Lynette Noni: A gyógyító (A gyógyító 1.)

 

"A halál alkonyatkor érkezett."

*

A tizenhét éves Kiva Meridan a hírhedt halálbörtön, a Zalindov rabjaként él, ahol gyógyítóként tevékenykedik. Amikor a Lázadó Királynőt letartóztatják, arra ítélik, hogy kiállja a Végzet Próbáját. Aki győzedelmeskedik, azt ártatlannak nyilvánítják, és szabadon engedik – csakhogy eddig még senki sem élte túl. Így hát a súlyosan beteg Lázadó Királynőnek esélye sincs. Egyik nap Kiva egy kódolt üzenetet kap a családjától: „Ne hagyd meghalni! Jövünk.” Ezért önként jelentkezik, és átveszi a Lázadó Királynő helyét a próbán, hogy mindketten megszabadulhassanak. A börtön már a lázadás küszöbén áll, ráadásul megjelenik egy rejtélyes, új rab, aki a lány szívéért küzd. Kiva úgy érzi, a megpróbáltatásai még csak most kezdődnek.

Amióta megjelent a Fairyloot kiadása ebből a könyvből, azóta el szerettem volna olvasni. Nagyon nagy reményeket fűztem hozzá, de az életben nem gondoltam volna, hogy mire befejezem új kedvenc könyvemmé növi ki magát, pedig ez történt. Az elején még voltak kételyeim, mert számomra lassan indult be a cselekménye, de utána nem volt megállás és elragadt magával a The Prison Healer világa. Egy nagyon élvezhető, YA fantasy regényről van szó, ami magában hordozza az újdonság varázsát is. Ez az első olyan fantasym, ami teljes egészében egy börtönben játszódik, és az a helyzet, hogy a sötétség és veszélyek ellenére is teljesen megnyert magának.

A gyógyítóban megvan minden, ami egy valamirevaló fantasy kötetbe kell. Fantasztikus karakterek, érdekes világfelépítés, térkép (egyből kettő, amiket imádok, mert 1) térkép mániás vagyok, 2) must have fantasynél és 3) sokkal interaktívabb élményt nyújt, ha szemmel tudod követni, mikor hol vannak a karakterek), tehetség és egy olyan írói stílus, ami nem ereszt. Lynette Noni egy olyan világot alkotott meg, ami kegyetlen, nincs benne irgalom, mégis ott van a remény magja, hogy egyszer minden jobbra fordulhat. A főszereplő, Kiva, akinek a szemszögéből olvashatjuk az eseményeket egy eleinte visszahúzodó, csendes lány, akinek egyetlen célja a túlélés, és a remény, hogy újra a családjával lehet. Aztán ez az álarc szépen lassan megkopik, ahogy haladunk előre és megmutatja, hogy sokkal több van benne. Néha felelőtlen, ugyanakkor a börtön legnagyobb segítsége, aki nélkül úgy hullanának az emberek, mint a legyek. A kötet vele és a múltjával erősen mellbe vág, és utána is arra törekszik, hogy minél többször meglepjen. Leginkább a börtön életébe ad betekintést, a próbatételekbe, és ígéretet lesz arra, hogy a későbbi kötetekben az egész világot jobban láthatjuk, legalábbis én remélem, hogy ez így lesz. Ha saccolnom kellene azt mondanám, hogy a lépcsős fokról fokra építkezés teszi ki a kötet 70%-át, míg a többi teret ad az érzelmek kialakulásának, a karakterek fejlődésének, a titkok kibontakozásának, és a négy próbának, amik egyfajta kuriózumként funkcionálnak.

Maga a cselekmény az elején lassan indul be, kell neki jó pár oldal (khm fejezet), hogy elkapja a lendület, de aztán megállíthatatlanul robog előre. Egyre többet és többet mutat meg magából, egyre inkább beeszi magát a bőröd alá, és nem ereszt. Nekem nagyon tetszett, hogy nem a szokványos fantasy elemekkel játszik az írónő, hanem újakat hoz be, és a legjobb tudása szerint formálja ezeket. Nem az a tucat fantasy, hiszen van benne újdonság, továbbá próbál eközben kitörni a YA könyvek csapdájából is.

A fordulatok és meglepő pillanatok sem ismeretlenek A gyógyító számára, ugyanakkor nincs akkora wow faktora, de közben mégis megfogja az olvasóit, és hagyja, hogy a saját tempójában merüljenek el a cselekmény sűrűjében. Emellett valamilyen szinten a lapokhoz is oda szegez, mert tudnod kell, hogy mi következik a következő fejezet után, és látni akarod a teljes képet, ami miatt megéri átevezni a börtön fullasztó atmoszféráján. Még akkor is, ha néha kilátástalannak tűnik a helyzet. 

A kötet igazi sajátossága a Végzet Próbája, ami nem egyszer szült kegyetlen pillanatokat, és nem egyszer okozott szívrohamot. Nagyon drukkoltam Kivának, mert az a helyzet, hogy már az elején nagyon megkedveltem. Egy szimpatikus, talpraesett, gondoskodó, mégis erős női karakter, aki előtt még hatalmas fejlődés áll, de már ott van a kapujában, és nem adja fel. Szerettem benne, hogy habár nehezen nyílik meg, a kiválasztott karakterekkel igazi found family-re hajazó kapcsolatot alakít ki.

Kiva mellett Tipp, Jaren és Naari álltak még közel hozzám. Tipp a maga életvidám természetesével a legsötétebb szobát is beragyogja, és nagyon megszerettem, hogy ennyire lelkes és mindenben képes meglátni a jót. Jaren és Naari kapcsán pedig nem lehetünk biztosak, hiszen végig ott leng körülöttük egy ismeretlen aura, amit nem tudunk hova tenni, de az biztos, hogy fognak meglepetést okozni. Engem legalábbis meglepett a velük kapcsolatos csavar, mert egyáltalán nem számítottam rá, vagy ez így nem is igazán helytálló, mert éreztem, hogy lesz valami, csak azt nem, hogy mi.

A börtön, a felépítése, a hierarchiája és a különböző feladatok közötti kapocs adja a történet magját. Ez mozgatja a cselekményt, ez a zárt világ az, amibe betekintést enged az írónő. Az azon túli világról keveset tudunk, ugyanakkor az alapokat megadja, viszont nem éreztem azt, hogy ebben a részben nagyon ki akarna szabadulni a börtön világából. Említéseket tesz, felkészít a következő részre, de a legvégéig végig a börtön falai között mozgunk, és a cselekmény is ide szorul, ami egyfelől nagyon jól állt a kötetnek, másfelől kíváncsi lettem volna a világ többi részére is. 

A lassan kibontakozó, már-már láthatatlan szerelem megédesíti a sorokat. Megmarad teljesen a young adult könyvek vonalán, de azért remélem, hogy a trilógia alatt ez a szál fejlődni fog. Bevezetésnek jó volt, de többet akarok tudni. Azt érzem, hogy túl korán lett vége a kötetnek, és túl későn ösztönözte lépésre a karaktereit az írónő, mégis imádtam olvasni, mert érdekes és izgalmas volt. Tudom, hogy sokaknak nem feltétlenül nyerte el a tetszését, vagy éppen hiányoltak valamit a kötetből, viszont nekem most ebben az esős időben pont erre volt szükségem. Nem halálosan komoly, mégis megadja azt, amit minden ifjúsági regénynek meg kéne: a kikapcsolódást és a kalandot. A gyógyító egy élvezetes, veszélyes próbákban gazdag, titkoktól terhes regény, egy nagyobb egész kicsiny része, ami szükséges az egész képhez, ugyanakkor kecsegtető első kötet is. Összességében én nagyon szerettem, és a gördülékenysége miatt beleestem a 'csak még egy fejezetet' csapdájába, amit nem bánok, mert elmerülhettem egy slow burn, found family történetben, ami nem mellesleg nagyon könnyen olvasható és pillanatok alatt képes beenni magát a bőröd alá. A vége hiába kiszámítható, nagyot üt, és emiatt na meg azért, mert új kedvenc lett, alig várom a folytatást! Ha már most a kezembe foghatnám is késő lenne, mert ez a lezárás, te jó ég!!

" - Mindig is előszeretettel szurkoltam az esélyteleneknek - mondta Mirryn, elmélázva. - Te pedig, Kiva Meridan, te vagy a legesélytelenebb ember, akivel valaha találkoztam."

" - Miért nem engeded magadnak, hogy közel kerülj másokhoz? - Naari hangjában őszinte kíváncsiság volt. - Nekem úgy tűnik, Jaren az a ritka fajta jó ember, akire megérné rááldoznod az idődet."

" - Csak hogy tudd, nem valami bajba jutott hölgyként tekintek rád, akit meg kell menteni. Még sosem találkoztam nálad erősebb emberrel. Nemcsak azért, mert egy egész évtizedet kibírtál ezen az istenverte helyen, hanem mert újra és újra feláldozod a saját szükségleteidet azért, hogy szolgáld a körülötted lévőket, még azokat is - főleg azokat -, akik nem is kérnek a a segítségedből. Úgyhogy igazad van, valóban nincs rá szükséged, hogy megvívjam a csatáidat. - Közelebb lépett, és mély, berekedt hangon hozzátette: De... ha megengeded, szeretnék melletted állni, ahogy megvívod őket."

" - Te aztán igazi túlélő vagy, Kiva Meridan. Ezt is át fogod vészelni."

" - Semmit sem várok tőled, Kiva. Mindössze annyit akarok, hogy élj. Azt akarom, hogy szabad légy. Ehhez pedig életben kell maradnod."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)