Holly Black: The Cruel Prince - A kegyetlen herceg (A levegő népe 1.)

"Egy álmos vasárnap délután hosszú sötét kabátos férfi tétovázott a fákkal szegélyezett utca egyik háza előtt. Nem állt a közelben az autója, nem is taxival érkezett."

*

Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem. Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek. Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia. A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye. Hagyd, hogy elbűvöljön!

Holly Black neve nem ismeretlen a magyar olvasók körében. Számos írása megjelent már, mégis úgy érzem, hogy eddig nem fordítottam kellő figyelmet rá. A Spiderwick-krónikákat imádtam, de annyira nem mélyedtem bele a munkásságába, ami hatalmas hiba volt, hiszen bebizonyította A kegyetlen herceggel, hogy még többet kell olvassak tőle, hiszen eszméletlen a stílusa és olyan szórakoztatóan, felemelően ír, hogy ebből a csodából nem maradhatok ki.

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a kötetet; egyből szembetűnt, hogy milyen szép kivitelezéssel van dolgom. Nemcsak a borító hívja fel magára a figyelmet, hanem a fejezeteket jelölő rajz is, amit a legszívesebben minden egyes újabb rész előtt kiszíneztem volna. De még ennél is nagyobb örömet okozott az, hogy van térkép a könyvbe. Tudom, hogy tudjátok, hogy én vagyok az őrült, térkép mániás lány, na de akkor is. Megláttam és percekig csak azt néztem, majd elkezdtem a történetet és azta. Nehezen találok szavakat annyira más volt, annyira új volt. Már maga a kezdés is brutál erős. Megadja a kezdő löketet és hangulatot a kötethez és már az első néhány oldal után teljesen lesokkolt és ámulatba ejtett. Nem győztem tátani a számat. Igazán lenyűgözött. Imádtam minden egyes szavát, igazi függővé tett és nem győztem falni a sorokat. Olyan élményt adott, amire egyáltalán nem számítottam volna és úgy varázsolt el, hogy mire észhez kaptam volna már befaltam a könyv felét úgy, hogy szinte észre se vettem az idő múlását és még többet és többet akartam belőle. Maga az alapkoncepció nem olyan különleges, viszont van benne valami drámai, valami egészen megkapó. 

Adott egy ikerpár, akik halandók, de bekerülnek a tündérek világába, s ahogy ez lenni szokott minden a feje tetejére áll. Ármányokkal, csínytevésekkel, gonoszsággal és intrikával fűszerezi meg a lapokat. Ott adja hozzá az újabb és újabb fűszereket, ahol szükség van rá, s addig keveri a szálakat és az eszmefuttatásokat, amíg célt nem érnek, s amíg ki nem bontakozik a teljes cselekmény. A kötet egyharmada a megismerkedés, az alaphelyzet felmérésének a színtere, míg a kötet hátramaradó kétharmada maga a botrány és a vérontás, gonoszság megtestesítője. 

Nemcsak elvarázsolva éreztem magam olvasás közben, de rettegtem is, hogy mi lesz a következő fordulat, a következő csavar, mivel A kegyetlen herceg maga a meglepetések és váratlan fordulatok kötete. Nem egy helyen szaladt fel a szemöldököm a homlokomra és fogtam a fejem meglepetésemben, hogy ez mégis hogyan történt, hogy nem vettem hamarabb észre az összefüggéseket és igen, minden egyes haláleset, gonoszkodás és az emögött rejlő valós érzelmek megleptek, de ezek mind eltörpülnek amellett, amikor megérkezett a kötet nagy tetőpontja, A CSAVAR, ami mindent új színben tüntetett fel és, ami még a bonyolultnál is bonyolultabbá tette a cselekményt. 

A véres jelenetek, a kiélezett helyzetek mellett a romantika is képviselteti magát,s nem is akárhogyan. Művészien szövi bele magát a kötet sejtjeibe és belülről omlasztja szét azt. Újfent csak ámultam, hogy ilyen zseniálisan fonta a szálakat az írónő. Magáról az elképzelt világot nem is említve. A derűs és borús oldal is ugyanúgy megmutatkozik, felfedve magát nekünk. A különböző leírások és világfelépítés nagyon vizuális és olyan jól megírt, hogy én is ott lépkedtem Jude-dal és átéltem vele az eseményeket. Nem egyszer éreztem azt a megpróbáltatást, amit a főszereplőnknek kellett átélnie. Nemcsak megmutatja, hogy milyen badass karaktert alkotott Holly Black, de egyfajta tükröt is állít, ami párhuzamba vonja a mai világot, megmutatva, hogy milyenek is vagyunk ki emberek, s ezt a tündéreket keresztül reprezentálja nekünk. 

