Ana Huang: Ha valaha újra találkozunk (If Love 1.)

"Ezt nem éli túl, ebbe bele fog halni."

*

Egy ​év elég, hogy idegenekből szeretőkké váljunk… 

A tizenkilenc éves Farrah Lin életében először szerelmes lesz a Sanghajban töltött cserediáksága alatt. Teljesen biztos ebben. Az egyetlen probléma? Potenciális pasija az új barátnőjének a párja. Nincs rosszabb annál, mint olyasvalakit szeretni, aki elérhetetlen… vagy legalábbis Farrah úgy hiszi, szereti. Viszont akkor miért fantáziál folyamatosan valaki másról, különösen egy pimasz szőke sportolóról, akinek a világon a legnagyobb az egója (meg cuki gödröcskéi vannak)? 

Blake Ryan – volt – a főiskolai amerikai foci legnagyobb sztárja, míg mindenki meglepetésére ki nem lépett a harmadik bajnoksága után. Ahelyett, hogy szembenézne a döntése következményeivel, Sanghajba menekül, és megfogadja, hogy nincs több foci, nincsenek kötöttségek, és nincs románc. De akárhogy is próbálja, nem bír egy bizonyos barna lányt kiverni a fejéből… vagy a szívéből. 

Ami egyszerű fizikai vonzalomként indul, valami sokkal mélyebbé válik, ahogy Blake-et és Farrah-t magával ragadja Sanghaj – és a kapcsolatuk – varázsa. De csak egy évük van, és rajtuk kívül álló erők próbálják elszakítani őket egymástól. Vajon kiállja a kapcsolatuk ezt a próbát… vagy nem is szánta őket egymásnak a sors?

"Nagy, őrült szerelmet akarok. Olyat, ami Hollywoodhoz méltó."

Most már hivatalos, Ana Huang nem tud rosszat írni. Igaz, hogy nem egy mostani regénye, hanem egy régebbi, de én ezt is nagyon szerettem annak ellenére is, hogy a szívem nem díjazta azt a fájdalmat, amit adott. Egy első szerelemnek lehetünk a szemtanúi annak minden bájával, könnyedségével és felemelő pillanataival.

A kötet két főszereplője, Farrah és Blake, akik Sanghajban töltik a cserediákságukat, s míg Farrah egy visszahúzódóbb, csendesebb lány, addig Blake egy igazi sztárjátékos, aki ugyanúgy küzd nehézségekkel és az élet kilátástalanságával, mint bárki más. Ana Huang már a kötet legelején megmutatja, hogy mire is számíthatunk a kötettől, és már ekkor éreztem, hogy bizony fájni fog. Ahogy Farrah és Blake találkoznak, majd barátok lesznek igazán varázslatos. Nem mondanám, hogy nem voltam már az első pillanatban odáig Blake-ért, mert ez hazugság lenne, de tisztelem Farraht azért, mert elég sokáig bírta Blake ostromát és flörtölését. A kötet nem igazán hosszú, hiába az oldalszám, mivel eléggé nagy a betűtípusa, így akár egy nap alatt is simán ki lehet olvasni. Engem megnyert magának, ugyanakkor nagyon látszik, hogy az írónő még csak bontogatta a szárnyait, amikor elkezdte írni a Ha valaha újra találkozunk c. regényét. Tele van bájjal, ami az eddigi AH regényekre nem igazán jellemző, hiszen a nyers erő uralja a könyveit, de ezt az érzelmesebb, szenvedősebb oldalát is nagyon megszerettem. Azt érzem, hogy a Ha valaha újra találkozunk egy jól megkomponált romantikus történetet, olyan amit a filmekben is mutatnak, ami csak az igazán romantikus és csöpögős könyvekben van, mégis pont emiatt szerethető. Bájos a maga nemében, és igen teljesen kiszámítható, de nem érdekel, mert közben nagyon jól szórakoztam. Élveztem minden pillanatát egészen addig, amíg darabokra nem törte a szívem, és igen, fel kellett volna készüljek rá, de annyira vitt magával az ár, hogy teljesen el is feledkeztem arról, hogy mi lesz a vége, vagy legalábbis a kötet vége.

Ana Huang nagyon ért a romantikus történetekhez, ahhoz, hogy érzelmeket váltson ki az olvasójából, és igazán jó volt látni, hogy honnan is indult. Szerintem egyáltalán nem baj, ha látjuk ahogy az aranyos romantikus történetet a későbbiekben átalakul spicy jelenetekkel teletűzdelt perzselő románcokká. Ennek is, meg a lightosabb regényeknek is megvan a maga varázsa.

