Laura Thalassa: Dark Harmony - A Lélektolvaj (Az Alkusz 3.)

"Már vagy ötvenedszerre bámulok le a kezemre, mióta Des és én visszatértünk a Flóra Királyságából, annak a jele után kutatva, hogy más lettem. Megváltoztam."

*

Vannak olyan dolgok, amik még a halálnál is rosszabbak. Dolgok, amik az árnyékból leselkednek rád és belopakodnak az álmaidba. Olyan dolgok, amiknek semmi keresnivalójuk a világban. Egykor szunnyadtak… de most felébredtek. 

Callypso Lillis számára a tündérmágia, ami immár az ereiben csörgedezik, egyfelől átok, másfelől jó szerencse. Az, ami Desmond Flynnhez, az Éjszaka Királyához köti őt, egyben sebezhetővé teszi a Lélektolvajjal szemben. A férfival, aki porrá akarja zúzni a világot… és ezzel együtt Callie-t is. De nem csak a Tolvaj az, akinek árnyékai ott lebegnek a Másvilág felett. 

Des apja visszatért a halálból és bosszút akar állni a fián, aki egykor a sírba küldte. Desnek és Callie-nek ki kell találnia, hogyan állítsák meg mindkét férfit, és az idő fogytán van. 

Mert olyan erők vannak mozgásban, amelyek azon munkálkodnak, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket egyszer s mindenkorra… és balszerencséjükre, már nem a halál a legrosszabb, amitől tartaniuk kell.

" - A gyönyörű rémálmom - duruzsolja Des a bőrömnek. - Az én gyönyörű, gyönyörű rémálmom."

Miután befejeztem a kiegészítő kötetet, amiben még közelebbről megismerhetjük Dest, azóta vágytam arra, hogy ez az utolsó rész is a kezeim között lehessen. Az egyik szemem ugyan sír, hogy vége ennek a fantasztikus sorozatnak, viszont a másik nevet, mivel részese lehettem Callipso Lillis kalandjának, és végigkísérhettem az útján. Nagyon megszerettem Az Alkusz sorozatot, és az egyik legjobb fantasy sorozat, amit az utóbbi években olvastam. Megvan benne minden, hogy kedvenc legyen, és Laura Thalassa is bebizonyította számomra, hogy nagyon érdemes olvasni tőle.

Azok közé az olvasók közé tartozom, akik nem szeretnek sorozatokat befejezni, mert akkor vége lesz, és nem lesz több kaland. Viszont annyira kíváncsi voltam Des és Callie történetének végére, hogy nem bírtam magammal. Ez az utolsó rész, A Lélektolvaj még dobbant egy nagyot, és megmutatja, hogy mennyire mocskos is tud lenni. Ami kicsit meglepett, hogy sokkal sötétebb, szexibb és szókimondóbb, mint a sorozat előző részei. Tele van pikáns jelenetekkel, amikre egyáltalán nem voltam felkészülve. Sokszor derült égből villámcsapásként értek ezek a részek, de nem panaszkodom, mert Des mindenért kárpótolt. Ahogy elkezdtem éreztem, hogy ez lesz az a rész, ami felteszi az i-re a pontot, az ami még a fináléban is képes lesz meglepetéseket okozni, és felfedni olyan titkokat, vagy éppen talányokat, amik végig ott voltak előttünk. Ilyen egy igazi agyeldobós, ütős befejezés. Elzár minden szálat, és nincs meg benned az, hogy valami hiányzik, mert Laura Thalassa mindenre is gondol, és a történet lezárása mellett arra is figyel, hogy a fantasy rajongók is boldogak legyenek, de azok is, akik amiatt kezdték el, mert van benne romantikus szál. Az Alkusz harmadik részében igazi epic eseményeknek és vallomásoknak lehetünk a szemtanúi, amik csordultig töltik a szívet, és rájössz, ha még eddig nem tetted, hogy neked is szükséged van az életedben egy Desmond Flynnre, aki valóban lehozza a csillagokat az égről.

A Lélektolvaj Callie kiterjedésének végső állomása is egyben. Hatalmas utat járt be. Már nem az a kislány, aki senkire sem tud támaszkodni, aki egyedül van, és nincs tisztában az erejével, és azzal, hogy ki is ő valójában. A harmadik részben Callypso már nagyon is tisztában van vele, igazi harcos amazon, aki kiáll a szeretteiért, és ha kell a halál torkából ragadja vissza őket. Félelmet nem ismerő, igazi badass hősnő, aki megmutatja mi rejlik a tollak, pikkelyek és karmok alatt. Higgy nekem, ha azt mondom, hogy nem akarsz Callie rossz oldalára kerülni.

Az írónő nagyon kikupálta a végére a karakterét, és nemcsak erővel ruházta fel, hanem megbecsüléssel és szeretettel is. Ahol az előző részekben hiányosságok voltak a jellemében, ott ezeket feltöltötte elszántsággal, és tenni akarással. Egy magányos kislányból érett királynővé, aki nem zuhanhat magába, aki felelősséggel tartozik mások iránt, és akinek egyedül is meg kell állnia a lábán. Szerintem még ilyen nagy volumenű karakterfejlődést nem láttam, viszont örülök, hogy az írónő ezúttal sem hagyott cserben.

