Melissa Albert: Bűnös szívünk mélyén

"Túl gyorsan mentünk."

*

Egy ​buliból hazafelé tartva a tizenhét éves Ivy és jövendőbeli expasija majdnem elgázolnak egy meztelen, fiatal nőt egy fákkal övezett út közepén. És ez csak a kezdete az egyre hátborzongatóbb eseményeknek. Ivy hamarosan meghökkentő dolgokra figyel fel otthon is: egy döglött nyulat talál a kocsibejárón, majd anyja bizarr főzetét a kertben elásva, de kisvártatva előkerül egy gyermekkori kincses doboza is a szülei gardróbszéfjéből. 

Hamarosan a felszínre bugyognak Ivy titkolózó anyja múltbeli titkai. Mit követett el annak idején? És mi van, ha a természetfeletti erők, amelyekkel tinédzserkorában dacolt, most visszatérnek, hogy mindkettejüket kísértsék? Ivynak válaszokra lesz szüksége, ha el akarja kerülni a vészesen közelgő sötétséget. A részben Ivy jelenkori, külvárosi otthonában, részben pedig anyja mágiával átitatott, 1990-es évekbeli Chicagójában játszódó történet boszorkányos lendülettel, letehetetlenül száguld izgalmas befejezése felé. 

Melissa Albert regénye titkokkal, hazugságokkal, rossz döntésekkel és veszélyes mágiával szőtt paranormális fantasy, ami a horror eszköztárából sem rest válogatni.

"Egy könyvet, amelyet érdemes elrejteni, azt érdemes kifeszegetni is egy halott nő kihűlőben lévő ujjai közül, főleg ha a hullámos, seszínű borító igézően üres és túlságosan régi, hogy az illető saját jegyzettömbje legyen."

Ennél tökéletesebb spooky seasonhöz kapcsolódó olvasmányt szerintem nem is találhattam volna. Nem vagyok az az ember, aki évszakok szerint váltogatja a TBR listáját, viszont ősszel szeretek kicsit borzongatósabb, boszisabb történeteket olvasni. A Bűnös szívünk mélyén a szó legeredetibb értelmében fogja meg a boszorkányok jelenlétét, és egy kis misztikummal felturbózva tálalja azt. Nagyon tetszett, és úgy érzem, hogy ez az egyik olyan olvasmányom idén, ami tökéletesen megragadta a hangulatot, és a maga titokzatosságával ragadott el.

A történet is érdekesen kezdődik, s onnantól kezdve jönnek csak úgy igazán a furcsaságok. Halott nyuszik. Elkap egy érzés, hogy valaki figyel. Furcsa dolgok történnek. Aztán ahogy haladsz előre úgy kezd el kinyílni a történet, és még többet megmutat magából. A Bűnös szívünk mélyén két idősíkon játszódik. Egyszer a jelenben vagyunk, aztán a múltban. A jelenben Ivy életébe ad betekintést, megmutatja, hogy a múlt, mint mozgatórugó mekkora erővel is rendelkezik, és mindennek van többletjelentése. Nemcsak mágiával és titokzatossággal lengi körbe a légkört, hanem sötétséggel és egyfajta lüktető erővel is. A múlt és a jelen szorosan fogja egymás kezét, és alig várja, hogy úgy igazán kiteljesedhessen. Míg a jelen Ivyé, addig a múlt javarészt Danáé, aki Ivy anyukája. Mind a két idősíkban van valami veszedelmes, ami nem hagy aludni, ami miatt éberen számolod a perceket, és végig ott lebeg a térben a veszély, az, hogy bármikor előbukkanhat a sötétből egy árny, ami elragad. A boszorkányságra utaló motívumok, a mágia és a légkör is csak még inkább hozzátesz a hangulathoz, és nem győződ falni a sorokat. Erősen addiktív, de nem az a szokványos boszorkányos történet. Tele van megmagyarázhatatlan dolgokkal, érzékszervi csalódásokkal, én mégis rettenetesen megszerettem. Mind a múlt és a jelen történései izgalmasak, a parát hozzák rád, és feláll a karodon a szőr, de a Bűnös szívünk mélyén így hatol mélyre és mutatja meg az igazi erejét.

A kötet eleje először furcsának tűnt. Kellett egy kis idő, amíg belerázódtam (úgy nagyjából 50 oldal), de utána nem tudtam, és nem is akartam letenni. Ha igazán tökéletes élményt szeretnél este olvasd, gyertyafénynél és hagyd, hogy az érzéki csalódás az árnyékoknak köszönhetően megelevenedjenek előtted, mert így lesz igazán lebilincselő az élmény, és az amit Melissa Albert adni tud.

