Corinne Michaels: Miénk az éjszaka (Miénk az éjszaka 1.)

 "- Basszus, Heather! Mindig elkésünk miattad! - kiabál Nicole a fürdőszoba előtt. Hatodik óta ő a legjobb barátnőm."

*

Nem vagyok egy egyéjszakás típusú csaj. Különösen nem vagyok az a nő, aki néhány piát legurítva egy koncerten a gyerekkori bálványa, Eli Walsh ágyában köt ki.

Most mégis pontosan ez történt.

Mit csinál egy lány egy részegen elkövetett ballépés után? Menekül.

Magamhoz ragadtam a holmimat, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam a csíkot ettől az energikus, ellenállhatatlan és életem legjobb menetét nyújtó szupersztártól. A tündöklő zöld szemének, a kőkemény testének, a pimasz mosolyának nincs helye a világomban. Az én életem így is elég bonyolult.

Valaki ezt elfelejtette neki megemlíteni.

Eli hajthatatlan. Nyomul be a szívembe, fáraszt a zaklatásával, bizonygatja, hogy ő nem olyan, amilyennek képzelem, és ő minden, amire csak szükségem van. És amikor a világom darabokra hullik, ő egyben tartja a szétszóródott részeket. És akkor akarva-akaratlanul, de reménytelenül beleszeretek.

Elhittem, hogy örökké együtt lehetünk. De akkor kellett volna hallgatnom rá, amikor azt mondta, miénk az éjszaka.

Corinne Michaels, New York Times bestsellerszerző legújabb regénye valódi érzelmi utazásra viszi az olvasót.

Mély, érzelmes, szívszorító. Ezek a szavak jutottak először eszembe a regényről. Igaz, hogy nem sorrendbe olvastam őket, hiszen a második résszel kezdtem, de ez nem gátolt meg abban, hogy élvezzem és lássam, hogy mennyire is ütős és fájdalmas az első rész, s most már tudom, hogy milyen az, amikor egy regény brutális erővel és akarattal vesz le a lábamról. Ledöntött, a porba taszított, majd jól belém is rúgott, de ez kellett ahhoz, hogy igazán megérintsen és reményt adjon a sok szomorúság mellett, hiszen amíg tied lehet az éjszaka, az esélyt nem szabad elszalasztani.

Valamennyire fel voltam készülve arra, hogy sokkal több lesz ez a regény, mint amire készen állok. Nem egyszerű témákat, betegségeket boncolgat, és emiatt nem egy helyen szakadt meg a szívem és éreztem azt, hogy ez így nagyon nem lesz jó és pihennem kell, fel kell töltődjek boldogság hormonnal, hogy folytatni tudjam. Maga a fülszöveg egyáltalán nem készít fel arra az útra, amit a regény olvasása alatt megtesz az ember. Egyfelől hihetetlen, bohókás, másfelől kemény, valóságos és szívét tépő. De imádtam olvasni és cseppet sem bánom, hogy mélyen érintett, hogy a lelkem legkisebb zugába is eljutott és megszorongatta. A kötet elején még azt hittem, hogy minden rendben lesz, kapok egy klisés sztorit, happy end, sok szex és ennyi, de nem. Nagyon nem ezt kaptam, ennél jóval többel ajándékozott meg. Útmutató s egyben egy gyönyörű, de annál inkább fájdalmas utazásra invitál. Maga a cselekmény pörgős, mindig történik valami, de ez nem feltétlenül jelent jót, néhol megsanyargat, van ahol felemel az egekbe, s van hogy letaszít onnan. 

Rendesen fájt olvasni, mégis annyira megérte, mert szerettem Heather és Eli párosát, igazi küzdelmet vívnak egymással, az idővel és a sötétséggel, de a végén, mint minden gyümölcs ez is beérik, s mint a jó bor úgy lesz egyre zamatosabb és úgy ülepszik le benne a megbánás, a szomorúság, egy szerettünk elvesztése és a halál közelsége. Csak olyan embereknek ajánlom, akik készen állnak megváltozni a regény által, akik fogékonyak az érzelmekre és akik képesek teljes szívükből szeretni, mert ez a regény nektek szól, a ti lelketeket hivatott megérinteni. 

