K. M. Holmes: Izlandi vakrandi

"Nem szabad a repülésre gondolnom."

*

Apró csodák kavalkádja 

Nia barátnői társaságában és Izland lélegzetelállító, zord tájai csendjében lel újra önmagára. Ezzel végleg sikerül lezárnia a Magyarországon hagyott múltját. A fekete homok, a vízesések, a gleccserlagúnák látványa éppannyira rabul ejtik a szívét, mint egy helybéli férfival való első találkozása. 

Tristan jóképű, sikeres zenész. Fanyar humorával és túlzott magabiztosságával valótlanul tökéletesnek tűnik, ezért Nia kételkedni kezd a véletlen erejében. Barátnői ugyanis hetek óta hitegetik, hogy összehoznak neki egy vakrandit. 

A szívtiprót teljesen letaglózza, amikor Nia egyszerűen faképnél hagyja őt. Azonban úgy rendezi, hogy a híres Crystal Cave jégbarlang látogatásakor újra találkozzanak. És ott, a türkizszínű hegy belsejében, a vastag jégpáncél alatt mégis felizzik köztük a levegő. A közös felfedezés során nemcsak a természet szépségei hatnak az érzékeikre, hanem egy szenvedélyes kaland is kezdetét veszi… 

Vajon a ki nem mondott gondolatok és az elharapott szavak mögött ott rejlik a szerelem? 

A rendkívül sikeres Tiéd a főszerep-sorozat szerzője, K. M. Holmes regénye úgy rabolja el a szívünket, mint Niáét az izlandi táj szépsége és Tristan lenyűgöző mosolya.

" - Ástin er súkkulaði, sem bragðist mest begar hún er allra bitrast.“

K. M. Holmes az egyik olyan magyar írónő, akiben sosem csalódok. Az Izlandi vakrandi egy olyan mesés tájra kalauzol el minket, ami évek óta hatalmas szerelmem, a bakancslistám élén van, és nem tudom eléggé kifejezni a boldogságomat, és annyira örülök, hogy Izlandra kalauzolt el minket legújabb regényével, ami az eddigiekhez hasonlóan olvasmányos, szerethető és szenvedélyes. Azt hiszem ez az eddigi legkalandosabb regény, amit szerencsém volt olvasni K. M. Holmestól, de egyáltalán nem bánom.

A helyszín Izland. Egy csodás sziget, még csodásabb természeti kinccsel, folklórral, legendákkal és mesékkel. Az Izlandi vakrandi más, mint az eddigi K. M. Holmes regények, nemcsak a főszereplőknek van tere kibontakozni, hanem bizony Izlandnak is. Látszik, hogy hatalmas kutatómunka áll a kötet mögött, látszik az utánajárás a kis apróságokban és elcsepegtetett információkban. Ha egy ízig-vérig téli történetre vágysz, amiben nem egyszer fagypont alá csökken a hőmérséklet, de a karakterek közötti izzás melegen tart, akkor nem is választhatnál tökéletesebb regényt az Izlandi vakrandinál. Egy csipet jég, hatalmas szenvedély és olyan karakterek, akik nem állnak be a könyves ideálok közé. Nia fordítóként dolgozik Magyarországon, míg Tristan egy világhírű izlandi DJ. Már ez a felállás is izgalmasan hangzik, de ha hozzávesszük azt, hogy Nia csak 2 hétig marad Izlandon, és Tristan titkolja a kilétét, akkor már sejthetitek, hogy ez is egy fergeteges K. M. Holmes regény lesz. És bizony az is lett. Egészen lebilincselő, és csak úgy faltam a sorokat. Azt hiszem elmondhatom, hogy a kötet függője lettem, mert a hideg ellenére is legszívesebben elmennék bőröndöt venni, jól megpakolnám a ruháimmal, és irány Izland!! Ha pedig az út végén ott lenne Tristan, úgy gondolom már csak a ráadás lenne, hiszen nélküle is mennék, de ha a repülőtéren várna biztos érdekesebb lenne az utazás utáni kaland.

Maga a cselekmény 2 hetet ölel fel, emiatt olyan, mintha fénysebességgel pörögne a történet. Viszonylag sok minden történik, képzeletben nem egy turista látványosságot, vagy éppen természeti csodát látogatunk meg, amik miatt még különlegesebb az Izlandi vakrandi. Többet ad, mint egy egyszerű romantikus regény. Regénybe burkolt kaland, amit nem fogsz egykönnyen elfelejteni, és az az igazság, hogy nem is akarod.

Számomra mindig fontos, hogy valamilyen szinten tudjak azonosulni a karakterekkel, vagy azt érezzem velük kapcsolatban, hogy szimpatikusak, szívesen barátkoznék velük. Na, ez tökéletesen sült el az Izlandi vakrandival, mert én is szívesen vakrandiznék ezzel a kötettel, sőt a karakterekkel is. Nia egy visszafogott, sérült tojás, ami alig várja, hogy valaki újra összerakja a darabjait és megmutassa neki a világot, ami a lábai előtt hever. Ezzel szemben Tristan egy türelmes, ugyanakkor iszonyatosan szimpatikus pasi, aki tud humoros és érzelmes is lenni.

