Brynne Weaver: Butcher and Blackbird - Mészáros és Madárka (The Ruinous Love trilógia 1.)

" Olyan sorozatgyilkosnak lenni, aki sorozatgyilkosokat öl, pompás hobbi..."

*

Amikor egy véletlen találkozás valószínűtlen kötődést teremt két rivális gyilkos, Sloane és Rowan között, valami megfoghatatlanra találnak a két, hasonló gondolkodású lélek barátságában, akik mindketten más sorozatgyilkosok leölésében lelik örömüket. 
A két vadász a vér és a szenvedés évenkénti játékán vesz részt, amelyben össze kell mérniük az ügyességüket az ország legveszélyesebb szörnyetegeivel. 
De ahogy a barátságuk valami mássá alakul, a maguk után hagyott nyugtalan kísértetek már csak néhány lépésnyire vannak, és készen állnak arra, hogy az újonnan talált szerelmüknél többet kaparintsanak meg.
Kiáshatja-e magát Rowan és Sloane a sírok játékából? Vagy ez egyszer méltó ellenfélre akadtak? A TikTok bestseller, egy vérbeli dark romance, tele gyilkossággal, káosszal és izzó szerelmi feszültséggel.

" - Lehet, hogy pszichopata vagy - folytatom, mire összehúzza a szemét -, de az én pszichopatám, én meg a tiéd. Érted?"

Fordított grumpy x sunshine? Sorozatgyilkosok, akik sorozatgyilkosokat ölnek? Egy dark romance, aminek romcom vibeja van, amiben a férfi karakter esik először szerelembe, és ölni is képes lenne a kiválasztott nőért? Egy férfi karakter, aki akár Kai Parker is lehetne? Nem is mondok többet, mert a Mészáros és Madárka egy olyan olvasmány, ami megdöbbent, és teljesen mást ad, mint amire számítasz tőle, de azért ha megfogadtok egy tanácsot: ne egyetek fagyit se előtte, se közben, utána meg már garantáltan nem fogjátok kívánni.

Nagyon érdekes a történet koncepciója, és meglepően szórakoztató a véres, néhol gusztustalan, vagy éppen morbid jelenetek ellenére is. Szeretem azokat a regényeket, amik kicsit mások, mint a többi, és határozottan a Mészáros és Madárka egy olyan könyv, ami tele van groteszk képpel, toxikus gondolatokkal, tettekkel és ocsmánysággal, viszont lehet, hogy velem van a baj és én is pszichopata vagyok, de nagyon jól esett olvasni. Az újdonság varázsával leterített, és nem akartam, hogy vége legyen. Már a kötet eleje is nagyon érdekesen kezdődik, hatalmas időbeli ugrások vannak benne, továbbá annyira ízléstelenek egyes részek, hogy már csak azért is jó. Az írónő stílusa nagyon könnyed és pont emiatt érződik egy sötétebb és brutálisabb romcomnak a Mészáros és Madárka. Őszintén nem tudtam, hogy mire is számítsak tőle, de nagyon meglepett, és alig várom, hogy még olvashassak az írónőtől, mert ha a többi kötet is ilyen lesz nagyon nagyon fogom szeretni ezt a trilógiát. A dark romance kedvelő énem visítva ugrándozik az ágyon annyira megnyert magának a kötet. Szokatlan? Igen! Mégis tele van akcióval, megszállottsággal, egy kis stalkerkodással és érzelmekkel? Igen! Mindemellett van benne 🌶️ rész is? Mi az hogy! 

A sorozatgyilkosok megölésén és becserkészésén túl a hangsúly a spicy jeleneteket van, amik hol szokatlanok, hol pedig tökéletesen illenek Rowan Kane személyéhez. Akarva-akaratlanul, de észrevettem, hogy az írónő olyan precízen kidolgozta a gyilkolós jeleneteket, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ő maga nem az, vagy nincs benne tapasztalata, annyira érzékletesek ezek a fejezetek, illetve sokkal jobban ki is vannak dolgozva, mint a kötet érzelmi része.

Maga a történet nem valami hosszú, ugyanakkor nincs is elnyújtva és úgy érzem, hogy Brynne Weaver megtalálta a tökéletes középutat. Mindenből pont annyit ad, mint amire szükség van, és hagyja, hogy szomjazzuk a következő részeket. Rowan és a testvérei zseniálisan elborultak, na jó talán Fionn nem, de Lachlan mindenképp. Három ír veszedelem, akik nem hagyják lángok nélkül se Bostont, se azok gondolatait, akik kézbe veszik a regényt.

Kevés olyan szerző van, akitől mindent akarok olvasni, de Brynne Weaver autobuy author lett. Azért, mert a Mészáros és Madárka egyszerre szórakoztató, feszültséggel teli, játékos, perzselő, akcióban gazdag, eldobod tőle az agyad, és emellett intelligens is, hiszen olyan precizitással alkotta meg a tökéletes bűntényeket, helyszíneket és a módszert, hogy azt sorozatgyilkos képzőben kellene tanítani.

