Kadono Eiko: Kiki, a boszorkányfutár

" Volt egyszer egy sűrű erdőkkel és lankás dombokkal ölelt kisváros."

*

ISMERD MEG A JAPÁN GYEREKKÖNVET, AMELY MIJAZAKI HAJAO RAJZFILMJÉT IHLETTE! 

Kiki, a kis boszorkány sosem futamodik meg a kihívások elől. Amikor betölti tizenharmadik évét, a boszorkányhagyománynak megfelelően útra kel, hogy egy új városban telepedjen le egy évre. Amikor Kiki Koriko tengerparti városába ér, biztos benne, hogy szívesen fogadják majd, ám a helyiek bizalmát nehezebb elnyerni, mint képzelte. Hűséges és pimasz macskájával, Dzsidzsivel az oldalán Kiki új barátokra lel, és megtanulja, hogy a varázslat a leghétköznapibb helyeken is virágozni képes. 

Kadono Eiko elbűvölő gyerekkönyve, melyben a mágia és a mindennapi élet bája keveredik, most Mayer Ingrid fordításában először olvasható magyarul. 

Kadono Eiko csaknem kétszáz mű szerzője. Számos elismeréssel tüntették ki, köztük a Hans Christian Andersen-díjjal, a Kiki, a boszorkányfutár pedig az IBBY kiemelt műveinek listájára is felkerült. Japánban, Kanagava prefektúrában él.

"A boszorkányoknak fekete macskájuk van, mióta világ a világ. Ez is afféle varázslat lehet."

Az eredeti 1989-es Ghibli Studio animét nem láttam, és igazából nem is nagyon hallottam róla, viszont egy cuki és aranyos olvasmánynak tűnt első blikkre a Kiki, a boszorkányfutár, így nem hagyhattam ki. Néha olyan jó elmerülni egy-egy gyerekkönyvben, amik hiába szólnak gyerekeknek, a felnőttek is ugyanúgy tudják élvezni, és velem pont ez történt Kadono Eiko regénye alatt.

A történet Kiki kirepülésével kezdődik, a felnőtté válásról, arról, hogy minden kis boszorkány életébe eljön egyszer az a pillanat, amikor el kell hagynia a családi fészket, a saját lábára kell állni és megtalálni az új otthonát. Eleinte kicsit nehézkesen indult a kapcsolatom Kikivel, mert bele kellett rázódjak a megálmodott világba, abba a közegbe, ami a boszorkányfutárt jellemzi, és ebben hatalmas segítség volt Dzsidzsi. Egy biztos pont, aki akkor is ott van, amikor kapaszkodóra van szükséged.

Bevallom, nem tudtam, hogy mire is számítsak Kikitől, reméltem, hogy majd kikapcsol és arra a pár órára amíg tart elszórakoztat, és ez így is történt. Ha lenne kistesóm, illetve kisebb gyerek a családban biztos vagyok benne, hogy leülnék vele a puha fotelba és felolvasnám neki Kiki, a boszorkányfutár kalandjait. Egy ilyen kedves történet minden gyerkőc kedvence lehet, még azoké is, akik nem látták az animét.

Alapvetően annyira nem hosszú, én inkább rövidnek is mondanám, de arra pont elég a hossza, hogy pár óra alatt befald, és nyúlj a következő részért. Ha jól láttam 6 részes a sorozat, én személy szerint vevő lennék a folytatásokra is, mivel imádtam. Imádtam a boszorkányok és a mágia létét benne, cseppet sem zavart, hogy nem én vagyok a célközönsége, és a könyv hatására szerintem már tudom is, hogy mi lesz az esti programom.

Kiki egy eszes és okos 13 éves kis boszorkány, akinek megvan a maga látásmódja, aki eleinte habár szeleburdi a végére kiforr, és már nem az a nyeszlett kislány, aki hirtelen dönt, és egyik pillanatról a másikra szinte kirepül a nagyvilágba. Szórakoztató jelenség, akit lehet szeretni, és akivel csupa kaland az élet. Mellette Dzsidzsi imádnivaló, és tényleg jó lenne, ha minden gyerek kapna a születésekor egy cicát, aki végig ott lenne az emberrel egészen addig, amíg új családot nem alapít. Személyes okok miatt ez a szál, illetve elképzelés nagyon tetszik.

Amellett, hogy a Kiki, a boszorkányfutár egy felettébb kedves történet tele van bölcsességgel, tanácsokkal és olyan információkkal, amiket a kicsik is el tudnak sajátítani, így tökéletes gyerekkönyv, és nem is csodálom, hogy ennyien szeretik, akár az eredeti animét, akár ezt a könyvet. Van a történetben egyfajta báj, ami megragad az első oldalaktól, és nem enged. A mindennapi életet keveri mágiával és boszorkánysággal.

Ami talán még különlegesebbé teszik ezt a történetet, azok maguk az illusztrációk, amik tökéletesen illeszkednek a cselekményhez, feldobják azt, vagy csak megmutatják Kiki életének egy-egy mozzanatát. A szöveg nélkül is tökéletesen értelmezhetőek, és habár fekete-fehér a színvilág, mégis színesebbé teszik Kiki történetét. Adnak egyfajta pluszt, ami miatt még inkább megkedveled a történetet.

Ahogy az élet, úgy Kiki útja sem felhőtlen. Vannak kedvesebb, illetve kevésbé kedves karakterek is, akikkel találkozik. De ahogy mindig minden, úgy az ő sorsa is jóra fordul, és a végére még barátokat is szerez magának. Összességében nekem nagyon tetszett, aranyos volt, és pont annyi figyelmet igényelt, mint amennyit tudtam adni neki. Ha egy kalandos, boszikkal teli gyerekkönyvre vágytok, adjatok egy esélyt a Kiki, a boszorkányfutárnak. Ígérem, nem fogjátok megbánni. :)

" - Fura, hogy akármiről beszélt, mindig talált módot az öntömjénezésre! - szólalt meg halkan Dzsidzsi."

" - És még ők akarnak tavaszhívogató koncertet adni, mikor olyan hűvös a tekintetük, mint az északi szél? Szép dolog, mondhatom - motyogott Kiki méltatlankodva az orra alatt."

"A hasunkat nem szabad kitenni a hidegnek. A legjobb, amit tehetsz, hogy mindig melegen tartod. Nagyon-nagyon vigyázni kell rá. Mert a hasunk a világegyetem közepe."

"Hoppla-hopp, zsipi-zsupp, hipp-hopp!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)