Agatha Christie: Pókháló

" A Copplestone Court, Henry és Clarissa Hailsham-Brown tizennyolcadik századbeli, Kent megye dimbes-dombos lankáin megbújó vidéki kúriája gyönyörű látványt nyújtott még egy ilyen márciusi esős délután is."

*

Clarissa Hailsham-Brown szép, fiatal, életvidám nő. Nemrég ment férjhez a Külügyminisztérium egyik vezetőjéhez. A férfi elvált, volt felesége egy gyanús kábítószer-élvezőhöz (vagy kereskedőhöz?) ment hozzá. Egy esős tavaszi estén Clarissa éppen megszabadul vidéki kúriájukban a szállóvendégektől, akik vacsorázni mennek a golfklubba, mikor férje nagy hírrel tér haza: a köd miatt „Mr. Jones” repülője nem Londonban száll le, hanem a házuktól néhány mérföldnyire lévő kis repülőtéren. A miniszterelnök is hozzájuk tart egy kis titkos megbeszélésre. 

Ám amikor Hailsham-Brown elindul „Mr. Jones” elé, Clarissa egy hullát talál a nappaliban! A volt feleség új férje az… Ráadásul visszaérkeznek a vendégek a vacsoráról, megjelenik a rendőrség is, és kezdetét veszi a nyomozás. De közben eltűnt a hulla!

Agatha Christie színdarabjából Charles Osborne írt regényt, minden Christie-rajongó őszinte örömére. Most először jelenik meg magyarul.

„Mi lenne, ha egy hullát találnék a szalonban? Mihez kezdenék?”

Egy nagyon szórakoztató, gyorsan olvasható, furfangos és hihetetlenül rövid történetet kapunk a Pókháló személyében. Megmondom őszintén, én meglepődtem, hogy nem az a szokásos felépítés fogad, és ilyen gyorsan ledaralta az írónő a gyilkossági szálat. Olyan érzésem volt végig, mintha  színházban ültem volna, és egy színdarabot néztem volna meg. Alig kicsivel több, mint 200 oldal a kötet, és talán ez az egyik olyan AC regény, amit pillanatok alatt befaltam. Mire feleszméltem már vége is lett.

Most már kezdem rutinosan érezni magam ezekben a krimikben, mégsem tudtam rájönni, hogy ki a tettes. Valahogy kézenfekvőnek tűnt, hogy aki végül tette az nem lehet, és rendesen a bolondját járatta velem a történet. Adott egy ház, amit nem vehet ki akárki, és adott egy házaspár akik mégis megtehették ezt. Ez még nem is lenne annyira furcsa, ha nem kezdene úgy a kötet, hogy már ott sejted, csak idő kérdése mire kiderül ki fog jobb létre szenderülni. Sem Poirot, sem pedig Miss Marple nem tűnik fel, viszont helyette kapunk egy Clarissát, aki úgy képes hazudni, mint a vízfolyás, és egy szavát sem lehet elhinni, ugyanakkor nagyon szórakoztató teremtés is, aki mellett nem unalmas az élet, és aki már a személyiségével megéri a pénzét. Szeleburdi, ugyanakkor helyén van a szíve, és tudja mikor mit kell mondani. A gyilkosság egyfelől különleges, mert senki sem számít rá, másfelől valahol várható is volt, na meg az is, hogy semmi sem az, aminek látszik, és addig semminek sem lesz értelme, amíg a végére nem járunk az ügynek, ami az eddigi AC regényekhez képest feszesebb tempóban halad, ugyanakkor a Pókhálónak ez áll jól. Mentes a sallangoktól, és csak a tényekre, illetve a tényekként kezelt információkra támaszkodik.

Tele van hazugságok és füllentések hálójával. Szinte már-már olyan szerteágazó, mint egy pókháló, ahol minden egyes apró ponton újabb és újabb információ akad. Senki sem az, akinek látszik. Nehéz hinni bárkinek is, és egy jóval mélyebben gyökerező ügyet tár elénk. Eleinte csak egy gyilkosság története, de aztán szépen kiderül, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, továbbá korántsem ennyiből áll az eset.

Velős, néhol kacifántos, megtréfál ugyanakkor a kellő helyeken komoly, és előáll az igazság fonalával. Javarészt Clarissa szerepel, és az ő oldaláról láthatjuk az eseményeket, a nyomozók fabatkát sem érnek, és elég komikus is a jelenet, hiszen a halott is megtréfálja az egybegyűlteket. Emiatt hitetlenkedve, de belátod, hogy ez az AC regény ennél nem lesz komolyabb, és pont ez a szórakoztató benne.

Igaz, hogy krimiről van szó, de egy vidám krimiről, ahol hazugság hazugságra épül, és hiába kerül elő az igazság senki sem hisz benne. Emiatt éreztem azt, hogy egy színdarabot olvasok, és emiatt volt az is, hogy sokkal jobban tudtam haladni, mint az eddigi AC regényekkel. Viszont sajnálom, hogy ilyen rövidke, mert nagyon szívesen olvastam volna még tovább.

Amellett, hogy bohókás komoly témák is felütik a fejüket. Nem sokáig maradnak, inkább csak elhintve, de megemlítésre kerül a droghasználat, függőség, családon belüli erőszak, bántalmazás, lopás és csalás is. Viszont ezek nem maradnak velünk, mert tényleg csak megemlíti őket az írónő, ezzel is tévútra vezetve minket. De nincs ezzel semmi baj, mert nagyon élveztem olvasni, és jó volt, hogy mentes mindenféle sallangtól a Pókháló, és tényleg csak azokra az információkra támaszkodik, amit lényegesnek tart.

"Érdekes, hogy az emberek mindig azt nem találják, ami ott van az orruk előtt."

" - Számomra érthetetlen, hogy a rendőrség hogyan végzi a munkáját, ha még a halottakat is elveszíti - jelentette ki Hugo."

"Az őrmester félrehúzta a reteszt, és az ajtó kinyílt. A fülke azonban üres volt, csak egy kis cetli hevert a földön, amit Jones felvett, miközben a felügyelő vádlón tekintett Clarissára és Sir Rowlandra.„Ráfáztatok!”, olvasta az őrmester."

" - Sosem hallott még arról, hogy egy testet szigorúan tilos megmozdítani, ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy az elhunyt nem természetes módon halt meg?"

"Mi egy hulla három jó barátnak?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)