H. D. Carlton - Satan's Affair - A sátán vidámparkja (Macska-egér duológia 0,5.)

" - Egy - döfés. Egy mordulás szakítja meg a következő szavaimat. - Kettő - szúrás."

*

A Satan's Affair minden halloweenkor ellátogat hozzád. 

Átutazzuk az országot, hullámvasutakat és rémisztő kísértetházakat állítunk fel, és isteni kajákkal várunk. És minden városban kivégzek valakit, hogy megtisztítsam a világot. 

A kísértetházak falai között rejtőzködöm, végrehajtom az ítéletemet azon, aki gonoszságtól bűzlik, és altatódalt dúdolok rothadó lelkének. Ha egyszer kiválasztalak, nem menekülhetsz a csatlósaim elől – minden kívánságomat teljesítik. 

Elfuthatsz és elbújhatsz, de ettől csak még izgalmasabb. 

Gyere hát! 

Sétálj egyet a babaházamban, ahol a sikolyaidat elnyeli a kísértetek rikoltozása és bájos kis segélykérő kiáltásaidra senki sem válaszol. 

De nem ígérhetem, hogy gyors véget érsz…

" - Ki mondja, hogy választanod kell? Öld meg mindegyiket, Sibby."

Sibby, Sibby, Sibby... Hogy én mennyire vártam, hogy olvashassak erről a 'kicsit sem dilis, de annál inkább dühös' lányról. A Haunting Adeline és az egész Macska-egér duológia nagy kedvencem, így minden lehetőséget megragadok, hogy újra visszatérhessek ebbe a világba, és A sátán vidámparkja tökéletesen hozta azt a sötét és komor hangulatot, amit már megszokhattunk a duológia alatt.

Az írónő most a hangsúlyt az elmére, a gonoszra és az öldöklésre helyezte. Eddig is tudtuk, hogy Sibby nem százas, de A sátán vidámparkja megmutatja, hogy mennyire nem az. Sibby élete nem volt gyerekjáték, már egész korán meg kellett ismerkednie a gonosszal, a narcisztikus személyiségjegyekkel, a komplexusokkal, és ezek gyökeresen megváltoztatták azt, hogy ki is ő, és mi a rendeltetése a világban. Mindenki csakis saját felelősségre vegye a kezébe a kötetet, mert ez nem azoknak szól, akiknek gyenge a lelke. Ó, nem. A Satan's Affair tele van brutalitással, kegyetlenséggel, vérrel, mocsokkal, mindenféle testi váladékkal, szexuális perverziókkal, tévképzetekkel, pszichózissal, és egy sötét elme játékaival. Már egész sok dark romance kötet került a kezembe, de egyik sem volt olyan elvetemült és gátlástalan, mint Sibby és A sátán vidámparkja. A dark romance regények egy új dimenzióját nyitotta meg előttem, és alig várom, hogy még többet olvashassak erről a gyilkoló babáról. If you know, you know... Sibby nem egy szokványos karakter, már az megérne egy misét, ha elkezdenénk elemezni csak a személyiségét, de ha ehhez hozzávennénk a tetteit, azt hiszem sok erre specializálódott pszichológus fejvesztve menekülne. Sibby egy igazi kihívás, aki hol groteszk, hol baromi sötét, hol pedig csak egy kislány, aki rossz környezetben, rossz helyen nőtt fel.

A sötétség végig ott van Sibby mellett, a perverziói tényleg elborultak, és a szexuális étvágya vetekszik egy nimfománéval. H. D. Carlton nem okozott csalódást, és tudom, hogy nagyon sötét, nagyon dark, de én imádtam. Még a gyomorforgató, szemléletes részek is olyan jól meg vannak írva, hogy amellett, hogy rosszul lettem hozták az elvárt Sibby színvonalat.

A sátán vidámparkja egészében Sibby-é, Zade csak a végén tűnik fel, de ha olvastad a Haunting Adeline-t, akkor ez nem kell, hogy meglepetést okozzon. Sibby-é, és az ő elcseszett elméjéé a terep. Mocsokos, véres, téveszmés, beteg, elborult, szociopata, de mégiscsak Sibby-ről beszélünk, így kérdés sem volt, hogy fogom e szeretni. Szerény véleményem szerint H. D. Carlton nem tud rosszat írni. Eddig minden általam olvasott regényét faltam és imádtam. Ez A sátán vidámparkjánál sem volt másképp.

