olvastál már olyan könyvet, ahol a szörnyetegek kapják a fókuszt, mindeközben képesek az időben is utazni? Nem hiszem! Igazi gyöngyszem a fantasyk világában Vanessa Len írása. Ha ti is inkább a gonoszoknak szurkoltok, nem pedig a hősöknek, akkor el kell olvasnotok a Csak egy szörnyeteget. Keserédes történet, amihez kell a második rész is, mert nem hagy nyugodni a világ, benne a karakterek és azt érzed a vége felé, hogy habár úgy, ahogy pontot tesz a történet végére, mégsem ez történik, mert sejteti, hogy még csak ezután fog igazán beindulni. Remélem a Never a Heroban még több Aaront kapok, mert szerelmes lettem belé, és tudnom kell, hogy mi lesz vele. Tudnom kell, hogy fogja e még keresztezi az útját Joan, és ha igen milyen titulusban. A szerelmi háromszögnek sincs lezárása, emiatt is oly keserédes. Ti kit választanátok: Aaront, a szörnyeteget vagy Nicket, a hőst?

"Most már tudta, hogy a hétköznapi London felszíne alatt szörnyetegek élnek."

- Nos, szörnybébi... - Aaron komoly, feszült pillantással előrehajolt. - Nem tudom, a családod mennyit tanított meg neked, de megmentetted az életemet, és a szörnyetegek nem veszik félvállról az efféle adósságokat. Természetesen nem vagyunk barátok. Amíg meg nem fizetem számodra az adósságomat, jóval több vagy nekem."

"Időutaztak. És most itt van ezzel a nevetséges, flancos fiúval, aki még csak filmeket sem nézett."

" - Igen, háziállata. Ez London leghaszontalanabb családi hatalma. - Aaron ezt megvetően mondta. Viszont nagyon halkan beszélt, mintha nem akarta volna megsérteni a hallótávolságon belüli Hathawayeket."

"Ő sosem volt zsákmány. Annyira védtelennek tűnt néhány napja az aranyló szobában, egy fiúként a szörnyetegek között, miközben ő volt ott a leghalálosabb teremtmény."

"Joan újra eltaposta a reményt. Emlékeztette magát, hogy nem lesz boldog befejezés. Ő egy szörnyeteg, a fiú pedig egy hős. Mindenki tudta, hogy ér véget ez a történet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)