Anna L. Green: Törött szárnyakkal (Biztos menedék 2.)

 "A jó büdös francba! Hogy a fenébe hagyhattam, hogy Erica visszatérjen ahhoz a patkány Hylandhez?"

*

Erica és Jack sorsa elválaszthatatlanul egybefonódott. A közös titkuk és az egymás iránt érzett vágyódásuk lehetetlenné teszi a felejtést. Erica csodálatos világot fedez fel a börtönén túl, a szabadság, amit Jack mellett érez, megrészegíti, ugyanakkor halálra rémíti. 

Jack számára az élet azonban még tartogat meglepetéseket. Teljesen tanácstalanná válik, amikor kiderül, hogy a húga halálos beteg, és hogy az Ericával egyre elmélyülő kapcsolata mekkora felháborodást, lázongó indulatokat gerjeszt a családtagjai, barátai körében. 

Az izgalom és az érzelmek is a tetőfokára hágnak, amikor Jacknek választania kell a bosszú és szerettei élete között. 

A Törött szárnyakkal a Biztos menedék-sorozat második, befejező része, amelyben Anne L. Green rávilágít arra, hogy nem minden történet jó vagy rossz, ahogy nem is fekete vagy fehér.

A Baljós szitakötő után egy percig sem gondolkodtam azon, szeretném e folytatni a Biztos menedéket, mert kétség sem fért hozzá, hogy igen. Azt hittem az első rész izgalmait már nem tudja tovább fokozni az írónő, de bebizonyította, hogy most kezdődik el úgy igazán, és alig vártam, hogy megtudhassam mit tartogat még Jack és Erica számára. Elöljáróban annyit, hogy izgalmakban és titkokban most sem szűkölködik a kötet. Hihetetlenül veszélyes, ugyanakkor igazi energiabomba is, ami már az első oldalak után tarol, és leveszi az olvasóit a lábáról.

Az első kötet pont úgy ért véget, hogy utána egyből akarja a folytatást az ember, s azt kell, hogy mondjam egy cseppet sem csalódtam. Függtem minden egyes szaván, együtt izgultam a karakterekkel, és roham tempóban vetettem bele magam a cselekmény sűrűjébe. Nemcsak Erica és Jack küzdelme folytatódik, hanem a mienk is, hiszen Anne L. Green a két főhősön keresztül szól hozzánk is. Azt sulykolja belénk, hogy ne féljünk az ismeretlentől, tegyünk meg mindent a saját boldogságunk érdekében, és ne hagyjuk, hogy mástól függjünk, ne hagyjuk, hogy a szabadságunk és a függetlenségünk kulcsa más kezében legyen. Vegyük a kezünkbe a sorsunkat, és ne felejtsük el, hogy semmi sem lehetetlen. Még az sem, amire azt gondolnánk, hogy soha nem fog megtörténni. Tennünk kell a változásért, ki kell lépnünk a szépen felépített komfortzónánkból, és engedni, hogy utat törjön magának a boldogság. Hihetetlenül nehéz volt számomra olvasni a kötetet, s nemcsak azért, mert fájdalmas, néhol elborzasztó vagy épp megrázó, hanem azért is, mert sokszor éreztem azt, hogy ezt az én gyomrom nem veszi be, mégis folytattam és végig fogtam Erica kezét a hosszú úton, mert lehet, hogy a Biztos menedék Jack és Erica története, de Erica gyógyulásának útját kísérhetjük figyelemmel. 

Jack a maga erős jellemével igazi tartóoszlop, aki nem hagyja, hogy Erica elmerüljön az önsajnálatban és feladja a harcot. Ketten együtt nagyon erős párost alkotnak, s ezt az írónő is szépen kiemelve bolygatta meg a cselekményt, s a leglehetetlenebb pillanatokban is reménnyel töltött el minket. Viszont fejezetről-fejezetre egyre inkább eloltotta a remény lángját, s pislákoló fénnyel kellett beérnünk, de a kötet minden sötétsége és kilátástalansága ellenére is sikerült méltó lezárást adnia a Jack és Erica történetének. 

Anne L. Green nem egyszer, s nem kétszer bizonyította már be, hogy miért is imádok annyira olvasni tőle, s a Törött szárnyakkal is csak hozzáadott ehhez. Eszméletlenül kidolgozott, cselekményben gazdag, szorult helyzetekben bővelkedő, igazi adrenalinbomba, ami alig várja, hogy robbanhasson és elkápráztathasson mindenkit. Igen, emellett baromira fájdalmas is, az ember szíve szakad meg, de minden egyes oldallal egyre inkább azt érezteti, hogy habár messze még a vég, megéri felülni erre az érzelmi hullámvasútra, mert a java még csak most kezdődik. 

