C. J. Cooke: Szellemerdő

" Van egy szellem a térdemben."

*

A skóciai erdő közepén áll egy ház, úgy hívják: Lichen Hall, vagyis Zuzmó Palota. A szóbeszéd szerint a hely szellemek, boszorkányok birodalma. Az ötvenes és hatvanas években ide járnak titokban a hajadon lányok szülni, hogy aztán gyermekeiket örökbefogadó szülőknek adják. Félelmetes híre ellenére állítólag jobb hely, mint az ugyanazt a célt szolgáló „intézmények”. 

Pearl Gorham 1965-ben érkezik a kastélyba. Ő is itt akarja világra hozni a gyermekét, mint előtte sok más fiatal lány. Ám hamarosan gyanút fog, hogy a ház lakói titkolnak valamit, és a Lichen Hall valójában nem olyan biztonságos menedék, mint ahogy remélte. A falakon belül különös penészgombák tenyésznek, a környező erdőkben furcsa jelenések leselkednek, a sötét titkokat rejtegető ház lakói pedig mindent elkövetnek, hogy titkaikra ne derüljön fény. 

A skót mitológia leghátborzongatóbb oldalait megmutató gótikus thriller A világítótorony boszorkányai szerzőjének tollából.

"A dolgok mindig másnak látszanak a sötétben, különösen egy sötét erdőben, az éjszaka közepén. És még inkább egy göcsörtös, kísérteties fákkal tele öreg erdőben."

Csak jókat hallottam eddig az írónő munkásságáról, illetve a Szellemerdőről, és mivel nagyon szeretem a különlegesebb regényeket, nem tudtam ellenállni neki. Brutálisan jó sztori, tele skót folklórral és egy házzal, ami hemzseg a titkoktól. Már a legeslegelején úgy beszippantott, hogy nem is akartam letenni. Maguk a fejezetek rövidek, ezért lehet vele haladni, nem ülepszik le a történet, és minden egyes újabb fejezettel egyre kíváncsibbá tesz. Örülök, hogy esélyt adtam ennek a kötetnek, mivel fantasztikus, és megérdemli, hogy sokan szeressék.

Olyan témákat dolgoz fel, mint a boszorkányság, az anyaság, leszbikus kapcsolatok, a gombák élete, illetve fennmaradó képessége, nemi erőszak, örökbeadás és téboly. Erősen gótikus fantasy, aminek a középpontjában egy furcsa ház áll a skót vidéken. Nem járunk be nagy területet olvasás közben, mégis bőven elegendő ez a tér ahhoz, hogy teljesen ki tudjon bontakozni a történet. Az elején még nem mutatja meg igazán magát, csak elszórja a spóráit (szándékosan ezt a szót használtam, a kötet végére ígérem maximálisan értelmet fog nyerni), és hagyja, hogy az információk, vagy éppen azoknak a hiánya megmutassák merrefele is halad a cselekmény. Adott egy most és egy akkor nézőpontos váltott szemszög. Két női karakter, akikben közös, hogy gyermeket várnak, de egyikőjük sem tervezi megtartani. Míg az akkor keveredik a mosttal, addig a most vészesen robog egy olyan vég felé, ami semmi jót nem ígér. Mabel és Pearl, nemcsak leányanyák, hanem erős karakterek is. Okosak, önfeláldozóak, és nem könnyű csapdába ejteni őket. A kötet magját végig követi a gombák élete, úton útfélen beléjük botlasz, és nemcsak az erdőben, ami a frászt hozza rád sötétedés után, hanem a házban is. Eleinte ennek nem igazán szenteltem nagy figyelmet, de ahogy haladunk úgy lesz egyre fontosabb. Bevallom a vége, és a Cordyceps megjelenése rendesen megdöbbentett és lesokkolt. Sok mindenre számítottam, na de erre pont nem. A Szellemerdő egy félelmetes, ugyanakkor misztikummal, mítoszokkal és boszorkánysággal átitatott történet. Hol sötétebb, hol varázslatosabb, hol pedig annyira bemászik a bőröd alá, hogy nem tudsz nem rá gondolni. Egy kiemelkedő, fantasztikusan megírt gótikus fantasy.

A Cordyceps miatt vannak benne horrorra hajazó elemek is, de nem az a vérengzős, halálfélelmet okozó horror. Leginkább a Só és bánat házára, illetve A Tündérkirály rejtélyére hasonlít hangulat alapján. Misztikus, ugyanakkor rejtélyes is, a kellő helyeken pedig olyan komoly témákat vet fel, amit nem várnál tőle. És pont ez a kötet sikere, hiszen képes ott is meglepni, ahol azt hinnéd, hogy már nincs min meglepődni. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy minden fejezet egy csavarral ér véget, és nem tudod letenni.

A kötet több részből áll, de minden rész alatt váltakozik a szemszög, s hol Mabel,  hol pedig Pearl életébe enged betekintést. Mabel először egy igencsak furcsa teremtésnek tűnt nekem a szellemeivel a bőre alatt, de aztán ahogy haladtam úgy lett egyre kedvesebb a szívemnek. Nem az a tipikus fantasy karakter, mégis jó volt elmerülni miatta a cselekményben, és megtudni, hogyan is ér véget számára a Szellemerdő.