Egy teljesen új közegbe lépve világít rá a kiközösítésre és a megfelelési kényszerre. Jude mellett Cardan a másik fő karakterünk, akire nagyon érdemes odafigyelni, hiszen meglepő fordulatokkal és megmozdulásokkal szédíti meg az olvasókat. Bevallom nem értettem azt a rajongást, ami körülveszi őt könyves berkekben, de azt hiszem a regény végére minden értelmet nyert. Még ha az elején nem is varázsolt el, az kétségtelen, hogy a kötet végére minden szívet megnyer magának. Gőgös, bunkó, jóképű, nagyra van magával, de van is mire, s mi csajok nagyon is bukunk az ilyen pasikra, még akkor is, ha ezt valahol mélyen nem akarjuk bevallani magunknak. A többi karakter is igazi egyéniség, nem lehet azt mondani rájuk, hogy tucat. 

Emellett számos természetfeletti lény, köztük pixik, goblinok és társaik keresztezik az utunkat feledhetetlen pillanatokat okozva ezzel. A cselekmény pörgőssége és különleges hangulata teszi lehetővé azt, hogy rohamléptekkel haladva ragadjunk bele a világába. Nem egyszer éreztem éteri vonzást, mintha megbabonáztak volna a tündérek, hogy minél előbb térjek vissza a megkezdett cselekményhez és ne csináljak mást, hanem csak olvassak és olvassak. Eszméletlen, hogy mennyire a bűvkörébe vont. A második rész megjelenéséig nem tudom, hogy mi lesz velem. Már most függő vagyok, pedig addig nyújtottam a cselekmény kibontakozását ameddig csak tudtam, hogy minél tovább élvezhessem, de lehetetlenség sokáig ellenállni neki. Ha engem kérdeztek 2018 legkiemelkedőbb olvasmánya A kegyetlen herceg és ezen semmi sem változtathat. Ha érdekel a tündérek világa, ha szereted a szövevényes és kiszámíthatatlan cselekményeket, akkor a The Cruel Prince a te olvasmányod. Ne habozz, merülj el benne és hidd el, nem fogod megbánni.

" - A mi csavaros eszű Jude-unkra, aki emlékeztette a tündéreket, miért húzzák meg magukat Tündérfölde dimbes-dombos tájain, miért félnek a halandók vadságától!"

"Persze, Tarynnek igaza van a meséket illetően. A hercegnőkkel mindig rossz dolgok történnek. Megszúrják az ujjukat, mérgezett almát esznek, kénytelenek a saját apjukhoz feleségül menni. Levágják a kezüket, a testvéreik hattyúvá változnak, a szerelmüket feldarabolják és bazsalikomos ládába ültetik. Gyémántok jönnek fel a torkukon. Séta közben úgy érzik, mintha pengeélen járnának."

"Tündérfölde gyönyörű, de olyan, mint egy aranyszarvas teteme, a bőr alatt férgek rágják a húsát, bármelyik pillanatban szétrobbanhat."

" - Ha kíváncsi vagy a véleményemre - szólal meg lassan -, akkor annyit elmondhatok, hogy a fájdalomból táplálkozó szerelem sosem fejlődik jó irányba. Hidd el, ezt a leckét megtanultam. Szeretlek téged és Tarynt is, de nem hiszem, hogy jól járna Locke-kal."

"Úgy tűnik, ha egyszer csókolóztál valakivel, akkor a csók lehetősége ott lapul minden egyes pillanatban, nem számít, milyen ostobaság volt az első alkalom. A levegő feszültséggel telik meg az emléktől, hogy az ajka az ajkamhoz ért."

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Emy Dust: Érzelmek túrája

"Az év legjobb időszaka a tavasz. Tökéletes alkalom a kirándulásra, mi mégis moziba indultunk."

