2023. december 4., hétfő

H. D. Carlton: Haunting Adeline - Kísérteni Adeline-t (Macska-egér duológia 1.)


"Elvitte a cica a nyelvedet, kisegér?"

*

A Manipulátor 

Befolyásolom bárki érzelmeit, aki csak engedi. 
Fájdalmat okozok, megríkatom, megnevettetem és sóhajtásra késztetem. 
De a szavaim leperegnek róla. 
Főleg akkor, amikor könyörögve kérem, hogy távozzon. 
Mindig jelen van, figyel és vár. 
És én sosem tudom elfordítani a tekintetemet, főleg nem akkor, amikor azt szeretném, hogy jöjjön közelebb.
 
Az Árnyék 

Nem akartam beleszeretni. 
De ha már megtörtént, képtelen vagyok elszakadni tőle. 
Megbabonáz a mosolya, a szeme, a mozdulatai. 
Ahogy levetkőzik. 
Figyelek és várok. 
Amíg csak a magamévá nem tudom tenni. 
És amint az enyém lesz, nem eresztem el többé. 
Akkor sem, ha majd ezért könyörög. 

A dark romance duológia első része.



"Minden egyes porcikámba bele fog szeretni. Azt akarom, hogy ez a lány a legromlottabb részemet is lássa. Azt akarom, hogy megtapasztalja a lelkemben uralkodó igazi sötétséget."


Mielőtt belemennék az értékelésbe, muszáj felhívnom arra a figyelmet, hogy ha tervezed olvasni a könyvet, kérlek olvasd el először a trigger warningot, és ha az okés, csak utána kezd el, mert ez a könyv nem a gyengéd lelkűeknek való. Erőszakos témákat érint, beteg szerelmet mutat be, és kell hozzá egyfajta nyitottság, hogy az ember ne akadjon ki minden egyes oldalon. A Haunting Adeline egy stalker romance, amiben a durvaság, az erőszak és az emberkereskedelem is szerepet kap. Kendőzetlen, mocskos, nagyon beteg és pont emiatt addiktív azok számára, akik nem félnek elmerülni a műfaj legmocskosabb zugában.

Én úgy álltam neki a kötetnek, hogy oké, lesz ami lesz megnézem mire fel a hype. Alapvetően szeretem a dark romance könyveket, viszont olyan nagyon durvákat nem olvastam még, ugyanakkor mindenképp szerettem volna a durvább könyvekben is elmerülni, és a Haunting Adeline úgy érzem, hogy tökéletes kezdés volt. Egyfelől értem, hogy a dark romance rajongói miért szeretik, miért lett felkapott, másfelől meg azt is megértem, ha valakinek ez már túl sok. Azt hiszem egy utolsó figyelmeztetést még elszórok, aztán akik maradnak azoknak jó szórakozást a regényhez!! A Haunting Adeline az eddigi talán legdurvább regény, amit olvastam. Sokan azt hiszik, hogy ha valaki dark romance regényt vesz kézbe, akkor annak beteg az elméje, vagy nem teljesen százas, de amíg egy ilyen szerelem működhet a könyvekben, addig a valóságban ha ilyen helyzetbe kerülsz, menekülj, és ne nézz hátra. Zade és Adeline "szerelme" minden csak nem finom. Zade egy szadista állat, aki nem riad meg semmitől. Ha kell a semmiből bukkan elő, a legsötétebb vágyaidat testesíti meg, megöl bárkit, aki hozzád mer érni, és attól sem riad vissza, hogy még ennél is jobban bemocskolja a kezét. Ahogy a történet, úgy a karakterek sem tipikusak. Sem Addie, sem pedig Zade. Addie először egy egészen normális nőnek tűnt, aztán szépen megmutatta az írónő a lelkében lakozó sötétséget, és azokat a vágyálmokat, gondolatokat, amiknek eddig gátat szabott. 

A Haunting Adeline alatt nem egyszer kaptam a fejemhez, és üvöltöttem volna Addie-nek, hogy fusson, amíg tud, mert nem lesz szép a vége. Egy tipikusan olyan történetet kaptam, amit vagy nagyon szeretsz vagy nagyon nem. Egyeseknek sokkoló, és valamilyen szinten az is. Nagyon elborult, sötét témákat pedzeget, előtérbe helyezi a stalkerkodást, a kisajátítást, illetve az emberi gyarlóságot, és kegyetlenséget is.

A kötetet két részre oszthatjuk: van az első fele, ami hátborzongató, kegyetlen, tele van félelemmel, de aztán ahogy egyre jobban megismerjük Zade karakterét ez a borzongás elmúlik. Az elején majd össze csináljuk magunkat, aztán meg várjuk, hogy mikor mi fog történni. Sok dolog felett szemet kell hunyni, hogy élvezhető legyen a kötet, ugyanakkor nyitottnak és érdeklődőnek kell lenni ahhoz, hogy ne érezzük azt, hogy minket is megfigyelnek, és muszáj biztonságban éreznünk magunkat közben.

De a Haunting Adeline nemcsak egy hátborzongató olvasmány, hanem egy nyomozás is a múltban, harc az emberkereskedelem ellen, illetve leszámolás a zsarnokokkal. Vannak mélységei, és vannak olyan jelenetei is, amik erősen verik a józan ész küszöbét, ugyanakkor erre számítani is lehet. Addie lakhelye miatt kap egy misztikusabb, gótikusabb felütést a történet, ami mint kitérő nagyon jól funkcionált a dark romance szállal.

