Vi Keeland: Vonzó hagyaték

"A reptéri személyzet tagja elhúzta a nejlonkordont az egyik oszloptól a másikig, majd a helyére pattintotta, elzárva a kapuhoz vezető utat."

*

Szenvedélyes vágy és örökölt gyűlölet. A küzdelem Weston Lockwood és köztem évtizedekkel a születésünk előtt kezdődött. A nagyszüleink a legjobb barátok és üzlettársak voltak, legalábbis a nagyapám esküvője napjáig – ekkor a menyasszony kibökte, hogy képtelen hozzámenni feleségül, mert Weston nagyapjába is szerelmes. A két férfi éveken át nagy harcot vívott Grace Copelandért, aki egyébként szintén az üzlettársuk volt, azonban egyikük sem tudta teljesen megszerezni a nő szívét. Végül hárman háromfelé mentek. A nagyapáink mást vettek feleségül, és a két férfi ádáz ellenfelekké vált az üzleti életben is. Apáink is folytatták az idővel megszokott küzdelmet. Majd Weston és én is. Igyekeztünk a lehető legnagyobb távolságot tartani egymástól. Az a nő azonban, aki miatt egykor kirobbant a háború, meghalt, és a világ egyik legértékesebb szállodáját váratlanul a nagyapáinkra hagyta, hogy osztozzanak meg rajta. Úgyhogy most itt vagyok egy szállodában azzal az emberrel együtt, akit születésemtől fogva gyűlölnöm kellene, és próbálom megoldani ezt az örökül kapott, bonyolult helyzetet. Szokás szerint hamar egymás torkának estünk. Szívből gyűlöltem Weston Lockwoodot: magas volt, okos, fennhéjázó és túlságosan is jóképű. Tűz és víz voltunk. A családunk már megszokta a háborúskodást. Azonban volt egy apró kis gond. Valahányszor összevesztünk Westonnal, végül valahogy mindig az ágyban kötöttünk ki. A New York Times bestsellerszerző, Vi Keeland az év legszenvedélyesebb romantikus történetét hozza el az olvasóknak.

Végre egy új Vi Keeland regény. Hogy én mennyire imádom az írónőt. Alig vártam már, hogy új regénye jelenjen meg magyarul és olvashassam. Amikor a kezembe veszem egy-egy írását teljesen kikapcsolom a külvilágot és csak arra koncentrálok, ami előttem van. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy már az első oldalak után a könyvhöz tapasszon és ez a Vonzó hagyatéknál sem volt másképp. Tudtam, hogy fogom szeretni, de arra nem számítottam, hogy ekkora kedvenc lesz. Weston és Sophia párosa felkerült a kedvenc OTP-m (One True Pair) közé.

Maga a regény kezdése már az első pillanattól kezdve levett a lábamról és éreztem, hogy egy igencsak tartalmas, szórakoztató és nagyon szexi regénnyel lesz dolgom, és egyáltalán nem csalódtam, mert megkaptam tőle mindent, amire szükségem volt. Egy kicsit más, mint az eddigi Vi regények, de ugyanúgy szerethető, mint az eddigiek. Nemcsak szórakoztató, de olvasmányos és felettébb szórakoztató is. A kötet alapja két család viszálya egy jó kis enemies to lovers vonallal megspékelve, ami hatalmas kedvencem és a Vonzó hagyatéknak is csak jót tett. Megfűszerezte az oldalakat és izgalommal látta el a sorokat. Tipikusan az a kötet, amit nagyon gyorsan kiolvasol és közben végig jól érzed magad, és ami arra ösztönöz, hogy még többet olvass az írónőtől. Ízig-vérig romantikus-erotikus regény, sok-sok vággyal és érzelmek sokaságával. Nem egy eget rengető, nagy változásokat ígérő regény, viszont cserébe levesz a lábadról és végig úgy érzed magad, mint aki a kötet bűvkörébe került. Elkezded és addig nincs megállás, amíg az utolsó sorig el nem értél, és nem tudod meg, hogy mi lett Weston és Sophia sorsa. Imádtam, ahogy Vi szőtte a szálakat, ahogy nemcsak Sophia, de Weston szemszöge, tipródása is előtérbe került, és ahogy átadta magát nekünk. Könnyed, felettébb humoros olvasmány, ugyanakkor komoly részek is vannak benne. 

Szóba kerül a mások általi elfogadás, a megfelelési kényszer, az alkoholfüggőség és egy szerettünk elvesztése utáni űr feldolgozása is. Emiatt is imádom annyira az írónőt, hiszen az érzelmek mellett fontos és komoly dolgokat is belecsempészik a mondanivalójába és végig azt érzed, hogy nincs benne semmi olyan, ami erőltetett lenne, mert Vi mesterien forgatja a tollat és igazi dívaként szövi a cselekményt. 