Aztán ott van Pearl, akit eleinte borzasztóan sajnáltam, aztán alig vártam, hogy olvashassam a fejezeteit. Miatta jöttek először szembe a ház furcsaságai, az, hogy nincs minden rendben, és kell lennie valamilyen mögöttes tartalomnak, mert nem létezik az, hogy ennyi legyen a Lichen Hall története; anyák látogatják, hogy aztán örökbe adhassák a gyermekeiket. Örültem, hogy nem csalt a megérzésem, és ennél jóval több van a Szellemerdőben.

Skót mitológiát vet el a sorok között. A lehető legváratlanabb pillanatokban mutatja meg ezt az oldalát, és elvárja, hogy te is rettegj az erdőtől, és a benne élő lényektől. S habár nem kapunk érdemleges választ arra, hogy mi is él az említett erdőben, mi jön elő sötétedés után, mégis felemelő volt olvasni ezeket a részeket. Rendesen hozzáadott a creepy hangulathoz, mivel a Szellemerdő a szó legnemesebb értelmében véve creepy. Van egyfajta hangulata és varázsa, ami vonzza a sötétséget, és ez a sötétség azzal fenyeget, hogy bármikor elnyelhet.

Említettem a komolyabb témákat, viszont az írónő nem veti teljesen bele magát ezekbe. Legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy mindenből ad egy kicsit, de egyikre sem helyez akkora hangsúlyt, hogy több legyen említésnél, amit amúgy sajnálok, mert nagyon jó vonalon indultunk el, ami aztán a rejtélyesség mellett teljesen eltűnt. Viszont ad helyette olyan eseményeket, amik akár a The Last Of Us előzménye is lehetne. A Cordyceps miatt nem tudtam nem erre gondolni.

Maga a cselekmény hátborzongató, egyes helyeken rendesen félelmetes. Ahol kell brutális, véres, de azt sem veti meg, hogy kegyetlen legyen. Emellett nagyon olvastatja magát, nem rest arra sem, hogy a legváratlanabb pillanatokban vessen véget egy-egy nézőpontnak, ezzel arra sarkallva olvasóját, hogy beleessen a 'csak még egy fejezet' csapdájába. A szöveg, a fordítás és az írásmód lehengerlő, a kellő helyeken megmutatja az igazi erejét, és ha A világítótorony boszorkányai is ilyen, akkor nagyon jóba leszek az írónő munkásságával. Ha 3 szóval kellene jellemeznem a Szellemerdőt azt mondanám, hogy hátborzongató, lenyűgöző és rejtélyes. Tökéletes őszi olvasmány a spooky seasonre, vagy éppen arra az időszakra, amíg nem jön ki a The Last of Us új évada. Összességében én nagyon szerettem, és jóval felülmúlta a számításaimat. Gondoltam, hogy különleges és egyedi lesz, de arra nem, hogy majd ennyire megvesz magának kilóra, és bedarálom. Nagyon nehezen tudtam csak elszakadni tőle, a lányokat nagyon megkedveltem, illetve megsajnáltam őket, és míg Mabel adja a misztikus vonalat a szellemeivel és Sylvan karakterével, addig Pearl a talajon tart minket, és a racionalitásával végig fogja a kezünket, nem engedi, hogy elvesszünk Lichen Hallban. A gombás utalások, és megoldás zseniális lett, és a legnagyobbrészt emiatt is tetszett ennyire a Szellemerdő. Ha egy borzongató, de annál inkább addiktív olvasmányra vágysz, és nem riadsz vissza az ismeretlentől, illetve érdekel a skót mitológia, akkor a Szellemerdő nagyszerű választás lehet!

"Másnak lenni: az is egyfajta magány."

"Mindnyájan a fájdalom különböző formáit éljük át. A megoldás vagyunk egymás számára. Tartunk egymástól, és örülünk egymásnak. Egyek vagyunk ebben a paradox helyzetben."

"Mindazonáltal a gombákat vizsgálva különös felismerés birtokába jutok. A gombák kimérák: a természeti és az emberi világ határán élnek, azon a vonalon, ami nem teljesen növényi, és nem állati. A terhességemre gondolok, a helyre a testemben, amit a baba elfoglal – a halandó világ és ama másik, örökkévaló hely közötti egzisztenciális hézagra. Várandós lévén magam is kiméra, kilenc hónapig világok közötti mezsgye lakója vagyok. Bizonyos értelemben a tündérről és a gombababáról szóló történet érthetővé válik - tündérek és gombák egyaránt ugyanahhoz a való világon kívül eső helyhez tartoznak. Akárcsak a várandós anyák."

" - Kár, hogy nem emlékeznek ezekre a pillanatokra - mondja a karjában fekvő pici lányt nézve. - Anélkül fogja leélni az egész életét, hogy tudná, ki viselte gondját, amikor megszületett."

" - A természet maga a történelem, nem?"

"Egyik oldalon kőfallal, a másikon magas fákkal övezett egysávos aszfaltút vezet fel a Lichen Halihoz. A nyakamat nyújtogatva kémlelem az út végén lévő házat. Ó, istenem, ott van, megvilágítják az autó fényszórói. Négy hegyes saroktorony és vörös repkénnyel befutott sötét kőfalak. Olyan, mint Drakula nyaralója."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)