Leigh Bardugo: Crooked Kingdom - Bűnös birodalom (Hat varjú 2.)

"Retvenko a bárpultnak támaszkodott, és a koszos pohárba dugta az orrát."

*

Kaz Brekker és csapata rendkívül merész küldetést hajtott végre, még maguk sem hitték, hogy épségben megúszhatják. Ám a busa jutalom felmarkolása helyett most ismét az életükért kell megküzdeniük. Árulást szenvedtek és meggyengültek, erőforrásaik kimerültek, így a csapat elveszítette minden szövetségesét, sőt reményét is. 

A világ minden szegletéből hatalmas erők csapnak le Ketterdamra, hogy megszerezzék a jurdaparem nevű veszedelmes szer titkát. Régi riválisok és új ellenségek bukkannak fel, hogy próbára tegyék Kaz csavaros eszét és a csapat törékeny hűségét. Háborúra kerül sor a város sötét, kanyargós utcáin – bosszúért és megváltásért vívott harc, amely eldönti a Grisa-világ sorsát.

Már nagyon vártam ezt a kötetet, és igaz, hogy az első részt is csak idén olvastam el, de az Árnyék és csont sorozat után még többet akartam tudni a drága varjaimról, és amint megérkezett a kötet el is kezdtem, hiszen a Hat varjú, a duológia első kötete függővéggel ért véget, s még ha nem is falat kaparós függővéggel, akkor is függővég a lezárása, s tudjuk, hogy mi olvasók nagyon nem szeretjük azt. El sem tudom képzelni, hogy akik a magyar megjelenés után olvasták a Hat varjút, hogy bírták ki az évekig tartó várakozást. Én biztos nem bírtam volna magammal, és beszereztem volna angolul.

Leigh Bardugo stílusa és írásmódja már évekkel ezelőtt levett a lábamról, de a Crooked Kingdomnál éreztem azt először, hogy ez a regénye igazi kedvenc lesz. Teljesen más, mint az Árnyék és csont, nem is csoda, ha ennek a duológiának nagyobb a rajongótábora, mint a trilógiának, amit végre én is megértek, hogy miért, hiszen az írónő ezzel a kötetével igen magasra helyezi a lécet. Nemcsak izgalmasan indul, de végig fenntartja a figyelmet, egyik meglepetésből vezet át a másikba. Ahol kell teljesen elkápráztat, maga a történet kacifántos, agyafúrt, de emellett letehetetlen, cselekményben gazdag és részletekben duskáló kötet. A varjak nemcsak jöttek és győztek, hanem teljesen le is igáztak és megnyertek maguknak. Szerettem olvasni ezt a második részt, mert egy percig sem unatkoztam, a több szemszög miatt mindig volt valami, ami miatt oda kellett figyeljek és, ami arra késztetett, hogy csak még egy fejezetet olvassak el, s ennek az lett a vége, hogy ezt a majd 700 oldalas könyvet néhány nap alatt befejeztem. Amikor időm engedte elcsábított a kötet és nehezen eresztett el. Minden egyes oldallal azt sulykolta belém, hogy igen, erre volt szükségem és újfent levett az írónő a lábamról. Kaz Brekker és a bandája bizonyított és megmutatták mitől is lesz egy regény igazán kiemelkedő és nem szokványos. 

Nemcsak egy különleges kötettel van dolgunk, hanem egy jól összerakott mesterművel is, hiszen ezzel az írónő olyat alkotott, amit nehéz lesz majd a későbbiekben megugrani és ami nemcsak részenként, de a teljes egészet tekintve is mesteri. A szálak ott érnek össze, ahol arra szükség van, ha kell egy-egy részletet kibont az írónő, de ha éppen arra van szükség, akkor hagyja, hogy mi jöjjünk rá, vagy éppen addig-addig érleli, amíg nem robban a kötet megfelelő részénél. 

A Crooked Kingdom az a regény, ahol nemcsak elmerülsz az események forgatagában, hanem ahol te is részesévé válsz, és együtt éled át az izgalmakat és a szorult helyzeteket a kötet karaktereivel. Nemcsak Kaz, Inej, Jesper, Nina, Matthias és Wylan kap szerepet, hanem olyanok is, akik meglepetésszerűen tűnnek elő a semmiből, s akik fenekestül felforgatják a cselekményt. Különösen tetszett a regényben, hogy a főszereplők mellett, másokat is kicsit jobban megismerhettünk, s a 6 varjú múltja is a lelki szemeink elé tárult, s ezáltal nemcsak a jelent láthattuk, hanem azt is, mi tette őket azzá, akik és milyen áldozatokat, milyen szörnyűségeket kellett átélniük. 

