K. F. Breene: A rózsák királysága (A démonkirály átka 3.)

"Lecsúsztam a Démonkirály válláról, és belezuhantam a mély sárba és gazba."

*

Már túl késő… 

Azért, hogy megmenthessem mindazt, amit szeretek, be kell fejeznem a munkát, amit Nyfain elkezdett, és tönkretennem a saját lényemet. 

Alkut kötöttem a legalávalóbb teremtménnyel, aki valaha létezett. Magamat adtam mindenkiért, így a börtön az új otthonom. De lett egy új célom, Dolion elpusztítása. 

Mindenképp ki kell jutnom innen, vissza az én Aranysárkányomhoz. Lehetőleg élve. Az egész királyság sorsa múlik rajta. 

K. F. Breene, a USA Today, a Wall Street Journal és a Washington Post bestsellerszerzője bemutatja, hogyan is válik hőssé valaki, akinek nincs más választása, mint a nép élére állni, hogy harcba szálljon a gonosszal.

"Én leszek az a kis ribanc, aki az ő egész világát felperzseli."

Meglepődve tapasztaltam, míg A démonkirály átka sorozat első két része a szexre és a szarkasztikus humorra támaszkodik, addig A rózsák királysága egy komolyabb fantasy elemekkel megáldott folytatás. Számítottam rá, hogy más lesz, mint az eddigiek, viszont arra nem, hogy teljesen új köntösben tárja elénk a cselekményt az írónő, és megmutatja, hogy miért is ez a sorozat eddigi legjobb része. Nekem sokkal jobban tetszett, mint az előzőek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kaptam meg azt az élményt, amit vártam tőle.

Ez az egyik olyan fantasy sorozat, amit nem azért folytatok, mert annyira jó lenne a történet, hanem azért, mert tudnom kell, hogy mi lesz a vége, és mikor jön el az a pont, amikor rájön arra az írónő, hogy a soft porn vonal nem fog sokáig kitartani, és igenis kell hozzá alap, egy bonyodalom és jó sok fantasy elem, hogy ne ülepedjen le a történet, és lehessen magáról történetről is beszélni. Ez a pont A rózsák királysága. Egy sokkal kiforrottabb, természetfeletti elemekkel megálmodott folytatás, ami nemcsak Finley útját mutatja meg, hanem ad nekünk további 3 szemszöget is. Ahogy elkezdtem bevallom kicsit csalódtam, hogy már elolvastam 100+ oldalt és sehol nem volt az az erotikus hangulat, amit megszokhattam K. F. Breene könyveitől, de aztán a lapos kezdet után szépen lassan kezdte összeszedni magát a történet, és a végére sikerült egészen megkedvelnem, nem mondom, hogy hatalmas rajongója leszek, viszont így már kezdem érteni, hogy miért szeretik a romantasy és 🌶️ rajongói A démonkirály átka sorozatot. Adott egy retelling, amit jó alaposan megcsavart az írónő, és megmutatta, hogy sárkányokkal, alakváltókkal, démonokkal és különböző királyságokkal felruházva is lehet tálalni. A nehéz kezdet után egy igencsak szórakoztató, néhol veszélyes, de annál inkább kalandosabb harmadik részt kaptam, ami tele van sárkányokkal, farkasokkal és egyéb alakváltókkal. 

A szívem csücskei ezek a természetfeletti lények, így számomra igazi guilty pleasure, hogy olvashattam róluk. A kötet javarészt Finley oldalát meséli el, de Nyfain, Leala és Hadriel is hozzátesznek rendesen a történet alakulásához. Hadriel és Leala együtt valami fenomenálisak, és én imádtam őket. Hadriel eddig is a kedvencem volt, de az biztos, hogy ezután még inkább megkedveltem. Leala meg a maga perverz személyiségével és fájdalomküszöbével győzött meg teljes mértékben.

S habár Finley és Nyfain szerelméről, az átokról és a Démonkirályról szól A rózsák királysága, kicsit sajnáltam, hogy Nyfain minimálisan szerepetl. Finley teljesen magának követeli a figyelmet, a reflektorfényt, teszem hozzá jogosan, főleg a második rész befejezése után, de azért örültem volna, ha Nyfain is tesz hozzá a szenvedésén és bizonytalanságán kívül. A rutinos fantasy olvasók, úgy ahogy én, úgy ők sem szeretik a szenvedő férfi karaktert, és sajnos Nyfain végig szenved.