*

Bettyt lakótársa Mike, rábeszéli, hogy menjen vele és barátaival kirándulni a hegyekbe. Nem szereti a túrákat, de végül beleegyezik. Már az első perctől vissza akar fordulni, amikor Mike barátai nem fogadják őt kitörő örömmel. Mindezek ellenére is, be akarja bizonyítani, hogy nem egy gyenge elkényeztetett lány, aki nem tudja végigcsinálni az utat, de szerencsétlenségére megsérül, és nem tud tovább menni. Dean az „Élenjáró klub” legjobbja vállalja, hogy visszaviszi a lányt. Nem sejtik, hogy megannyi veszély fenyegeti őket és az egyszerűnek hitt kirándulás a legrosszabb rémálmukká válik, ahol az érzelmeikkel való harc mellett a túlélés a cél.

Ha eddig azt hittem, hogy ismerem az írónő összes oldalát, akkor nagyon nagyot tévedtem, mivel az Érzelmek túrája is kicsit más, mint a többi. Igazi vérbeli kalandregénnyel van dolgunk egy cseppnyi borzalommal, vérrel és érdekes helyzetekkel vegyítve. Nem tudtam, hogy féljek e olvasás közben vagy örüljek, hogy egy ennyire új oldalát ismerhettem meg Emy Dustnak.

A regény kezdésében még semmi szokatlant nem találtam, de ahogy egyre inkább megismertem a szereplőket és a cselekmény mozgatórugóját úgy ámultam el egyre inkább. Nemcsak, hogy új fába vágta Emy a fejszéjét, de még ezt olyan stílusban is, hogy mire feleszméltem már 100 oldal el is tűnt a kezeim alatt. Hihetetlen gyorsasággal haladtam, ha egy medve kergetett volna, akkor sem tudtam volna gyorsabban olvasni, mint ahogy tettem. Szabályosan magához láncolt a történet. Túrázni jómagam is szeretek és láttam már jó pár olyan filmet, ami egy hasonlóan izgalmas túrával kezdődik és valahogy mindig valami baljós lesz belőle a végére és ez ennél a könyvnél is teljes mértékben igaz. Volt itt minden, veszedelem, félelem, ennek a legyőzése, halálos pillanatok, reszketésre késztető részek és megannyi talány, kérdés. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire is imádom az írónő stílusát és, hogy mennyire több elismerést kellene kapnia, mint amit kap. Zseniálisan szövi a szálakat, a megfelelő helyen lesz egyre kalandosabb, egyre veszélyesebb és az érzelmeket, az elfojtott vágyakat is úgy hozza előtérbe, hogy előtte kicsit kiéheztet minket és csak utána hagyja, hogy a bódulat elvegye az eszünket. Nem csodálkoztam kapkodni a fejemet oldalról-oldalra. Ha kellett együtt tudtam érezni Bettyvel, annyira törékenynek és gyámoltalannak, de közben erősnek állította be, hogy nem tudtam úgy olvasni a szemszögét, hogy ne éreztem volna át a helyzetét és ne éltem volna át vele az egész kalandot, amit az Érzelmek túrája jelentett. 

Nem egyszerű kalandregénnyel van dolgunk, mivel horror filmekbe beillő jelenetekkel is bőven tarkított, amitől csak még izgalmasabb és még különlegesebb. Érdekes, de a karaktereket úgy tárja elénk, hogy csak hosszas bolyongás után ismerhessük meg őket teljesen. Nincs az, hogy ha egyszer leírtunk már valakit magunk előtt, akkor nem változhat, mert az biztos, hogy semmi sem úgy van, mint ahogy azt első blikkre gondolnánk. Imádtam, ahogy megelevenedett a lelki szemeim előtt az erdő, a túra különböző helyszínei, ahogy átéreztem Betty félelmét, fájdalmát és kétségbeesését. 

Emellett olyan tájleírást is kaptunk, hogy akarva-akaratlanul de úgy éreztem, mintha én is Deanékkel sétálnék a Sziklás-hegység erdeiben, s én is megmásznám azokat a sziklákat és kiszögelléseket, amiket a karakterek. Nem egy helyen találhatjuk szembe magunkat csavarral vagy éppen meglepő végkifejlettel. Együtt izgultam végig a kötetet Bettyvel, borzongtam meg, féltem vagy éppen teljesen letaglózott a letargia és nem tudtam kiverni a fejemből. 

