Sarah Hogle: Megérdemlitek egymást

" Azt hiszem, ma este meg fog csókolni."

*

Amikor ​az ősellenséged történetesen egyben a vőlegényed is… A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” sokkal bonyolultabbá válik ebben az elvetemülten vicces, romantikus komédiában, ahol szerelmesekből ellenségek, majd valódi szerelmesek lesznek. 

Naomi Westfieldnek tökéletes vőlegénye van: Nicholas Rose tartja neki az ajtókat, megjegyzi az éttermi rendeléseit, ráadásul olyan előkelő családból származik, amilyenbe bármelyik menyasszony szívesen bekerülne. 

Sohasem veszekednek, és éppen a három hónap múlva esedékes fényűző esküvőjükre készülnek. Naominak azonban rettenetesen és totálisan elege van a férfiból… Naomi ki akar szállni, de van egy bökkenő: amelyik fél felbontja az eljegyzést, annak kell állnia a vissza nem térítendő esküvői költségeket. Amikor Naomi rájön, hogy Nicholas is csak színleli az elégedettséget, harcba szállnak egymással csínytevések, szabotázsok és teljes érzelmi hadviselés formájában. 

Ám ahogy egyre közeleg a visszaszámlálás az esküvőig – ami vagy megvalósul, vagy nem –, Naomi azon kapja magát, hogy az elszántsága meginog. Mert most, hogy már nincs vesztenivalójuk, végre önmaguk lehetnek, és jól érzik magukat azzal, akire a legkevésbé számítanának: egymással.

"Hát akkor ennyi volt. Le fog hajtani mindkettőnkkel egy hídról. Voldemort és Harry Potter dilemmája ugrik be: "Nem élhet az egyik, míg él a másik."

Mindenki ismeri a klasszikus enemies to lovers történeteket, de mi van akkor ha változik a felállás és szerelmesekből lesznek ellenségek, akik nem akarják bedobni a törülközőt, s helyette inkább megkeserítik a másik életét? Addig szívatják a másikat, amíg tele nem lesz az a bizonyos pohár? Sarah Hogle erre keresi a választ ebben a szórakoztató, nem mindennapi romkomban. Elsőre talán furának tűnhet a felállás, hiszen ha ennyire nem tudják elviselni egymást, miért vannak még mindig együtt úgy, hogy vészesen közeleg az esküvő időpontja? Azt kell, hogy mondjam meglepett a Megérdemlitek egymást, mert habár az eleje lapos, nehezen indul be, de utána megmutatja, hogy mi is rejlik a történetben.

Eddig nem csalódtam a Kossuth Kiadó romkomjaiban, és szerintem ezután sem fogok. Azt hiszem az év egyik legszórakoztatóbb regényével van dolgom. Adott Naomi és Nicholas (szigorúan Nicholas, mert csak az anyja hívhatja Nicky-nek), akiknek a története az első randival kezdődik, majd utána rögtön belecsöppenünk a már nem annyira fényes és bizakodó jelenükbe, ahol ott idegesítik a másikat, ahol tudják. Az adok-kapok helyzetek, illetve macska-egér játék mindennapos, tele van zsörtölődéssel, keresztbe tevés hadával, mégis ahogy egyre többet olvasol belőle, úgy lesz egyre humorosabb. Nekem sikerült mosolyt csalnia az arcomra, és az biztos, hogy ebben a borongós időben pont erre a kötetre volt szükségem. Habár a kötet eleje igazi lejtmenet, ahogy azt elhagyjuk onnantól szépen építi az írónő a cselekményt, és sikeresen kikormányoz minket a gödörből, amibe taszított. Kell neki olyan jó 100 oldal, hogy úgy igazán beinduljanak az események, és átjárjon a könyv hangulata, az alapszituáció, és a jelen mögötti tények megértése. Maga az alapszituáció nem is lehetne bizarabb, hiszen adott Naomi, aki látszólag megütötte Nicholas személyében a főnyereményt, mégis el akarja azt dobni, viszont a büszkesége nem engedi, hogy ő lépjen ki ebből a kapcsolatból, sőt mindent elkövet, hogy Nicholas futamodjon meg, és őt nyomassza a kialakult helyzet.

Néhol nagyon elrugaszkodik a valóságtól, szinte már wtf pillanatokat teremt, nem is keveset, sőt sokszor csak fogtam a fejem, és nem értettem, hogy két felnőtt mégis miért nem képes megbeszélni a problémáikat, viszont nem véletlenül mondják, hogy az alapoktól kell építkezni. Sarah Hogle is így tesz, és minden egyes fejezettel megmutatja, hogy van hova építeni, és nem lesz végig hihetetlen a történet, sőt egy bizonyos ponttól nagyon aranyos is.

Nem az a szokványos romkom, nekem mégis emiatt tetszett, mert más, mint a többi és teljesen új alapokra helyezi a klasszikusnak számító enemies to lovers szálat, vagy inkább mondjam azt, hogy lovers to enemies to lovers szálat, sőt még second chance romance is, ha jobban megnézzük, a kisvárosi hangulatról nem is beszélve. Kilóra meg lehet venni a small town romance-okkal, viszont Hogle regénye ebben a tekintetben sem az a tipikus kisvárosi történet.