Mindezek mellett eleinte fura volt egy ennyire más Ana Huang történetet olvasni? Igen, de figyelj mindenki kezdi valahonnan, és az én lelkemnek is szüksége van néha a szirupos, már-már túl aranyos szerelmi történetekre. Az írónő nagyon szépen kidolgozta a karaktereket, és akarva-akaratlanul, de én is beléjük szerettem. Farrah és Blake a tökéletes első szerelem, amit meg kell élni, még akkor is, ha nem feltétlen tart örökké.

Érzelmileg úgy érzem, hogy sokkal többet ad, mint az eddigi általam olvasott Ana Huang regények, illetve a smut jellegű részek is ízlésesen voltak tálalva, és annyira cuki volt minden. Farrah és Blake egymásra találása, Sanghajban az élet, a különböző kalandok, a kis csapat élete és a döntések is, amik megváltoztatták Farrah és Blake életét is. Egy hatalmas adag boldogság, amit bármelyik pillanatban elvehet tőlünk, és ezért hol utáltam, hol pedig szerettem az írónőt.

Ami miatt olyan emlékezetes lett számomra ez a regény az a helyszín és maga Sanghaj. Jó volt végre egy olyan könyvet olvasni, ami nem az USA-ban játszódik, ami elhatárolódik tőle amennyire csak tud, és megmutatja a Távol-Kelet arcát, Kína kultúráját, a kulturális örökségeket, az életstílust, a kínai konyhát és mindent, amitől a Ha valaha újra találkozunk az lett, ami.

A helyszín miatt érzem olyan különlegesnek és valahol varázslatosnak Farrah és Blake szerelmét, hiszen az otthonuktól távol estek szerelembe, és az az év, amit cserediákként töltenek örökre velük fog maradni. És nemcsak ők fognak emlékezni, hanem én is. A hangulatát leginkább a XO, Kitty sorozathoz tudnám hasonlítani annyi különbséggel, hogy itt valamivel idősebbek és érettebbek a karakterek.

Igazi guilty pleasure olvasmány lett a végére, és örülök, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek, mert igen egy ponton fájt, ugyanakkor a könnyedsége és egyszerűsége meggyőzött. Továbbá megmutatta, hogy követünk kell az álmainkat, és azt csinálni, amit mi szeretnénk, nem pedig azt, amit a környezet ránk helyez nyomást, hogy márpedig focizni fogsz, vagy éppen az lesz a barátnőd, aki beleillik a család kis idilljébe. Ebből a szempontból Blake egy igazi batyut hordoz magával, amit szépen lassan letesz, és előtör belőle a kötelesség nélküli Blake, akinek tervei és álmai vannak. A Ha valaha újra találkozunk nem egy mély történet, ugyanakkor a maga szintjén izgalmas volt, és élvezettel teli. Hol a bűnbe csábított, persze csak képletesen, hol pedig megmutatta, hogy milyen is lehetne az élet, ha megélnénk a pillanatokat, és lépnénk a boldogságunk érdekében. Sanghaj már az első percben elvarázsolt, és igazán imádtam elmerülni a kultúrában, illetve az írónő olyan részletességgel és természetességgel ír róla, hogy én is a kontinensen éreztem magam, együtt másztam meg a Kínai Nagy Falat a többiekkel, illetve velük együtt bungee jumpingoltam. Ha te is elmerülnél egy friends to lovers típusú szerelemben, ne hagyd ki Ana Huang a Ha valaha újra találkozunk c. regényét!!

" - Akkor állsz készen, amikor készen állsz. Ne hagyd, hogy bárki meggyőzzön valami másról!"

"Az idő szétesett, magával vitt mindent, ami azelőtt történt vagy történne, és csak ezt a pillanatot hagyta nekik."

" - Megteheted, hogy a komfortzónádban maradsz, vagy tehetsz valamit, ami megdobogtatja a szívedet. Az egyik biztonságos. A másik pokolian ijesztő. Tudod, hova visz a biztonságos út, de csak odáig visz. Az ijesztő út? Senki sem tudja. Lehet, hogy borzasztó. De az is lehet, hogy ez lesz a legjobb döntés, amit valaha is hozhatsz."

"Szóval ilyen érzés meghalni. A fájdalom; mintha belül megfagyott volna, mint valami éles fekete jégtömb. Sajnálkozni olyan szavak miatt, amelyeket nem mondhatott ki és olyan ígéretek miatt, amelyeket nem tudott betartani. A magány, ahogy belecsúszik a sötét, csillagtalan feledésbe; nem maradt senki, aki megmenthetné."

" - Ha nem látja a benned rejlő képességet, az az ő problémája. Ne hagyd, hogy az ő korlátai irányítsák az életedet!"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)