Hús-vér, élő-lélegző kötettel lehetett dolgom, ami a csontomig hatolt és addig nem eresztett, amíg az epilógussal be nem fejeztem azt. A kötet háromnegyede tele van izgalmakkal, veszélyekkel, feláldozással, meggondolatlan tettekkel, döbbenettel, félelemmel, ádáz küzdelemmel, de ez mind eltörpül amellett, hogy milyen érzelmi túltöltés árad a kötet pórusaiból. Nem egyszerűen átvágtatunk a cselekményen, hanem együtt élünk vele egészen az utolsó lapokig. Minden megjelent kötetét olvastam már az írónőtől és habozás nélkül mondhatom, hogy eddig ez az egyik legkitűnőbb, legbravúrosabb olvasmánya, amit papírra vetett. Ahogy a szerelmi szál kialakult az valami isteni. 

Megvan a kétség érzése, hogy lehet mégsem lesz minden happy end a végére, de a sok borzalom és érdekes rituálé, helyzetek mellett igazi felüdülés volt a kötet utolsó harmada, mivel nemcsak a feldolgozást, az elengedést és a félelmek legyőzését helyezi előnybe, hanem azt is, ami a kötet legfőbb mondanivalója. Sose tudhatod, hogy mikor ér véget az életed, s minden egyes lehetőséget meg kell ragadni a boldogság eléréséhez. Nehéz lesz az út, tele bukkanókkal és embert próbáló feladatokkal, de a végén mindig meghozza a gyümölcsét a belé fektetett energia. 

S még emellett arra is volt kapacitása Emynek, hogy változatos, nem szokványos elemekkel tűzdelje tele a regényét. A borongós őszi estékre tökéletes olvasmány lehet. Biztos vagyok benne, hogy az Érzelmek túrája után nem lesz egyetlen egy olyan kételkedő sem, aki ne ismerné el, hogy mennyire is zseniális az írónő és, hogy mennyire is kiemelkedő az, amit csinál. Visszatérve a regényhez. Érzelmek sokaságát élhetjük át, kezdve a haragtól egészen az elvesztés fájdalmáig. De mindennek a végén ott van a fény az alagút végén, ami kecsegtető, már-már hívogató és meghozza a fáradalmas munka a sok szenvedés után járó jutalmat. A karakterek is egyéniségek, megvan a saját múltjuk, a kis történetük és emellett képesek a változásra, az előre lépésre és arra, hogy ne veszítsék el a reményt, még akkor sem, ha jelen pillanatban a létezés is fájdalmas. Ha szereted a hátborzongatóan kalandos, egy pici rettegéssel megfűszerezett regényeket, ahol az érzelmek is döntő szerepet játszanak, akkor az Érzelmek túráját neked írták és alig várja, hogy a kezedbe fogd és elmerülj a világában. Végszónak pedig csak annyit, hogy nem lehetne, hogy Emy elküldi nekem Deant? Még túráznunk sem kell, elég ha vigyáz rám és nem engedi, hogy bajom essen.

"Jesszusom! Teljesen megőrültem, hogy róla fantáziálgatok. Semmi nem ér a tökéletes teste, ha mellette egy bunkó. Vagy mégsem akkora bunkó?"

"Más volt a hangja. Legjobban mégis az érintése zavart. Egy pillanat volt, míg hozzám ért, de mennyire akartam még többet belőle."

" - Tíz perc alatt odaérhetünk - fordult felé Dean, azzal megtörte azt a sűrű levegőt, ami közénk szorult. Amit lehet, hogy csak én éreztem, de határozottan ott volt. Ami megfojt, de mégsem akarod elengedni, még több kell belőle."

"Két hete ért véget a borzalom, de még csak most éreztem igazán, hogy hazaértem. Ehhez az ő csókjára, ölelésére volt szükségem, arra, hogy újra magam mellett érezzem."

Köszönöm Emy Dust írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

"Tiktak. A mutatók csigalassúsággal haladtak előre, én meg hiába bámultam az órát, hátha azzal felgyorsíthatom az időt. Igazán felkészülhettem volna rá, hogy az utolsó percek lesznek a legborzasztóbbak."

