Emily Henry: A boldogság otthona

 "Ház a sziklás tengerparton."

*

Harriet ​és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták. 

És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak. 

Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket. 

Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…

"Régen ilyennek gondoltam a szeretetet: tünékeny, testetlen, megfoghatatlan dolognak, amely kihuny, ha hozzáérünk. Most viszont már tudom, hogy a lángocska reszket és pislákol ugyan a szélben, de nem tűnik el soha."

Emily Henry a romantikus strandkönyvek koronázatlan királynője. Még rosszat nem olvastam tőle, és minél több írását falom be annál inkább azt érzem, hogy a könyvei igazi gyógyír a mindennapok fáradalmaira. Akárhányszor kézbe veszek egy EH könyvet tuti biztos, hogy azt nem lehet kirobbantani a kezemből, és ez A boldogság otthonával sem volt másképp.

A történet középpontjában egy baráti társaság áll, akik szépen lassan, ahogy halad az idő és ahogy nőnek fel elkezdenek eltávolodni egymástól, más életszakaszba lépnek, mint a többiek, más és más érdekli őket, ezért Sabrina egy utolsó próbálkozásképp összeszedi a csapatot, és még egy utolsó hetet eltöltenek a családi nyaralóban, mielőtt azt eladják. Szerintem senkinek sem ismerős a jelenség, hiszen természetes, hogy ahogy új élmények és élethelyzetek érnek változunk. Változunk és fejlődünk. Más felé tart az életünk, és nem biztos, hogy az egyetemi barátoknak ebben van hely, vagy meg lehet menteni a menthetetlent. A történet eleje nekem pont emiatt kicsit szomorkás, de jó volt látni, ahogy a kis csapat egy régi hagyományt élesztett újra, és beletettek mindent, hogy ne kerüljenek ki a többiek életéből. Egy igazán szerethető, romantikus, szívmelengető és mély érzelmekkel játszó regény A boldogság otthona, ami nem fél leásni a mélybe, és felszínre hozni az eltemetett érzéseket, titkokat, a kételyeket és a jövő félelmeit. A kötetet Harriet szemszögéből olvashatjuk, aki a kis csapat zsenije, egy lány, akiben hatalmas potenciál van, mégis valahol eltévelyedett az úton és jóformán A boldogság otthona az ő útkereséséről és arról szól, hogy ráleljen önmagára. Barátok, család és kapcsolatok is szóba kerülnek. Több családmodellt mutat be bizonytalanságokkal, nehézségekkel, és az életre kiható traumákkal, illetve megfelelési kényszerrel. Nem egyszer éreztem együtt Harriettel, és nem egyszer éreztem azt, hogy releváns számomra, amit mondani akar illetve a legjobb időben talált meg magának.

Érzelmek terén nemcsak érintőlegesen járt el az írónő, hanem bizony előhozza azokat a mély érzéseket, amik ha előkerülnek már semmi sem lesz a régi. Nem lesz minden boldog, még akkor sem, ha ez a boldogság tettetett volt. Ahogy a regény címe is sugallja arról szól ez az Emily Henry könyv, hogy mit is jelent a boldogság otthona, és mi mindent nem vagyunk képesek megtenni azokért, akiket szeretünk, és akik oly közel állnak a szívünkhöz.

Harriet végig csapdában érzi magát, hiszen van az az éne, aki boldoggá akarja tenni maga körül az embereket, ő akar lenni a tökéletes lánygyermek, a potenciális leendő orvos, a barátnő, akire Wynnek szüksége van, és a barátnő, aki ott van a barátai mellett. Igen ám, de mire eljutunk A boldogság otthona kezdéséhez Wyn nincs a képben, és elindul egy álkapcsolat, ami engem teljesen összetört.

Rossz volt látni, hogy habár a múltban történt valami, az írónő mégsem mondja meg nekünk egyből, hogy mi is volt az a pont, és szépen váltakozva a kötet jelene és múltja között lassan előhozza, illetve csepegteti az információkat. Megmutatja a múltbeli, önfeledt Harrietet, aki boldog, aki tudja, hogy mit akar, ugyanakkor ott van benne a megfelelési kényszer csírája, és a bizonytalanság apró magja.

Ezzel szemben a jelen Harrietje egy őskáosz. Nem tudja, vagy leginkább nem meri magának sem bevallani, hogy mit is akar. Önbizalomhiányban szenved, erős a megfelelési kényszere, és tele van kérdésekkel a jövőre nézve. A dinamika közte és Wyn között tagadhatatlan, és az éteri vonzás is végig ott bizsereg a levegőben, várja a gyenge pillanatokat, illetve azokat a részeket, amikor úgy igazán kiteljesedhet.

A karakterek egytől egyig egyediek, hol humorosak, hol komolyak, hol pedig csak emberek, akik hibáznak, titkolóznak és félnek az ismeretlentől. Tele van a kötet boldogsággal, a boldogság keresésével, önmagunk felfedezésével, útkereséssel, a választott család erejével, és bukkanókkal, amik után ott van a remény csírája. Mind Harrietet, Wynt, Sabrinát, Parth-t, Cleót és Kimmyt a szívembe zártam, és nagyon szerettem részese lenni annak az egy hétnek, amit utoljára Maineben, Knott's Harborban töltöttek.

Maga a cselekmény lassan, a maga sajátos tempójában bontakozik ki, finoman adagolva az információkat, és csak a végére áll össze a teljes kép. Minden egyes fejezetet a múlt és a jelen pillanatai formálják meg. Hol érzelmek hadával terít le, hol pedig elgondolkodtat. Emily Henry írásaiban mindig van többletjelentés, gondolkodni való, tanulság az életre, és bölcsességek. A boldogság otthona azokra az emberekre fókuszál, akik miatt otthon érezheted magad, akik mellett biztonságban vagy, és mindegy, hogy ez az otthon egy személy, egy hely vagy csak egy érzés, amit a másik jelenlétében érzel. Nincs szabály arra, hogy mi lehet a boldogságod otthona. Ahogy Harriet, úgy te is keresheted, küzdhetsz a démonaiddal, mint a többiek, vagy lehetnek olyan pillanataid, amikor magadra kell fókuszálnod, arra hogy mit is szeretnél, és mi az ami úgy igazán boldoggá tesz. Látszólag csak egy újabb romantikus regény A boldogság otthona, viszont Emily Henrynél semmi sem ilyen egyszerű. Jól megtölti a batyudat, és nem enged el üres kézzel. Az eddigi írásai közül nekem eddig ez a favorit, és nagyon nagyon szerettem részese lenni a Knott's Harbori élményeknek, a barátságnak, és annak a kis családnak, amivé az idők során összekovácsolódtak. Ha csak egy Emily Henry könyvet olvasol el, akkor az legyen A boldogság otthona!!

" - Ha nem csinálod jól, akkor miért pocsékolod erre az idődet? - kérdi apu. 

- Mert boldoggá tesz - felelem. - És ami boldoggá tesz, az az én fogalmaim szerint nem időpocsékolás."

" - Szeretlek - mondom. 

- Minden létező univerzumban - feleli Wyn."

"A hűs előszobában a nyár illata fogad. A sós tengerszag mellett, amely már a régi maine-i házak csontjaiba ivódott, poros polcok, napsütötte verbéna és naptej szaga terjeng."

" - Nem akartam éreztetni veled, hogy szükségem van rád, ezért úgy tettem, mintha jól meglennék."

"Régebben én is azt hittem, hogy van ideális helyszín is időpont, de most már nem hiszem. Ha igazán együtt akarsz lenni valakivel, akkor nem vársz a tökéletes pillanatra."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)