Maga a cselekmény az első fejezetek után indul be úgy igazán. Addig csak elszórja a magokat, minél különösebb és furcsább próbál lenni, majd onnantól, hogy beindul a történet érezteti igazán a hatását. Már nemcsak azt látod, hogy egy különös árny vár rád, hanem az emögött rejlő jelentést is, titkokat, amik a felszínre törnek, és olyan dolgokat, amik már-már természetfelettinek minősülnek.

Ivy eleinte úgy érzem, hogy nem sok vizet zavart. Kell a történethez, de eleinte Danán van a hangsúly, a múltján, azon hogy kicsoda is ő, mit tettek a múltban és azon, hogy mi is vezetett el a boszorkánysághoz. Amíg a jelen beparáztat, addig a múlt szépen építkezik, és alig várja, hogy találkozzon a jelennel. Az írónő nemcsak arra figyelt, hogy passzoljanak az információk, hanem arra is, hogy szépen megerősítse varázslattal a látottakat, és elhitesse veled, hogy bizony figyelnek.

Maga a történet lépcsőzetesen épül. Minden egyes fejezettel egyre többet ad, egyre jobban kirajzolódik előtted egy kép. Hagyja, hogy szépen, a maguk tempójában érjenek össze a szálak és adják ki a kerek egészet. Amíg a jelenben kísért, addig a múltban megmutatja az utat, ami a boszorkánysághoz, illetve a halott nyuszik jelenlétéhez vezetett.

A történet paranormális jelenléte mellett a női sorsokon is hatalmas hangsúly van. Női utakat mutat meg, a döntések következményét, karakter jellemeket és fejlődéseket. A legnagyobb fejlődésen talán Ivy ment át, aki az elején még csak bontogatja a szárnyait, nem érti, hogy mi történik, de már formálódnak a fejében a kérdések, és ahogy halad előre a történet, úgy kap Ivy is szárnyra, és teszi fel a kérdéseit, amiket eddig csak a fejében tologatott ide-oda.

Emellett találhatunk hatalmat, hatalomtól éhes vágyakat, borzongást, megannyi para eseményt, mágiát, varázslatot, baljós jeleket és pörgős eseményeket a Bűnös szívünk mélyén c. kötetben. Magát az egészet tekintve egy fordulatokban gazdag, szépen építkező történetet kapunk, ugyanakkor a kellő helyeken szépen kibontja a szárnyait, és megmutatja, hogy mit is rejt a múlt. A jelen maga a nyomozás, míg a múlt elvezet minket oda, ahol a jelen tart. Ivy és Dana kettőse kiegészítik egymást, ugyanakkor a felnőtt Dana nem lett a kedvencem. A fiatal Dana barátsága, illetve kapcsolata Fee-vel példaértékű. Viszont a jelenben Ivy az, aki erős jelenléttel bír, és ő az, aki miatt te is a hátad mögé nézel, még akkor is, ha tudod, hogy semmi sincs ott. Összességében úgy érzem, hogy egy nagyon kiforrott, jól kidolgozott történetet kaptam, ahol a boszorkányság vetekszik a sötétséggel. Őszre, a spooky seasonre szerintem tökéletes olvasmány, és nemcsak azoknak, akik egy kis borzongásra vágynak, hanem azoknak is, akik szeretik a különlegesebb történeteket, és nem riadnak vissza a halott nyusziktól sem. Törpenyuszi mamiként ezeket a részeket nagyon nem szerettem, de kétség kívül hozzájárulnak a hangulathoz és a borzongáshoz.

"Olyan pocsékolás volt Hanket hatalmas kék szemmel és Kaz Brekker-féle arcéllel megáldani, mint kisbabának lézerpisztolyt ajándékozni."

" - Valaki ólálkodik a házunk körül - vallottam be neki. - Bejön az otthonunkba, döglött nyulakat hagy az anyámnak. Úgyhogy csak ülök itt, és próbálom kideríteni, mit tehetett az anyám annak idején, hogy ilyen zaklatásnak van kitéve."

"Nem sok alvásban volt részem, és azt a keveset is megtaposták az álmok, amelyekben zuhantam; folyton pánikban riadtam fel, vég nélkül hánykolódtam a matracon. A szívdobbanásaim biliárdgolyókként ütődtek egymáshoz."

"Azt hiszem, tudtam, hogy hamarosan árva leszek, és ez a tudat fekete kutyaként követett, a bringám kereke után kapkodott, és a szobám sarkaiban kuksolt. A mágia örömet, hatalmat és kontrollt jelentett. Mennydörgést, ami elűzte az ólálkodó kutyát, még ha csak időlegesen is."

" - Ha megdöglök miattatok, kísérteni foglak benneteket a pokolban."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)