*

Mernél szeretni, ha az időd lejárt? Lilla már évek óta a halál árnyékában él. Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit. Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja… Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot. Nem is sejti Lilla sorsát. A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit. Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

Borzalmasan nehéz volt olvasnom a regényt, de egy percig sem bántam meg, hogy újra átéltem a fájdalmat, hiszen nekem is nem egy olyan szerettem volt, akit a rák vitt el és nagyon megviselt. A fájdalom a mai napig nem múlt el és azok az érzések kavarogtak végig bennem olvasás közben, amit akkor éreztem, amikor a halálos ágyon ülve fogtam a kezüket és azért imádkoztam, hogy ne fájjon nekik és békés legyen az átkelés, mert sajnos egyikőjüket sem lehetett már megmenteni.

Rácz-Stefán Tibor neve elég ahhoz, hogy biztosan tudjam, hogy olvasnom kell a legújabb regényét is. Azt már megszoktam, hogy elgondolkodtató témákról és élethelyzetekről ír, de az Élni akarok! felülmúlja az eddigi összes alkotását. Komoly, valós, szívszorító, szomorú és a szívet-lelket darabokra tépő regénnyel van dolgunk. Nagyon nehéz erről a kötetről írnom, mégis vétek lenne kihagyni, ha nem osztanám meg a gondolataimat és az érzéseimet, hiszen ezúttal Tibi nemcsak önmagát múlta felül, de amellett, hogy az elmúlásról írt, azt is előtérbe helyezte, hogy élni kell, meg kell élni a dolgokat, minden egyes apró örömöt értékelni kell, mert sosem tudhatjuk, hogy meddig tarthat ez még és mikor jöhet el számunkra is a vég. A rákot mint betegséget is úgy közelítette meg, hogy nem szépített rajta, egyből szembetaláltuk magunkat a nehézségekkel és a fájdalommal, ami ezzel a betegséggel jár. Tudtam, hogy milyen végkimenetelre számíthatok, mégis teljesen letaglózott. Sok mindenre fel lehet készülni, de az egyik olyan dolog amire nem lehet az maga a halál és Tibi is olyan érzelmesen, de egyben fájdalmasan írt az elmúlásról, hogy nemcsak a szívem facsarodott össze, de a lelkem egy darabkája is az enyészeté lett, amit cseppet sem bánok, hiszen ha már egy ember másképp fog gondolkodni az életéről és megtesz olyan dolgokat, amire vágyik, de valami visszatartja, már ezért úgy érzem, hogy érdemes volt megírni az Élni akarok! c. regényt. 

Maga a cselekmény rövid lefolyású, mégis csak úgy szaladunk előre. Nemcsak a jelen darabkái, de a múlt történései, a kezelések, műtétek világa is elénk tárul. Rövid, mert alig 1 hónapig kísérhetjük Lillát az útján, s mégis ez az egy hónap olyan, mintha egy újabb esélyt kapott volna a lány, hogy megtegyen olyan dolgokat, amiket még szeretett volna a könnyes búcsú előtt. Nem szégyenlem, de egy százas zsepi biztos elfogyott olvasás közben, s ti se vágjatok neki anélkül, mert hogy sírni fogtok a cselekményen és a végkimenetelen az biztos. Nehéz gátat szabni a könnyeknek, főleg akkor ha ez még Tibi írásmódjával is párosul. 

Az Élni akarok! alapvetően Lilla végső búcsúja, mégis egy olyan karaktert formált az író, akinek nem az a fontos, hogy ami kis ideje még hátravan azt magára fordítsa, hanem a szeretteire és emiatt lesz csak még fájdalmasabb az egész. Minden egyes megszólalással és tettel egyre jobban magaménak érezhettem Lillát és ahogy egyre inkább haladtam előre előtört belőlem az érzés, hogy nem akarok, hogy véget érjen, igenis megérdemelné, hogy happy enddel érjen véget a története, de mint az élet, így a kötet sem feltétlenül azt mutatja, amit szeretnénk vagy amire szükségünk lenne. Sokat gondolkodtam olvasás közben, hogy tulajdonképpen mit is jelent nekem a történet és higgyétek el élni kell, megélni a pillanatokat, kilépni a komfortzónából, élményeket gyűjteni, odafigyelni másokra, tenni a világért és nem utolsó sorban mosolyt csalni a szeretteink arcára, mert ez az, ami mindenkit éltet, hogy az, akit mi szeretünk boldog legyen. 