Maga a történet egy klisés kezdéssel kezd egyre mélyebb és megfontoltabb lenni, már nemcsak a sztár és az egyéjszakás kalandja vannak jelen, hanem az érzelmek, maga az élet és ennek a megállíthatatlan folyama, a kiszámíthatatlanság és az elmúlás veszélye. Tudatosan kerülöm az olyan regényeket, amiben valamilyen betegség kap szerepet, hiszen annyira mélyen érintenek ezek a regények, hogy utána nehéz bármit is csinálnom, de egy percig nem bánom, hogy átvágott az írónő és adott egy ilyen sztorit, még ha nem is ez a központi eleme az egésznek, akkor is. 

Tudjátok van az a pillanat, amikor kedvtelésből olvastok valamit, csak hogy elüssétek az időt, majd valami megváltozik és elemi erővel vonzani kezd a regény, mint még soha semmi és nem tudsz ellenállni, még akkor sem, ha tudod, hogy közeleg az elkerülhetetlen és atomjaidra fogsz hullani. Ez meg is történt velem egyszer, s nem akartam, hogy másodjára is megtörténjen és minden amit az írónő felépített a semmibe vesszen. 

Maguk a karakterek hiába erősek, ha a csapások sorban jönnek és hiába erős érzelmekkel vannak körülvéve, kizárt, hogy úgy olvasd, hogy ne érintene meg egy kicsit Heather és Eli tánca. Minden egyetlen éjszakával, egy koncerttel és egy szexi énekessel kezdődik, de ami ezután következik az minden rajongó álmát felülmúlja. Érzelmek kavalkádja, titkok, sordöntő pillanatok, elengedés, elmúlás, halál, letörtség, célok hiánya, s a szerelem, amik uralják végig a regényt.

Nincs egyetlen olyan rész benne, ami ne lenne logikus, ami ne lenne igazi, mert igen, a Miénk az éjszaka akár igaz történet is lehetne, nincsenek benne tündérmesei elemek, csak a kegyetlen valóság és az itt és most. A regény megtanít arra, hogy a jelenre fókuszálj, ne arra, hogy mi volt a múltban, hiszen a legtöbb esetben épp ez az, ami elveszi a jövőt, az hogy a múltban ragadsz. Nem egyszer éreztem azt olvasás közben, hogy megérintette, megsimogatta a lelkem a regény, amikor arra volt szükségem. Nagyon erőteljes, erős, de ugyanakkor törékeny is, amit az írónő felépített, s egy pillanat alatt elillanhat. Örülök, hogy a kezembe vettem, hogy megtudtam milyen is az igaz szerelem, hogy milyen az, ha tényleg egészségben, betegségben együtt vannak az emberek, s hiszem, hogy ez a mai világban is megállná a helyét. Összességében egy szenvedélyes, nem mindennapi, erős és csodálatos regényt kaptam, a szerelem erejével átszőve, s egy csipet szomorúsággal megfűszerezve, mindezt egy erős, független, gondoskodó nő és egy mindenki által bohókásnak ítélt zenész által. De valóban ezek lennének? Klisék, akik nem képesek kitörni a buborékból? Vajon Eli tényleg csak magával foglalkozik és nem érdekli senki más magán kívül? Vagy ennél sokkal több van benne? És vajon Heather csak egy féltő nővér, aki a halál árnyékából várja, hogy elragadja az egyetlen megmaradt családtagját? Tényleg ennyi lenne? Egy báb, aki nap nap után ugyanúgy éli az életét, míg az össze nem törik? A válasz ott van a lapok között, a szerelem és a törődés között.

"Én férfit akarok, nem egy másik olyan fickót, aki felköti a nyúlcipót, csak mert az élet nem tökéletes. És Matt azért hagyott el, mert egy faszfej."

" - Tudom, hogy hazudsz, bébi. Abból tudom, ahogyan csókolsz. - Ajka alig ér a számhoz, aztán abbahagyja, és én elfojtom a nyöszörgést. - Tudom, mert érzem, milyen forró vagy. Látom, hogy a tested akar engem, még ha te nem is. Ha megérintenélek, Heather, elélveznél? Széthullanál az érintésemtől?"

" - Olyan vagyok, mint egy átkozott Mikulás, csak én minden éjjel jövök neked az ajándékokkal."

" - Szeretlek. Akkor is szerettelek, amikor a hajón voltunk. Akkor is szerettelek, amikor az arcodon elkenődött a festék. Talán akkor szerettem beléd, amikor a koncerten a nevemet kiáltottad."

"A szerelem nemcsak egy szó, hanem minden. Neked adtam a szívemet, de nem azért, mert tökéletes vagy, hanem mert akarlak. Amikor rád nézek, egy közös életet látok. És bármit tartogat nekünk a sors, én harcolni fogok érted és veled, Ellington."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!