Nem titok, hogy mind a 3 szerelmi szálat shippelem és nagyon örültem, hogy egy kicsit több szerepet is kapott a kötetben. Fontosnak tartom, hogy ne csak izgalom, ármány, cselszövés legyen a könyvekben, hanem érzelmek és tettek is. Maga a kötet 6 részegységből épül fel, mind a 6 egység megállja külön is a helyét, de teljes egészükben robbannak csak igazán. A kötet legnagyobb pozitívuma az a kidolgozottsága és következetessége, viszont a 39.fejezetben van egy jelenet, ami ennek ellentmond, ami darabokra tör és, ami miatt lezáratlannak/indokolatlannak és szívszaggatónak érzem a kötetet.

 Megszakadt a szívem, még egy könnycseppet is elejtettem, és abba akartam hagyni, mert összetört és a földbe tiporta a reményeimet. Olyan szinten megrázott, hogy legszívesebben a sarokba vágnám a kötetet és kérdőre vonnám az írónőt, hogy ezt mégis miért kellett? Miért kellett így elzárni a szálat? Miért kellett ezzel beszennyezni a kötetet? Miért? Sok érzés kavarog bennem a kötettel kapcsolatban, de jelenleg a szomorúság dominál keveredve a dühvel. Dühös vagyok, mert ennek nem így kellett volna lennie és dühös vagyok, mert így megfosztott az első részben elvetett reménnyel. 

Ugyanakkor ebből is látszik, hogy mennyire tehetséges is az írónő, mert nem tudom utálni érte, nem tudom azt mondani, hogy mindent tönkre tett, mert nem és igen, várom a további Grisha könyveket és talán egyszer egy Hat varjú 3-t is kapunk, ami megmagyarázza miért úgy történtek az események, ahogy. Összességében úgy érzem, leszámítva a 39. fejezetet, hogy sokkal többet kaptam annál, mint amire számítottam, megint sikerült alaposan meglepnie és imádtam, ahogy a kötet szereplői egyre jobban és jobban megszeretették magukat velem és ahogy egyre inkább azt éreztették, hogy nem minden a megfelelő alap, hiszen ha nincsenek egyedi és megkapó karakterek, hiába van érdekes világfelépítés és csavaros cselekmény. Ami magukat a karaktereket illeti, nemcsak egy teljesen új oldalukat mutatják meg, hanem azt is, hogy igenis képesek arra, hogy változzanak és fejlődjenek, hogy képesek legyenek arra, hogy kilépjenek a maguk kis világából és megmutassák azt, ami sokáig elrejtve maradt. Minden elismerésem Kazé, és nemcsak azért, mert új kedvenc moraly grey karakterem lett, hanem azért is, mert sokat fejlődött az első rész óta. Mellette Nina az, aki még nagyon érdekes fordulatot vetett és alig várom, hogy többet tudjak meg róla, hiszen az írónő egy olyan fonalat vetett el, amit érdemes lenne kibogozni. Nem sok kötetre igaz, de a Crooked Kingdom a tökéletes folytatás. Az, ami már az elején rabul ejt és a kötet lezárásával sem enged el.

" - Én mindig kedves voltam hozzád. Nem vagyok szörnyeteg.

 - Nem, csak egy olyan alak, aki tétlenül ücsörög, gratulálva magának saját tisztességéért, míg a szörnyeteg degeszre tömi magát. A szörnynek legalább van foga és gerince!"

" - Én még Ravka uralkodójának kedvéért sem vetném le magam egy hídról."

" - Bármikor elmennék érted - felelte Kaz, majd amikor észrevette Inej kétkedő tekintetét, megismételte: - Elmennék érted. Ha nem tudnék járni, kúszva mennék odáig. Akármennyire összetörtünk is, megtalálnánk együtt a kiutat... Kivont késsel és tüzelő pisztollyal. Mert ahhoz értünk. Soha nem adjuk fel a harcot."

" - De minden egyes nap hálás vagyok ezért a katasztrófáért. Kataklizmára volt szükségem, hogy felrázza az életemet. Te földrengésként, földcsuszamlásként robbantál be."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)