Szerettem azokat a részeket, amikor nem a szexualitás volt a középpontban, hanem Adeline dédnagymamájának, Giginek a rejtélyes halála. Ezek a naplóbejegyzések szépen kiegészitik a durva jeleneteket, és nemcsak Addie történetét ismerheted meg a Macska-egér duologiában, hanem Gigiét is. A sors megismétli önmagát, de vajon ugyanaz lesz a kimenetel? Úgy vélem, hogy ezek a rövid kiugrások jót tettek a kötetnek, és még jobban beszippantott magába a cselekmény általa.

Addie és Gigi mellett Zade az, aki jobban érvényesül. A kötet elején még csak egy elmebeteg zaklató, akinek a gondolatai félelmetesek, birtoklóak, és túlmennek a jó ízlés határán. Morally grey karakter, de olyan morally grey, akit nem lehet megváltoztatni, akire nem vár megváltás. Nem fél bemocskolni a kezét, gyilkolni, s mindebben élvezetét nyeri. Eleinte csak ennyi Zade, aztán jönnek azok a részek, amiben megmutatja, hogy valójában mit is csinál, miért élvezi az öldöklést, és miért nem okoz neki nehézséget a gyilkosság gondolata, illetve ezek kivitelezése.

Ezzel szemben Addie egy visszahúzodóbb személyiség, aki küzd saját maga ellen. Küzd a beteg vágyakkal és a kegyetlenkedéssel. Semmiképp sem egészséges az a kapcsolat, amit az írónő lefest. Ugyanakkor kétség kívül igaz az, hogy a Macska-egér duológia sikere ebben a kapcsolatban rejlik. A szexualitásban, a durvaságban és abban, hogy ennyire elborult a sztori. Elborult, mert épeszű ember elfutott volna Zade elől, nem pedig incselkedne vele. Ahogy Zade, úgy Adeline is orvosi eset, de...

De valahol az erőszakosság és kegyetlenség között megfogott magának a történet. Elkezdtem, és nem akartam letenni. Nehéz volt elszakadni, mert ahogy Addie, úgy te is Zade bűvkörébe kerülsz, és mire kettőt pislogsz már be is fejezted a Haunting Adeline-t. Zade nemcsak Addie-t kísérti, hanem az olvasóját is. Hihetetlenül durva történet, mégis van benne egy addiktív vonal, amire ha nyitott vagy az egyik legérdekesebb olvasmányoddá válhat, ami magához láncol, és azt érezteti veled, hogy nem menekülhetsz előle.

Maga a cselekmény, mint már említettem durva. Az emberkereskedelem, nemi erőszak és brutalitás nem fog hagyni aludni éjszaka, és addig fogsz a könyvön rágódni, amíg be nem fejezed. Valahol számítottam rá, hogy nem lesz egy napsugaras, vidám olvasmány, de sokkal durvább volt, mint amit igazából vártam. Viszont ennek ellenére sem tudom azt mondani, hogy nem tetszett, mert a maga beteg és elborult módján valamilyen szinten szerettem olvasni.

Az elején nem lettem Zade fan, mert nekem ő túl sok volt ezzel a stalkerkodással, ugyanakkor a végére már egészen kedvelhető, ha eltekintük a kezdetektől és attól, hogy mennyire sajátosan alakítja a dolgait. Van benne bőven potenciál, és cseppet sem zavaró, hogy ennyire durván morally grey karakter a srác. Azért meg plusz pont jár, hogy a végére egész szépen megnyílt előttünk, és már nemcsak a sötétben bujkáló, "fuss vagy megbaszlak" attitűdöt vette fel, hanem mélyebben is beleláthattunk abba, ami a fejében lezajlott. Pro tipp: ha összefutsz a való életben egy Zade Meadows típusú pasival fuss, menekülj, mert veszélyben van az életed!! Ha egy olyan könyvre vágysz, ami felkavar, amiben az elborult elme már-már alap, szereted az újdonságokat, viszont borzongani és félni is, akkor a Haunting Adeline a neked való olvasmány. Tele van trigger warninggal, vérrel, kegyetlenséggel, emberöléssel, de ugyanúgy megtalálható benne a szex durvább formája is, hozzájárulásos, illetve anélküli, egy kis misztikum, szellemek és a jó öreg kísértés, ami téged is rossz irányba fog terelni. Ismerd meg te is Zade Meadowst, és derítsd ki, miért is lett ennyire felkapott a Kísérteni Adeline-t a dark romance olvasmányok közül!!
"Mindig ugyanez történik. A szívem kihagy egy ütemet, aztán hevesen dobog, levegő után kapkodok, nyirkos a tenyerem. Mindig ugyanúgy hat rám a látványa.
Félek.
És izgalmat érzek."

"Megszállott vagyok.
Függő.
És boldogan átlépek minden egyes határt, ha ez azt jelenti, hogy a lány az enyém lesz. Ha rákényszeríthetem, hogy az enyém legyen."

"Ezért van itt minden este, és stíröl egyre merészebben, miközben én alattomban provokálom. Remélem, hogy közelebb jön, és okot ad rá, hogy kést tartsak a torkához."

"Kibaszottul én vagyok a halál."

"Ő egy szörnyeteg. Kívül és belül egyaránt."

"Rátaláltam az én kisegeremre, és nem állok meg, amíg csapdába nem ejtem." 

" - A rózsák. Miért éppen rózsa?
Elmosolyodok. Már vártam, hogy megkérdezze.
- Az anyám miatt. Az ő kedvenc virága volt. Mindig telerakta a házat rózsával, és a töviseket levágta, nehogy megsértsem magam. Egyszer azt mondtam neki, hogy nagyon szomorú leszek, ha meghal, mert akkor minden rózsa vele hal. Kaptam tőle egy műanyag rózsát, és azt mondta, amíg azt megőrzőm, addig ő is velem marad. - Vállat vonok. - Gondolom, a te házadban is mindenfelé rózsákat akartam látni. Talán mert veled olyan érzés, mintha otthon lennék."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...