Finley még mindig bolond, nincs szebb szó rá, de tényleg. Erős női hősnő, viszont amit lerendez a belső állatával, na meg a nekünk szóló monológjával, egyszerűen nem tudom mindig komolyan venni, viszont szemmel látható, hogy mekkora fejlődésen is megy keresztül. Kitört a falusi lány burkából, és megmutatta, hogy ő bizony egy erős sárkány, aki megköveteli a figyelmet, és azt, hogy tűkön ülve várjuk mi fog következőnek történni vele.

Ami a cselekményt illeti viszonylag nem sok minden történik. A kötet háromnegyed része a Démonkirálynál töltött fogságot öleli fel. Ezek a részek hol érdekesebbek, hol nem annyira, de még így is visz valamilyen szinten előre minket a történet, és ha meg is ülepszik, a következő fejezetben biztos, hogy fel fog pörögni, vagy mutat egy új nézőpontot, amit érdemes követni. Viszont én ennyire nem nyújtottam volna el a börtönben töltött időt, és jobban felpörgettem volna az eseményeket.

Ugyanakkor minél többet olvasok ebből a sorozatból úgy érzem, hogy egyre közelebb kerülnek hozzám a sárkányok, és ezek a részek kifejezetten jól vannak megírva, üdítőek és alig várom, hogy még többet tudjak meg. A kötet különlegessége, hogy nemcsak a sárkányok kapnak szerepet, hanem a már említett alakváltók is, akik miatt érdekesebb lesz a cselekmény, és miattuk egy nagyobb szeletét is megmutatja az írónő a megalkotott világból.

Az első két rész alatt nagyon lekorlátozódott az a szegmens, amiben játszódik a cselekmény, emiatt maga a világ felépítése, és a többi királyság nem is kapott szerepet, de A rózsák királysága már bontogatja a szárnyát, és ha kenyérmorzsa méretű darabokat is, de fel tudunk csipegetni a működéséből, és ha nem is 100%-osan, de jóval többet tudunk mint a kezdeteknél. Amit nagyon hiányoltam az a térkép, mert jóval egyszerűbb lett volna vizuálisan is szemmel kísérni hol is vagyunk éppen.

Amíg az előző részeknél sok volt az erotikus, smut jelenet, addig A rózsák királyságánál hiányoltam ezt. Tudom, nekem semmi sem jó, de az a helyzet, hogy úgy kezdtem bele a kötetbe, hogy most majd jól szórakozok, szarkasztikus lesz, tele különfélébb szexjelenetekkel, erre alig volt említésre méltó belőle. De azért a Hadriel - Leala ármánykodás zseniális volt, és még ha sokaknak ez nem is fekszik, szerintem feldobta, és végre beindította a cselekményt, és megmutatta, hogy nincs megrekedve a sztori, csupán várta a gyújtóst, ami beizzítja a gépezet, és a helyes irányba tereli azt. A már említett karakterek mellett, végre Hannon is nagyobb teret kapott A rózsák királysága alatt, aminek nagyon örülök, és hiszem, hogy még fog tudni meglepetést okozni nekünk. Ami ugyancsak plusz, hogy az erős nyelvezet ellenére már nem volt olyan alpári a kötet szókincse, ez nagyban az új fordítónak is köszönhető, aki felkarolta és a helyes irányba terelte K. F. Breene sorozatát. Így sokkalta élvezhetőbb a történet, és nem akadsz ki minden második mondaton, ami tele van trágár kifejezésekkel, vagy éppen oda nem illő megfogalmazással. Összességében még mindig egy szórakoztató sorozat, ami a harmadik részre végre beért, és kitört az erotikus vonalból, és megmutatta, hogy sokkal több van benne. A rózsák királysága már egy egészen összetett, izgalmas sorozat. Ha szereted a nem megszokott, olykor 🌶️🌶️🌶️ jeleneteket, és a sárkányok, illetve démonok világa sem rémiszt meg, akkor olvasd el K. F. Breene A démonkirály átka sorozatot. :)

"Engem viszont kurvára érdekel – gondolta a belső sárkányom. – Remélem, nem fosbarna vagyok. Az nagyon kiábrándító lenne."

" - Az a helyzet, édeske, hogy a hősök sosem egyedül küzdenek. Azzal csak hencegni szoktak. Emlékezz erre, amikor majd egyszer részegen a kalandjaidról mesélsz."

" - Azt akarom, hogy ma éjjel maradj a nyomomban - mondta, én pedig biztosra vettem, hogy ettől a bejelentéstől a heréim megpróbáltak visszamászni a testem belsejébe."

" - Ahol az örökfű nő, ott él a remény."

" - A gonosz sosem alszik, igaz, Furcsa Hölgy? - kérdezte Vemar, ahogy a katonákat figyelte."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)