Van benne egy kis rejtély is, sötét világkép, belső küzdelmek, megszállottság (hiába hatalmas red flag, nem tudok haragudni Rowan Kane-re amiatt, hogy ennyire kitartó és megszállottja volt Sloane-nak), egy kis főzés, "különleges receptek", amitől elmegy az étvágyad, ételek, amiket örök időkre megrontott az írónő, és feszült helyzetek.

Aprólékos, ugyanakkor a lényegre törekszik, és az idő múlásával érzékelteti a Rowan és Sloane közötti kapcsot, versengést, illetve bizonyítani akarást. Mind Rowan, s mind Sloane kitűnő sorozatgyilkosok, akik arra specializálódtak, hogy más sorozatgyilkosokat öljenek, és megmutassák nekik a saját levesüket. Kegyetlen brutalitással bánnak el ellenfeleikkel, és kreatív módszerekkel hagyják ott a nyomukat a tetthelyen.

Míg Rowan a sunshine karakter a maga túlbuzgó, golden retriever személyiségével, addig Sloane a grumpy karakter, akiben sötét gondolatok kavarognak, aki a legtöbbször mindent túlgondol, és aki piszok jó abban, amit csinál. Egy fekete özvegy, aki időről időre szedi az áldozatait, és kiköpve, illetve megcsonkítva adja át a túlvilágnak őket. A kettejük párosa nekem kifejezetten bejött, és az a dinamika, ami köztük van zseniális. Arról nem is beszélve, hogy az időbeli ugrások miatt slow burn is a Mészáros és Madárka.

Hihetetlenül jól áll a kötetnek az, hogy egyedi, hogy kicsit (nagyon) elborult, és tele van véresebbnél véresebb jelenetekkel. Hol vadászunk, hol pedig leterítjük a vadat, és nekilátunk a csonkításnak. Határozottan olyan kötet, ami felpörget adrenalinnal, és addig nem ereszt, amíg a végére nem érsz. Ó, és lehet, hogy kicsit kaotikus, de pont ez benne a szép. Egy gyilkosság sem arról híres, hogy minden a terv szerint alakul, illetve mentes mindenféle mocsoktól, ó nem, korántsem. Így a Mészáros és Madárka sem az. A kaotikussága mellett baromi szórakoztató, Rowan tényleg olyan, mintha Kai Parker reinkarnációja lenne, és emiatt nem is imádhatnám jobban. Nagyon jól esett ez a regény, és a nem éppen felemelő témák ellenére is sikerült kikapcsolódást nyújtania. A szexi és perzselő jelenetek szó szerint felgyújtották az oldalakat, míg a véres részek belöktek a mocsokba, és nem engedték, hogy szabaduljak onnan. Egyszerre szatirikus, és humoros. Sötét, de van benne romcom jelleg is. Felpörget, hogy aztán a mélybe taszítson, főleg a vége miatt, ami sejteti, hogy még nincs vége, de a terep immár Lachlané. Nagyon nagyon várom a folytatást, és csak azt tudom mondani, hogy ha szereted a dark romance típusú könyveket, nem ijedsz meg a vértől, illetve a gyilkolós/kaszabolós részektől sem, akkor olvasd el a Mészáros és Madárkát, és ismerd meg Rowan és Sloane nem mindennapi párosát. Legyél részese te is két sorozatgyilkos egymásra találásának, és egy igazán izgalmas és mocskos történetnek!

"Évek óta szeretlek. Soha meg nem állva. Soha."

" - Nem - suttogom. - Több mint kedvellek, Rowan. Mindig rád gondolok. Mindennap hiányzol. Egy pillanatban megjelentél, és azóta semmi sem ugyanaz. És ez megrémít. Nagyon."

" - Mielőtt felbukkantál, hiányzott valami. Te, Rowan. Te hiányoztál. Te tetted biztonságossá, hogy látszódjak. Biztonságossá, hogy a mi szabályaink szerint játsszunk."

"Esküt tettem a sötétben. Hogy kiirtok minden hozzá hasonlót, akit csak találok. Hogy felkutatom a legrosszabbakat, a legsötétebbeket, a legperverzebbeket, és kiirtom őket a föld színéről, egyenként. És megígértem magamnak, hogy sosem engedem, hogy bárki bántson ismét valakit, aki fontos nekem."

"Ideje beleverni a kemény fejembe. Sosem fog ennél többet akarni. De nem vagyok hajlandó elveszíteni. Sloane az egyetlen ember a világon, aki szörny létemre barátra talált bennem. És tudom, hogy neki éppen annyira szüksége van barátra, mint nekem. Talán még jobban."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)