A kötet legerősebb része kétség kívül az elme játéka keverve a valódi tettekkel. Adott egy igencsak megborult női karakter, aki nem tud elvonatkoztatni attól, hogy mi a valóság és mi a képzelet, ezért mi is beleesünk a csapdájába, és Sibby kicsapongásai, szexuális étvágya, illetve perverziói uralják a teret. Egyik gyilkosságból, khm... mészárlásból ugrunk a másikba. Nem lassítunk, csak úgy hasítunk, és mire feleszmélünk mindenhol vér és testrészek hevernek. Itt egy szem, ott egy bél. Tényleg csak erős gyomrúaknak ajánlom, mert hiába rövid, azért kegyetlen és kemény.

A sátán vidámparkja egy őrült lány története tele annak minden furcsaságával. Tényleg nagyon rövid, nekem személy szerint nem is volt elég, és nem voltam felkészülve a végére. Korántsem érzem azt, hogy Sibby kitombolta volna magát, vagy megelégedett volna azzal a munkával, aminek a segítségével megszabadította az emberiséget a gonosz lelkektől. A kötet vége meg csak felcsigáz. Romba dönti az eddigi tényeket, és rádöbbensz, hogy Sibby nemcsak a vérhez és a mocsokhoz vonzódik, hanem valóban sérült az elméje, és nem tudhatod, mi a valós és mi a képzelet szüleménye vele kapcsolatban.

H. D. Carlton tökéletesen hozta a beteges, néhol mocskos szexet. Nem vártam tőle kevesebbet, de basszus... Néha azt éreztem, hogy ez még nekem is sok. Sok, de azért nem tudtam letenni, és beette magát Sibby a bőröm alá. Azért remélem, hogy ha találkoznánk, akkor nekem valami virág illatom lenne, és nem a rothadás bűzét árasztanám magamból. Az nagyon hamar balul sülne el rám nézve...

A szexualitás egy beteges formát öltött A sátán vidámparkja alatt. Én tényleg azt hittem, hogy a Hunting Adeline-nál nem lehet betegebb, mocskosabb és alávalóbb, de az írónő megmutatta mi mindent is tud. Gyomorforgató, erotikus, de emellett baromi durva is. Sibby csatlósainál sokáig te sem tudod eldönteni, hogy valóban léteznek e, vagy csak az őrült lány képzeletének a szüleményei. Ha rémlik is, hogy nem valósak, akkor is vannak olyan pillanatok, amikor rendesen elgondolkodsz rajta, hogy valóban nem léteznek? Tényleg csak a képzelet szüleményei? Őszintén én már nem tudom!! Zseniális módon játszott velük az írónő, és mutatta meg, hogy mekkora erő is lakozik egy olyan apró lányban, mint Sibby, aki egy igazi gyilkoló baba, aki küldetésként tekint arra, hogy kiírtsa a világból a gonoszságot. A perverziók perverziója ez a kötet, tele sokkal durvább részekkel, mint Zade és Addie története, pedig ott is van egy-két igen nagy red flag, szóval csak óvatosan ezzel a történettel, és szigorúan csak akkor olvasd el, ha szeretted a Macska-egér duológiát, illetve elolvastad a tartalmi figyelmeztetést. Csak 18 éven felettieknek, és akkor is csak akkor, ha lelkileg és fejben is rendben vagy!

"Normális? Mit jelent egyáltalán az, hogy normális? A normalitás szubjektív fogalom."

"Talán nem is minden sötét lelkű ember gonosz. A sötétség nem feltétlenül jelenti, hogy nem helyrehozhatók. Nem jelenti, hogy nincs bennük jóság."

"Az emberek kényelmetlenül érzik magukat, ha tudják, hogy valaki látja őket, amikor ők nem látják az illetőt."

"Az ember nem kerülheti el a sorsát. Ez a fura a végzetben, hiába próbálsz előle menekülni, úgyis rád talál."

" - Kibaszott dilis kurva! - rikoltja a démon valahol a házban. 

A szemöldökömet ráncolom, megsértenek és feldühítenek a szavai. 

- Nem vagyok dilis! - sivítok, és mély levegőt veszek, hogy megnyugodjak, aztán visszarendezem az arcomon a mosolyt. - Én csak dühös vagyok."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)