Az elmúlás fájdalmával indul a regény, s azzal is éri el a tetőpontot, de még így is váratlanul és leginkább felkészületlenül ért a lezárás. Rácz-Stefán Tibor egy percig sem ülteti el bennünk a remény magját, hogy van még remény, ne adjuk fel, hiszen már az elején tisztázta, hogy mire is számíthatunk, na de akkor is. Rendesen megszenvedtem a fájdalmasabb részeket és ha hiszitek, ha nem a mécses akkor tört el igazán, amikor azzal szembesültem, hogy mi mindenből marad ki Lilla, hogy miket nem élhet már át. De egyben valahol gyönyörű is, hogy Tibi így ebben a formában tudott írni az elmúlásról, hogy valós érzelmeket csalt ki az olvasóiból és elültette bennük a regény mondanivalóját és az egésznek a mozgatórugóját, hogy éljünk, ne keseregjünk felesleges dolgokon, hiszen a halál a mi nyakunkba is itt liheg, az meg már más kérdés, hogy mikor is jön el értünk. 

Magát a cselekményt megírni nem lehetett könnyű, de nagyon is megérte. Nem szenvedtem és nem éltem át ennyi fájdalmat már rég egy könyv által, s érzem, hogy sokáig velem fog maradni Lilla és az ő rövid életének mozzanatai. Emellett megtanított arra is, hogy ne fogadjuk el a sorsunkat, hiszen rajtunk áll, hogy kikkel leszünk életünk végéig, s mit is szeretnénk, addig csinálni. Magát a bakancslistás ötletet pazarnak tartom, s nemcsak azért, mert olyan tételeket vitt fel, amik könnyen megvalósíthatóak, hanem azért is, mert racionálisak és ésszerűek is. 

A cselekmény két részből áll, egyrészt Lilla utolsó hónapjait sűríti bele Tibi, másrészt az elmúlt évek szenvedései is szerepet kapnak, megmutatja, hogy mi is vezetett el a végső döntésig, s a borzalmasabb, kínokkal teli kezelésekbe, a gyengeségbe és a kimerültségbe is betekintést nyerünk. Összességében szívszorító történet az élni akarásról és arról, hogy mi mindenre képesek lehetünk, ha másokat helyezünk előtérbe, s ezáltal mi is sokkal boldogabbak leszünk. Fájdalmas olvasni, de minden egyes elejtett könnycsepp megéri a fájdalmat és a szenvedést, mert garantált, hogy az Élni akarok! után teljesen más nézőszögből tekintünk a világra és a mindennapi dolgainkra. Teljességgel megérte megírni Lilla történetét, még akkor is, ha oly keveset élt és nem lehetett olyan vége a regénynek, mint amit megérdemelt volna. De emiatt is olyan valóságos, szívbemarkoló és kitárulkozó. Nemcsak bátor, de a nyers őszinteségével megkapó is. Fáj, de egyben meg is erősít. Minden elismerésem Tibié.

"Ahogy eltűnt a szeme elől a kamera, észrevettem, hogy bámul rám. Különlegesnek éreztem tőle magam, és gyönyörűnek. Eddig soha nem tartott senki annak, és nem is lepett meg. Egy haldoklóban nincs sok szépség."

" - Régóta vágytam rá, és sejtettem, hogy jó lesz, de... Olyan volt az a csók, mint amikor csekkolod egy könyv fülszövegét, és tudod, hogy imádni fogod, de minden képzeletedet felülmúlja az, amikor végre olvashatod. Egyszerűen szavakat is nehéz találni rá!"

" - Nem kötelező mindig erősnek lenned. Te is kiborulhatsz, te is lehetsz gyenge. Senki sem fog kevesebbet gondolni rólad miatta, ugye tudod?"

"Nekem nem juthat szerelem. Nem lehetek az a lány, aki magába bolondítja a fiút, és aztán kötelezi őt, hogy a szerelem nevében nézze végig a halálát, és legyen vele az utolsó percig."

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!