*
Legendás állatok és megfigyelésük
1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához.
Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.
Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára.
Az Elátkozott gyermek után félve vettem a kezembe, de nem kellett volna, hiszen a végére pozitív csalódás lett. Nagyon tetszett a kialakult történet, a karakterek jelleme és a már ismert világ egy kis csavarral megspékelve. A filmet nagyon szerettem és ahhoz képest, hogy nem a szokványos módon van megírva, szórakoztató, cselekményben gazdag, bonyodalmakkal teli, baljós kötet, mégis van egy sajátos bája, ami körülöleli a történetet.
A hangsúly ebben a kötetben New Yorkon, a legendás állatokon és Newt Scamanderen van. Imádtam, ahogy jelenetről jelenetre egyre több állatot ismerhetünk meg és az, hogy előbb láttam a filmet egyáltalán nem jelentett hátrányt, mivel így sokkal átfogóbb és teljesebb képet kaptam. Számomra ez a kötet egy plusz a film mellé. Élvezhető, ugyanakkor vissza is csöppenünk a már ismert varázsvilágba, ugyanakkor tágabb képet kapunk arról, milyen is varázslónak lenni Amerikában és mennyiben más minden, mint az angoloknál. A MACUSA nagyon érdekes volt és remélem sokkal többet tudhatunk meg a továbbiakban a felépítéséről és a működéséről. Emellett a gonosz szerepe sem elhanyagolandó és a legendás állatoknak hála egy teljesen új világot nyit meg előttünk, kezdve a furkásszal és a bólintérekkel. Ez a szál és úgy önmagában az a tény, hogy ilyen lényeket alkotott meg az írónő, nagyon közel áll hozzám. Emiatt Newt is és ha kedvenc hugrahugos karaktert kéne válasszak, akkor ő lenne az a különc személyiségével és a minden felmerülő problémára megoldással szolgáló lényével. Mellette Queenie és Jacob érdekes még nagyon. Imádtam a párosukat és remélem a további kötetekben is sokszor találkozhatunk még velük. Nem tudom miért, de Tina az elejétől kezdve irritál és ez nem fog egyhamar megváltozni. Felettébb idegesítő és hasztalan karakter. Maga a kötet a forgatókönyv forma miatt gördülékeny, könnyen és gyorsan olvasható, az illusztrációk pedig egészen egyedi hangulatot kölcsönöznek a kötetnek.
Grindelwald bűntettei
A Legendás állatok és megfigyelésük végén Göthe Salmander közreműködésével sikerül New Yorkban letartóztatni Gellert Grindelwaldot, de a nagy hatalmú sötét varázsló megszökik a fogságból.
Nekiáll híveket toborozni, ám előttük sem fedi fel igazi célját, azaz hogy az aranyvérű varázslókat fellázítva megszerezze az uralmat a világ varázstalan lakói fölött.
Albus Dumbledore e terv meghiúsítása érdekében volt roxforti tanítványa, Göthe segítségét kéri.
A magizoológus ezúttal is igent mond, nem sejtve, milyen veszélyes vállalkozás részese lesz. A mind megosztottabb varázsvilágban zajló események a legközelebbi barátok és családtagok egymás iránti hűségét és szeretetét is próbára teszik.
J.K. Rowling második eredeti forgatókönyve olyan meglepő adalékokkal szolgál a Harry Potter-történetekhez, amelyek minden bizonnyal nagy örömet szereznek úgy a könyvek, mint filmek rajongóinak.
Rögtön az első rész után bele is kezdtem a másodikba, párhuzamosan a filmet is néztem és így hatalmas élményt nyújtott. Nemcsak vizuális effektusokat, de a leírásokat is láttam mögötte és így lett teljes számomra az élmény. A Grindelwald bűntettei komorabb, sötétebb, baljósabb, mint elődje. Már nem New Yorkban járunk, hanem a briteknél és bizony láthatjuk a Roxfortot is. Dumbledore is előkerül, majd ahogy szépen haladunk előre úgy kerül át a helyszín is Párizsra, Grindelwaldra és Credence-re.
Újabb karaktereket és legendás állatokat ismerhetünk meg. Új célt kap a cselekmény és jóval több mindenre is fény derül az alatt az idő alatt, amíg a kötet társaságát élvezzük. Míg az első rész csak kapargatja a felszínt, addig a második mélyebbre ás és a múlt darabjait is megmutatja. Szemtanúi lehetünk a fiatalkori Newt életének, Dumbledore tanításának és annak a rejtélynek is pont kerül a végére, hogy vajon ki is Credence valójában, de erre a kötet végéig várnunk kell, hiszen ott vannak az igazi csavarok elrejtve, ott dönt le hatalmas erővel a kötet és ott üvölti a fülünkbe a folytatás lehetőségét. Addig is sok minden történik, de úgy igazán az utolsó párbeszéd az ami arra sarkall, hogy olvassuk tovább a sorozatot, már csak meg kell várni azt, hogy megjelenjen. A fő karakterek mellett Leta Lestrange és Nagini is előkerülnek, s fenekestül forgatják fel a cselekményt. Mindig is érdekelt, hogy is lett az Naginiből ami, és csak remélni tudom, hogy az írónő a sorozat végére választ ad nekünk, mert ha jól tudom 5 részes lesz talán a Legendás állatok. De visszatérve a cselekményhez, hű önmagához és izgalmas, fordulatokkal és csavarokkal gazdag, olvasmányos, szemet gyönyörködtető kötet. Az illusztrációk talán még szebbek is, mint az első részben. Teljes mértékben igazodik a cselekmény fonalához, s azt kiegészítve, pluszt is ad általa. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tovább, merre fog haladni a történet és remélem nem feneklik meg itt a sorozat, hiszen van benne potenciál és kár lenne érte. Nagyon sok mindenre szeretnék még választ kapni és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Úgy érzem, hogy ezzel a második résszel még több kérdőjel kering a fejemben, mint eddig, de emiatt is jó volt olvasni, hiszen teljesen kiszámíthatatlan és sose tudhattam mi lesz a következő jelenetben.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése