Anne L. Green: Baljós szitakötő (Biztos menedék 1.)

"Egy hatalmas tükör előtt ácsorogtam, és a nőt bámultam, aki visszanézett rám."

*

Jack Doyle a chicagói rendőrség egyik elszántabb nyomozója, aki eltökélten küzd, hogy megtisztítsa a várost a rosszfiúktól. Egy nagy lehetőség küszöbén áll, amikor a városban felbukkan a kegyetlen és nagy befolyással bíró régi ellensége Jack élete kudarcának érzi, hogy a múltban elbukott, és emiatt Hyland az elkövetett vétkei ellenére még mindig szabadlábon garázdálkodhat. 

Bosszúhadjáratot indít, és csak későn veszi észre, hogy kicsúszott a talaj a lába alól. Ekkor találkozik a szép és csinos Ericával, akinek az élete szintén zátonyra futott. Képtelen menekülni az évek óta tartó bántalmazó kapcsolatából. 

A két megkeseredett ember között már a megismerkedésük pillanatában magas hőfokon lángol a szenvedély, de a körülmények nem kedveznek ahhoz, hogy felvállalják a köztük kialakult vonzalmat. 

A Baljós szitakötő a Biztos menedék-sorozat első része, amelyben Anne L. Green bebizonyítja, hogy az élet viharaival szemben csak a szerelem az egyetlen biztos menedék.

Az Anne L. Green olvasók körében már nem ismeretlen Jack neve, bizony ő Will társa, akiről már egy keveset olvashattunk a Bűnös viszonyok kötetekben. Amikor meghallottam, hogy jön Jack története, nagyon izgatott lettem, de egyben féltem is. Nagyon sok mindenre rá lehet világítani Jack karakterén keresztül, és hatalmas elvárásokkal indítottam az olvasást. Ahogy szépen haladtam előre úgy szembesültem azzal, hogy minden félelmem hiábavaló volt, hiszen az írónő most is megugrotta azt a bizonyos lécet. és minden egyes leütött mondattal egyre többet és többet adott nekünk.

Már maga a borító is beszédes, hiszen Jack színesbőrű és az írónő szépen ki is bontakoztatja nekünk ezt a szálat. Rámutat az emberek kegyetlenségére és arra, mennyire is előítéletesek vagyunk. Mennyire nem az számít, hogy mennyi mindent ért el az ember, hanem a bőrszíne és a hovatartozása. De emellett komoly és még mélyebb problémákra is felhívja a figyelmünket, nemcsak Jacken keresztül láthatjuk a társadalmunk nehézségeit, hanem Ericán keresztül is részesei lehetünk olyan témáknak, mint a családon belüli erőszak, az érzelmi zsarolás, a tettlegesség, a bántalmazás és a mókuskerékből való szabadulni akarás, azaz kitörés a bántalmazó kapcsolatból. Ezek miatt érzem azt, hogy ez a kötet az eddigi ALG kötetektől valamivel komolyabb, mélyebb és sokkal több mondanivalója van, mint eddig bármelyik kötetnek, amit az írónő megírt nekünk. Hol veszélyes vizekre evezve, hol a vágyakat elevenítve fel vezet minket végig a cselekményen és tárja elénk az újabb és újabb információkat, csavarokat és hagyja, hogy teljesen odaláncoljon magához a kötet. Emellett arra is rávilágít, hogy senki sem érdemli meg azt, hogy nap nap után félnie kelljen a másiktól, hogy emiatt rettegésben teljenek a mindennapjai és szépen lassan, de teljesen elveszítse önmagát és egy üres porhüvely maradjon a helyén.

Engem személy szerint nagyon mélyen érintettek a felhozott témák, még akkor is, ha egyiket sem éltem át, de az írónő olyan szemléletesen és olyan mesterien szövi és csűri a szálakat, hogy minden szenvedést, könnycseppet és kétségbeesett kiáltást én is hallottam, és a szívem szakadt meg. Részben emiatt is nehézkes olvasni, hiszen annyira szívhez szól, annyira eltalálja az embert, közben meg teljesen le is vesz a lábadról, hiszen a maga kegyetlen valóságával dögöl a földbe. 

Igazi mestermű egy igazán tehetséges írónő tollából. Megvan a már megszokott 'annelgreen' hangulat, mégsem unalmas, végig fenntartja a figyelmet és arra ösztönöz, hogy egy percre se lankadjon a figyelmünk. Hihetetlenül megrendítő és szívet szaggató történet ez két szív találkozásáról. Két olyan szív találkozásáról, ahol mindkettőnek sötét a múltja, vannak benne szenvedések és elfojtott könnyek, fájdalmak és közben a jelen valósága is ott lebeg a fejük felett, s alig várja, hogy lecsaphasson és újra a földbe dögölje a főhőseinket. 

A Baljós szitakötő nemcsak azért emelkedik ki az írónő eddigi kötetei közül, mert erős a hangja vagy éppen lehengerel a mondanivalójával, hanem azért is, mert szívhez szól és addig nem hagy nyugtot, amíg meg nem érted mit akar közölni veled. Imádtam, hogy a sötét oldalát is felfedte az írónő, és ahogy haladunk előre úgy lesz egyre baljóslatúbb, és úgy lesz egyre kétségbeesett és ezzel együtt elszántabb.

A kötet karakterei emiatt is bitang erősek, még akkor is, ha nem mindig tűnnek annak. Erica ez igazi ikon, aki még a leglehetetlenebb pillanatokban sem adja fel, aki sokkal többet érdemel annál, mint amit az élet szánt neki és, aki jóval több annál, mint amit elsőre látunk belőle. Aztán ott van Jack, akit kísért a múltja, akit megingat a jelene, és akinek választania kell a múlt üldözése és a jelen valósága között, de mi van, akkor ha a múlt és a jelen összefonódik, és már semmi sem olyan fekete és fehér, mint előtte volt? 

Mi van, akkor ha a múltat csak úgy tudja elengedni, ha enged a jelen csábításának? Mi van, akkor ha minden esemény arra a pontra vezet, ahol úgy igazán elkezdődik a regény cselekménye? Egy biztos, váratlan fordulatokban gazdag cselekménynek és feszültséggel teli olvasmánynak nézünk elébe, ami minden egyes oldallal egyre többet és többet ad magából és egyre inkább kibontakoztatja a szárnyait. A Biztos menedék első részével nemcsak Erica és Jack történetének lehetünk részesei, hanem annak is, hogy ebbe az egészbe hogy illik bele a szitakötő motívum és ennek mi köze van Jack és Will nyomozásának. 

Garantáltan izgalmas ugyanakkor veszélyes kalandban lehet része annak, aki beleveti magát a kötetbe, s nem véletlen, hogy Chicagót sokan csak úgy ismerik, mint a bűn és a veszély forrását. Összességében úgy érzem, hogy amit lehetett kihozott az írónő a kötetből, a lezárás kellőképp kegyetlen és függővéges ahhoz, hogy most azonnal akarja az ember a folytatást, kaparja miatta a falat és addig nem nyugszik, amíg a kezei között nem tudhatja a Biztos menedék második részét. Amit úgy igazán megszerettem a kötetben az az, hogy teljesen kiszámíthatatlan volt, sose engedte hogy hátra dőljek és csak élvezzem a cselekményt, elvárta, hogy megpróbáljam magamtól összerakni a kirakós darabkáit és ha a sötét oldal el is uralkodott a fejezeteken, elvárta hogy megtaláljam a fényt és kapaszkodjak bele, ne engedjen, hogy lehúzzon, ugyanakkor végig fogta is a kezem és végig kísért az úton. Ami magát a cselekményt illeti, végig tetőfokára hágott az izgalom, veszélyes volt, ugyanakkor amikor arra volt szükség tudott romantikus és vágytól túlfűtött is lenni. Ami különösen szíven ütött, és ami miatt hihetetlenül büszke vagyok az írónőre, az a karakterek fejlődése. Már sem Erica, sem pedig Jack nem az, aki a kötet elején volt, hanem annál sokkal erősebbek és készen állnak harcolni a boldogságért és a szabadulásért. A kötet lezárása, pedig ó, te jó ég. Tökéletes volt, ugyanakkor számítottam is rá, hogy nem fogja könnyen elengedni a kezem és még egyszer utoljára ámulatba ejt.

" - Erica, nem az a bátor ember, aki nem fél. Aki nem fél, az hülye. Le kell győznöd a félelmeid."

"De nem tudtam, kit gyűlölök jobban. Őt, mert így bánik velem, vagy magamat, mert hagyom neki, hogy újra és újra felmossa velem a padlót. Csapdában éreztem magam."

" - Nem vagy Superman, Jack! Vannak korlátaid. Mégis, hogy akarod csinálni? Egyik nap csontvelőt adsz, másnap pedig kivont karddal rontasz Hylandre?"

" - Én már megbékéltem a ténnyel, hogy olykor azon az úton várnak a legnagyobb csodák, amelyekre nem önszántunkból lépünk. Élvezzünk ki minden percet, ami megadatott, és most ne törődjünk a holnappal - von szorosan a karjába."

 🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)