A kötet emellett baromi őszinte is, ami a szívén az a száján, nem riad vissza sem a brutalitástól, sem pedig a tettlegességtől, s állítom ez az eddigi legsötétebb ALG regény, amihez szerencsém volt, ugyanakkor ebben van a legtöbb mögöttes tartalom is. Erős, ádáz, lehengerel és nem egyszer eltipor, de a végén segít felállni és megmutatja a helyes utat. A cselekmény mellett a karakterek jelenléte lendít hatalmasat a történeten. Nemcsak szenvednek, hanem fejlődnek is, megtalálják önmagukat, és készek kiállni az mellett, ami fontos nekik, s emiatt áldozatokat is képesek hozni. 

Erica hiába tűnik elsőre gyengének, korántsem az. Nagyon is erős, eszes, furfangos, igazi harcos, aki még a leglehetetlenebb helyzetekben sem adja fel, akit veszteség ér veszteség hátán, mégis megtalálja a kiutat a sötétségből, és a kezébe veszi a saját sorsát. Jacknek is végre benő a feje lágya, megmutatja, hogy jóval több annál, mint amit elsőre gondoltunk róla, s ha meg is marad vakmerőnek, ott van mellette Will, aki a helyes irányba terelgeti, és nem hagyja, hogy kapkodjon és a saját feje után menjen. Imádom a párosukat, és remélem nem ez lesz az utolsó kalandom velük. 

Mellettük Curtisnek van baromi nagy szerepe, igaz végig utáltam, és nem egyszer kívántam a halálát, mégis miatta az a regény, ami. Nagyon érdekelne egy előzmény novella vele kapcsolatban, hogy mégis mi vezetett el oda, ahova és ki is igazán a felelős azért, hogy egy igazi szörny lett belőle. Hiszem, hogy senki sem született rossznak/gonosznak, hanem az élet formálta olyanná, amilyen lett az évek alatt. Ami magát a cselekményt illeti, nemcsak pörgős, gyorsan olvasható és akciódús, hanem meglepetéseket és váratlan fordulatokat is tartalmaz. Amikor már azt hinné az ember, hogy semmi sem lepheti meg, akkor csavar egyet a történeten az írónő és újfent bedob minket a mélyvízbe, s nem engedi, hogy mentőövet keressünk, hanem a meglepetés erejével lesúlyt ránk, s a víz alatt tart, amíg meg nem látjuk magunk előtt a teljes képet. Hihetetlenül addiktív és könyörtelen kötet egy szitakötőről, aki szabadulni akar, de nem tud. Továbbá újfent rávilágít a bántalmazásra, arra hogy, hogyan is gondolkodnak az áldozatok, mit kell nap mint nap átélniük, s mi is az ok, ami miatt nem mernek, vagy épp nem tudnak segítséget kérni. Brutális mintával szemlélteti mindezt az írónő, s le a kalappal előtte, hogy ezt így ebben a formában volt gyomra megírni, mert az az igazság, hogy nem egyszer éreztem magam rosszul, amíg olvastam a sorokat. A rasszizmus és a kényszerbetegségek is újra előtérbe kerülnek, amik által Anne L. Green lehengerel, legyőz és megmutatja az élet nem olyan szép, olykor mocskos és elkeserítő oldalát is.

"Anyám hálót szőtt, amibe egy szitakötő akadt bele. Csakhogy én nem feketeözvegynek születtem, így képtelen voltam szembeszállni Curtis kegyetlenkedésével. Nem Curtis, hanem én lettem a feláldozható."

" - De én nem csupán a pasija vagyok. Az én kötelességem megóvni őt - hajoltam előre, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak."

" - Hát igen. Nem tudhatjuk, milyen vonatra váltottunk jegyet, gyorsra vagy személyre. Retúrjegyet pedig nem osztanak - értettem egyet."

" - Erica! Te vagy a gyengém. Az Achilles-inam és ezt az apám is nagyon jól tudja, ezért támad ott, ahol a legmélyebb ütést viheti be."

"Megtanultam, hogy nem az az igaz szerelem, amikor szárnyakat kapsz, hogy aztán lenyesegessék rólad, hanem az, amikor valaki önzetlenül odaadja a sajátját, hogy megmentsen, és újra megtanít repülni, amikor már nem emlékszel, hogyan kell. Nem az a nagy Ó, akibe belehalsz, hanem az, aki meghalni is képes érted. Nekem Jack volt a nagy Ő."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)