A kötetnek különösen jól állt a váltott szemszög, az hogy nemcsak Nián, hanem Tristan karakterén keresztül is átélhetjük az első találkozást, a várakozást és vágyakozást, a kalandokat, a gyorsan kialakuló érzelmeket, a kezdeti vonzalmat, a vonzást a másik irányába, illetve a világot is más szemmel láthatjuk rajtuk keresztül. Adott a magyar és adott az izlandi mentalitás, ami ennél eltérőbb nem is lehetne, de az írónő megmutatja, hogy nincsenek akadályok, és az érzelmek, ha elég erősek képesek győzedelmeskedni.

A karakterek és a táj mellett az izlandi legendák emelnek a kötet fényén. Koboldok, boszorkányok és bizony trollok teszik tiszteletüket pár gondolat erejéig, viszont én imádtam ezeket az elrejtett információkat. Annyival több plusz adnak, és nemcsak azért, mert újdonságok számomra, hanem azért is, mert ettől lesz igazán különleges a történet, na meg persze Tristan jelenlététől, aki ezennel felkerült a kedvenc K. M. Holmes pasijaim listájára. Bocsi fiúk, de helyet kell csinálni Tristannek.

A legendák mellett imádtam azokat a részeket, ahol az izlandi nyelv mutatkozott meg. Van ezekben a megnyilvánulásokban valami, amik mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Az érzelmek és vágyakozás is a tetőfokára hágnak, és addig nem tágítanak, amíg be nem teljesednek... Hol Tristan érzelmesebb oldalával hengerel le az írónő, hol pedig azzal, hogy Nia a becsapás és árulás érzése után végre újra elkezd bízni, és élni az életét.

Ha egy igazán magával sodró szerelemre vágysz, és nem bánod a spicybb részeket sem, de közben kalandoznál, új helyeket, szokásokat, kultúrákat és életeket fedeznél fel, az Izlandi vakrandi tökéletes társ ehhez. Csak úgy sziporkázik, és az utolsó oldalakig kitart, nem engedi el a kezed, és megmutatja, hogy miért is érdemes K. M. Holmestól olvasni. Tökéletes a bekuckózós, kandalló előtt töltött téli estékre!! Összességében én nagyon szerettem, s habár ebben az évben jócskán lemaradtam az írónő regényeivel, egy cseppet sem bánom, hogy esélyt adtam az Izlandi vakrandinak, mert nagyon élvezetes, szexi történet két szívről, amik habár két teljesen különböző országban dobognak, mégis megmutatják, hogy olykor nem árt merésznek lenni, nagyot gondolni és csak úgy sodródni az árral, hiszen sosem tudhatod hol kötsz ki, ki lesz az az ember, aki miatt érdemes lehorgonyozni, és megmutatni a világnak, hogy a múlt fájdalmait, kételyeit és sebeit legyőzve is lehet újra teljes, biztonságos és őszinte életet élni. A szerelem száll harcba a józan ésszel, az érzelmek a vágyakkal, és a való élet az álmokkal. Egy elsöprően gyönyörű, könnyed stílusú letehetetlen regény az Izlandi vakrandi, ami után még többet akarsz tudni, és nem éred be annyival, mint amennyit K. M. Holmes megmutatott nekünk. Az Izlandi vakrandinak vége, de remélem, hogy még nem kell elengedni Nia és Tristan karakterét, hiszen Evelin is alig várja, hogy megkapja a saját love storyját és megmutathassa, ki is ő valójában. :)

" - A szerelem olyan, mint a keserű csokoládé, amely akkor ízlik a legjobban, amikor a legkeserűbb."

" - A személyes találkozások sokkal fontosabbak. Én örülök, hogy megmaradtak a kulturális események, a közös kávézások és a nagy beszélgetések. Természetet járunk, horgászunk vagy helyi zenei előadók koncertjére megyünk és sokat olvasunk - sorolta. - Izlandon ez a szokás."

" - Komolyan mondom, itt még egy eldobott kőről is legendát írnak - mondta mosolyogva, hogy odaszúrjon egy kicsit."

" - Minek neked a nevem? - kérdeztem mégis, anélkül, hogy ránéztem volna. Még mindig mérges voltam rá, ezért viselkedtem vele ilyen elutasítóan. Látszólag nagyon lekötött az előttem lévő, magasra nyúló jégfal látványa. 

- Talán azért, hogy mondatba tudjam foglalni? - kérdezett vissza Tristan, amivel sikerült megint elnyernie a figyelmem."

"Az érzelmek romlékonyak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)