Aztán ott van Des Callie mellett, és akik végigkövették a rajongásomat Des iránt, akarom mondani Az Alkusz sorozat iránt, azok tudják, hogy mennyire is imádom a karakterét. S habár ebben a részben Callie sokkal több szerepet kap, úgy érzem, hogy Des sem lett elhanyagolva. Oda meg vissza vagyok ezért a fehér hajú tündérért, aki félelmet és határokat nem ismerve nyilatkoztatta ki a hűségét és szerelmét Callie iránt. Van egy bizonyos rész, ahol teljesen elolvadtam, és nagyon sokszor vissza is olvastam a sorokat.

Maga a világ, amiben játszódik mindig képes meglepetéseket okozni, és ez A Lélektolvaj alatt sincs másképp. Már ismerjük a világ java részét, ugyanakkor van egy hely, ahova még nem vitt el minket az írónő, amit ezúttal pótolt, és hiába fűz keserédes emlék a helyszínhez, örülök, hogy elrugaszkodtunk a biztonságostól, és belevetettük magunkat a bizonytalanba, az ismeretlenbe és a sötétség legsötétebb bugyrába. Így kell fenntartani a figyelmet, és megmutatni, hogy a harmadik részre is lehet meglepetést okozni!!

A cselekmény végig pörög, egy percre sem áll meg, és megmutatja, hogy ha nem is minden oldalon, de a kellő helyeken fokozni is tudja a hangulatot. A spicybb részek dominánsak, viszont engem egyáltalán nem zavart, talán csak az, hogy felettébb sok van belőlük az előző részekhez viszonyítva, és emiatt valamivel hosszabb is A Lélektolvaj, mint Az Alkusz sorozat bármely előző része. Az viszont biztos, hogy az írónő nem tétlenkedett, és már az elején bedobott minket úgymond a mélyvízbe, és minden egyes fejezettel még mélyebbre taszít minket. Nem enged kimászni a vízből, és csak az utolsó oldalakkal könyörül meg rajtunk.

Ami a lezárást illeti, valahol lehetett sejteni, hogy nem lesz fáklyás menet, ugyanakkor valamilyen szinten meg is lepett, főleg a Tolvaj kiléte és az a KEGYETLENSÉG, amit az írónő elkövet ellenünk a kötet utolsó negyedében!! Megadja a könyves pasik legérzelmesebb, legőszintébb karakterét, majd aztán elszakít minket tőle, és arra vár, hogy lépjünk, harcoljunk, és ne adjuk fel. Igazi érzelmi hullámvasút, ami miatt hol túltelítődnek benned az érzések, hol pedig azt érzed, hogy teljesen leszívott érzelmileg. Egyszerűen zseniális, ahogy játszadozik velünk az írónő, és hagyja, hogy mi magunk is megküzdjünk a boldog befejezésért Callie-vel együtt. Összességében nagyon szerettem ezt a sorozatot, A Lélektolvajt pedig egy erős befejezésnek gondolom, amiben kellő arányban valósul meg az érzelmi és a kalandosabb, pörgősebb, küzdelmekben gazdag rész. A karakterek nagyon jók, és nemcsak Callie és Des, hanem a mellékkarakterek is, mint Temper. A szóhasználat egy-két fokkal durvább, mint az előző részekben, de nem zavaró és maximálisan lehet ennek ellenére is élvezni a történetet. Az epilógus kifejezetten aranyos, és úgy őszintén kellett is a lelkemnek azok után, hogy ilyen ádáz és mocskos módon leterített a lábamról Az Alkusz sorozat befejező része. Ha egy olyan romantasy sorozatra vágysz, amiben a férfi főhős esik először szerelembe, bármit megtenne a másikért, és még attól sem riad vissza, hogy ezért vért ontson, továbbá nem vagy ellene a +18-as jeleneteknek, az erőszaknak és a természetfeletti lényeknek, akkor ne habozz belekezdeni Laura Thalassa sorozatába. Addiktív, lehengerlő és nem hagy maga után kérdéseket. Egy kerek egész történet, ami téged is meg fog látogatni álmodban!!

" - Tudod, hogy bízom benned, tisztellek, és mindenekelőtt szeretlek. De az istenek kegyelmezzenek, Callie, elszámolok veled, ha elkezdesz a saját fejed után menni."

" - Megtetted, kerub - szól Des a kővé dermedt tündéreket méregetve. - Te lettél valaki más rémálma."

" - Én csak egy normális lány akarok lenni normális állással, aki normális életet él. - Nem akarok egy egész királyság miatt aggódni."

" - Szeretlek, Callie, szeretem minden utolsó tolladat és pikkelyedet. Szeretem a sötét oldaladat, szeretem az elmédet, szeretem a humorodat és a hőn áhított álmaidat. És szeretem, hogy szeretsz engem; teljesen, őszintén, szenvedélyesen. Te nem vagy átlagos; te sosem leszel átlagos. És igazán sajnálom, hogy ezt kell mondanom neked, de te olyan szikrázóan rendkívüli vagy, hogy az néha fizikai fájdalmat okoz, és soha nem fogom feladni azt, hogy ezt veled is elhitessem."

"A társam nekem adott egy darabkát az éjszakai égboltjából. Én az óceánom egy darabját adom neki."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)