Emellett szexi, pajzán, ha kell erotikus, de érzelmes is tud lenni. Az enemies to lovers szál volt benne a kedvencem, hiszen a főszereplők között szinte sistereg a levegő, s nemcsak a szexuális feszültség miatt, hanem az elfojtott érzelmek miatt is. Imádtam, és azt hiszem megvan az új kedvencem az írónőtől. Ha egy humoros, ugyanakkor szórakoztató regényre vágytok, ne habozzatok kézbe venni a Vonzó hagyatékot. 

Ami a kötet felépítését illeti, már az elején belecsap a közepébe és szépen, fejezetről fejezetre egyre többet és többet ad magából, egyre jobban kibontakoztatja az alapot és minden egyes sorral csak ad és ad. Nemcsak az írásmódja és stílusa miatt olyan letehetetlen ez a regény, hanem amiatt is, ahogy alakítja az írónő a szálakat. Hol egyre több érzelmet ad hozzá, hol elvesz belőle és felváltja vágyakkal, vagy ha épp arra van szükség, csavar rajta egyet és megbonyolítja a szálakat. 

Egy percig nem éreztem azt, hogy túl sok lenne, mindenből pont annyit kaptam, mint amire szükségem volt. Ha az kellett, akkor gyorsabb tempóban haladt, de ha arra volt szükségem, akkor lassított és több háttérinformációt csöpögtetett el és ahol kellett, ott bizony bővebben ki is fejtette a jelenetet, vagy épp olyan oldalát mutatta meg, ami igazi meglepetésként hatott. 

Sokszor mondják, hogy csak egy hajszál választja el a gyűlöletet és a szerelmet, s ez a Vonzó hagyatékra is nagyon igaz. Sosem lehettem biztos abban, hogy a következő oldalon melyikből kapott többet, mi fog dominálni, vajon az ész kerekedig felül, vagy a szív fog diadalmaskodni? Ha a kötet egységét nehéz azt tudom mondani, hogy az elejétől kezdve egészen a végéig végig keretbe fogja az eseményeket és a karaktereken keresztül navigál minket az érzelmek viharában. 

Mind Sophia, s mind Weston megérnek külön-külön is egy misét, de az biztos, hogy nagyon könnyen megkedveltetik magukat velünk. Soph már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt, nemcsak az ereje és a kiállása miatt, hanem azért is, mert megmutatta, hogy legtöbbször nem minden a kiállás, lehet hogy elsőre erősnek tűnünk, de belül lehet, hogy igazi érzelmi tornádó tombol, ami alig várja, hogy lecsillapodjon és állást foglaljon. Aztán ott van Wes, aki levett a lábamról, ugyanakkor sokáig nem tudtam megfejteni a jellemét, ekkor jött az írónő és újabb információkkal látott el, megengedte, hogy belással a megnyerő külső mögé és megláthassam ki is az igazi Weston Lockwood. Nemcsak egy szép pofi, egy megnyerő karizmájú férfi, hanem annál jóval több. Egy olyan férfi, akinek az egész élete mások kezében van, s épp itt az ideje kilépni ebből a biztonságból és végre elkezdeni élni. Vi Keeland regényei nem azért különlegesek, mert érdekes témákhoz nyúl, hanem azért, mert szíve-lelke benne van a regényeiben, a karakterei által fejezi ki önmagát, s általuk mutatja meg, hogy semmi sincs eldöntve születésünknél kezdve, mi magunk terelgetjük a saját utunkat, s csak rajtunk múlik mit teszünk vele. Összességében nagyon szerettem és a kicsavart Shakespeare idézetek miatt is nagyon sokat nevettem és sokszor éreztem úgy, hogy a dominancia mellett ezekre a humoros pillanatokra is nagy szükség volt. Ha szereted az enemies to lovers történeteket és mindig is érdekelt a szállodák világa, akkor a Vonzó hagyaték neked való.

" - Ide hallgass! A tegnap éjszaka hiba volt. Akkora hiba, mint ide Texas. Nem lett volna szabad megtörténnie! Eltekintve attól, hogy nem kedvellek, és a családunk gyűlöli egymást, én azért jöttem ide, hogy dolgozzak. És ez a munka nagyon fontos számomra, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak, hogy itt őgyelegj, és a személyzet meghallja az illetlen megjegyzéseidet!"

" - Vonzódtál már olyasvalakihez, akiről tudtad, hogy nem neked való?"

"Bár az ostobaság tulajdonképpen relatív. Egyesek szerint ostobaság lefeküdni az ellenséggel, de szerintem az, ami Sophia és köztem történt, egyenesen fenomenális volt."

"Egészen eddig azt hittem, hogy a veszekedésünk miatt annyira ellenállhatatlan számomra. A dühe volt a szikra az én kovakövemhez, én voltam a kisfiú, aki szeret a tűzzel játszani. Azonban ebben a pillanatban rádöbbentem, hogy egyáltalán nem a dühe vonzott, hanem az ereje. Amikor belépett a terembe, tagadhatatlan volt a szépsége. Amikor elmosolyodott, elgyengült a térdem. De amikor kihúzta magát, és elszántság villogott a szemében, akkor nem szikra volt az én kovakövemhez. Ő maga volt a tűz; a tagadhatatlanul gyönyörű bozóttűz."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)