Olyan kérdések merülnek fel olvasás közben, mint az eltartás, a miscommunication, amit amúgy nagyon nem szeretek, a családi nyomás, a bizonytalanság, az egyet nem értés, a lépésektől való félelem, őszinteség és másikért való kiállás. Igaz, hogy bohókás a történet, és a karakterek sem teljesen százasok, mégis fontos dolgokat próbálnak közölni velünk, és felhívják a figyelmet arra, hogy a problémákat úgy lehet megoldani, ha megbeszéljük őket és közösen kitalálunk egy tervet.

Maga a kötet végig Naomi szemszögéből játszódik, viszont nagyon jót tett volna, ha Nicholas gondolatai is jelen lehettek volna. Nicky egy érdekes karakter, aki eleinte tökre szürke kisegérnek tűnik, anyu pici fiának, de ahogy Naomi úgy mi is egyre inkább megismerjük az igazi oldalát, és azt, hogy ki is Nicholas a fogorvosi külső mögött. Nem mondom azt, hogy nem jött volna jól pár fejezet, amiben kifejti az írónő, hogy mégis az első randitól, hogy jutott el Naomival addig, hogy már össze vannak költözve, mert nagyon jól jött volna az egész cselekménynek ez a tény.

Nagyon sokszot fogtam a fejem, hogy oké, összerakott két tök különböző karaktert az írónő, akik alig bírják elviselni a másikat, de akkor mégis hogy a fenébe jöttek össze. Az első randi utáni 1 évért odaadnám a meg nem született gyermekemet, de tényleg. Van pár logikai bukfenc a történetben, amit én helyretettem volna, illetve egyes részeket jobban kifejtenék, mert ez mind kellett volna ahhoz, hogy ne unja az ember az első 100 oldalt, és ne kérdőjelezze meg, hogy mégis mit gondolt az írónő.

De még ennek ellenére is jó volt olvasni, mert egy gyorsan pörgő, könnyen olvasható kötetről van szó, ami néhol nagyon vicces, néhol pedig csak úgy gördülnek a szavak és azt veszed észre, hogy már hajnal van, mégsem akarod letenni a regényt, annyira belemerültél. Vannak jó részei, és kevésbé jók is, ezek főleg az elejére igazak, mert miután átlendülünk egy bizonyos ponton, nem akarjuk és nem is tudjuk letenni a kezünkből.

A legjobban az idilli faházak jelenetek lettek a kedvenceim. Szinte láttam a házat a lelki szemeim előtt, a tavat, a kenut és azokat a pillanatokat, amiket Naomi és Nicholas átéltek. Habár a kötet borítója nem ezt sugallja, de szerintem nagyon ontja magából az őszies majd télies hangulatot, és azokat az érzéseket, így mindenképp azt javaslom, hogy a bekuckózós időszakban álljatok neki, és hagyjátok, hogy Naomi és Nicholas újra egymásba szeressen, és megmutassák ki is Naomi a téveszméi és Nicholas a fogorvosi teendői mellett. Összességében azt érzem, hogy habár voltak kevésbé felemelő részei is a kötetnek, összevetve a bolondosabb, szúrkálósabb részek viszik a prímet, és ha megtör a jég, onnantól kezdve sima menet a történet olvasása. Ha nevetni szeretnél, vagy csak fogni a fejed a szürreális gondolatok láttán, ne habozz kézbe venni a Megérdemlitek egymást. Azt hiszem ilyenkor szokták mondani azt, hogy ha a hülyeség fájna, már ordítanál, és ez kétség kívül igaz Naomi és Nicholas viharos, ugyanakkor könnyen emészthető szerelmére. A second chance romance-ok nem a kedvenceim, viszont szerettem olvasni a Megérdemlitek egymást, sőt meg merem kockázatni, hogy jól is állt ez a trope a kötetnek.

"Szörnyű vagyok. Lehet, hogy a kapcsolatunk a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem, de ha pozitív lelkiállapotban tekintek végig rajta, nem tűnik olyan rossznak..."

"Az eljegyzésem Nicholas Rose-zal egy gyávanyúl játék."

"Bármit is viseljen, hogy ezt leplezze, Nicholas valójában arra termett, hogy bálokat rendezzen Pemberley-ben. Arisztokratikus, szépfiús arca van, csupa éles vonás és rejtett vonzerő, világos bőrrel, finoman zilált, sötét csokoládészínű hajjal és csúcsos hajvonallal."

"Ki gondolta volna, hogy ennyi izom lehet egy ember hátában? Most már tudom. Hagyjuk a Tindert; miután Nicholas bedobja a törülközőt, felbérelek egy rakás költöztetőt, és így találom meg a következő pasimat."

" - Imádni való, hogy azt feltételezi, épp csinosítom magam idebent, ahelyett hogy pentagramot kenek a padlóra a saját véremmel, és átkokat szórok rá."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)