Kaylie Smith: Phantasma - Fantazma (Fantazma 1.)

"Az ördög szája gonosz volt, a hangja selymes, mint a bourbon."

*

Isten hozott Fantazmában! 

A játéknak csak két szabálya van. Maradj életben. És ne légy szerelmes. 

Amikor Ophelia testvére eltűnik, csak egy módon mentheti meg. Részt kell vennie a Fantazmában, a kísértetjárta kastélyban játszott halálos küzdelemben, és el kell nyernie a díjat – egyetlen kívánságot. Fantazma egy kacskaringós folyosókkal és pompás báltermekkel, démonokkal és kísértésekkel teli labirintus. Opheliának kilenc kihívással kell szembenéznie, és mindegyik veszélyesebb az előzőnél. Csak egy győztes lehet, és a többi versenyző semmitől sem riad vissza, hogy megsemmisítse a vetélytársait. 

A kastély minden nap új szörnyeket teremt. És amikor már a félelmei azzal fenyegetnek, hogy lebírják, egy titokzatos idegen alkut ajánl Opheliának. Blackwell, aki elbűvölő, arrogáns és dühítően vonzó, azt állítja, hogy végig tudja vezetni Opheliát az előtte álló halálos próbatételeken. Cserében csak tíz évet kér az életéből. Ophelia tudja, hogy nem szabadna megbíznia benne. 

Blackwell nem látszik veszélyesnek, de a látszat néha csal. És még ennél is rosszabb, hogy Ophelia érzi, ahogy egy sötét és ellenállhatatlan vonzalom egyre közelebb sodorja őket egymáshoz. Az életét teszi kockára. De Fantazmában csak egy dolog halálosabb annál, ha veszít a játékban: ha elveszti a szívét…

"Fantazmában soha semmi nem az, aminek látszik."

Kaylie Smith neve már többször szembejött velem különböző közösségi platformokon, emiatt igencsak felkeltette az érdeklődésemet a regénye, hiszen a Phantasma egy olyan romantikus dark fantasy, ami akár a Caraval sötétebb verziója is lehetne, és én emiatt imádtam. Na meg Blackwell is teljesen levett a lábamról. Nekromanta főszereplő és egy fantom férfi hős az a kombó, aminek nem tudok, és nem is akarok ellenállni. Sötét, baljós, veszélyes, fenyegető, kísértő és ámulatba ejtő a Phantasma, de aki belép vigyázzon, mert nem biztos, hogy élve kijut a játékból!

Kaylie Smith üstökösként robbant be az életembe, és nagyon remélem, hogy még egy jó ideig ott is maradnak Blackwellel együtt, mert a Phantasma nekem íródott. Imádom a különlegesebb felállásokat, és mi lehetne különlegesebb, mint egy nekromanta hősnő, egy tiltott szerelem, és egy fantom, akinek nem szabad hinni? A Phantasma jött, látott és teljes mértékben letarolt. Imádtam minden sorát, és ez az a tipikus fantasy kötet, ami megérdemli a hype-ot!! A történet arra helyezi a legfőbb hangsúlyt, hogy a legnagyobb félelmeinket is legyőzve vajon képesek vagyunk e feláldozni mindent, hogy elérjük a célunkat? Jelen esetben, hogy Ophelia megtalálja a húgát a Phantasmában, és fényt derítsen a múlt titkaira. A Phantasma egy olyan hely, ahol a legnagyobb félelmeid valóra válnak, ahol minden sarkon ott lebeg a kísértés, és alig várja, hogy rosszul lépj, és betemessen. Ördögök, halálos próbák és rémálmok járnak a nyomodban. Hol kísérteties, hol kegyetlen, hol pedig brutális a cselekménye, de nekem pont ez tetszett benne, hogy nem félt az írónő keményebb témákhoz nyúlni, és nem félt kegyetlen lenni, ahol arra volt szükség. Letaglóz, elragad és végig kísértésben tart. Ez a Phantasma, ahol a rémálmaid valóra válnak!

A történet alapja nagyon egyszerű, mégsem unalmas. Ophelia Genevieve eltűnése miatt részt vesz a Phantasma versenyén, ahol halálos próbák, veszélyekkel teli labirintus, kihívások és természetfeletti lények sokasága várja. Nemcsak ördögök és fantomok teszik tiszteletüket, hanem ghoulok, alakváltók, familiárisok, lidércek és halhatatlan természetfeletti lények is.

Friss és lebilincselő élmény volt olvasni Kaylie Smith regényét. Vannak benne véresebb jelenetek, ugyanakkor a romantikát és a testiséget sem veti meg, és ez az a kombináció, ami engem teljes mértékben levett a lábamról. Na jó, a fehér hajú Blackwell is nagyban hozzájárult, hogy a kedvencemmé váljon az írónő regénye, mert az az igazság, hogy a fehér hajú férfi karakterek a gyengéim.

A fantasy vonal mellett a mentális betegségre, a kényszertevékenységekre is hangsúlyt helyez, és emiatt Ophelia nem skatulyázható be. Érdekes, új perspektívát mutat ezzel Kaylie Smith és megmutatja, hogy csak rajtunk áll, hogy legyőzzük e a démonainkat, vagy hagyjuk, hogy felülkerekedjen rajtunk és az életünkön. A szorongás is hitelesen lett ábrázolva, nem egyszer futkosott a hideg a hátamon, és nem egyszer éreztem azt, hogy az Árnyékhang az én fejemben is ott duruzsol.

A Phantasma egyszerre kísérteties és gyönyörű. Van ebben a sötét Caravalban valami, ami levesz a lábadról a nyers erejével, és megmutatja, hogy minden sarokban ott leselkedik a veszély, csak az a kérdés, hogy hagyod e, hogy átvegye az életed felett az irányítást, és hagyod e, hogy a kényszerképzetek határozzák meg a lényed. Ophelia a végére megmutatja, hogy milyen fából is faragták, és nem olyan törékeny, mint azt sokan gondolják róla.

Kaylie Smith olyan trope-kat sorakoztat fel a Phantasmában, mint who did this to you, nekromanta x fantom, forbidden romance, forced proximity, Pokol 9 bugyra inspirálta kihívások és kísértések. A kötet egyik legerősebb eleme az Ophelia, aki nem egy tökéletes hősnő, belső konfliktusokkal és korlátokkal éli a mindennapjait, amik kihatással vannak a döntéseire, és arra, hogy hogyan is látja a világot. Az OCD és a kényszeres gondolatok miatt lesz emberi a karaktere, és érezzük azt, hogy lehet azonosulni vele és a problémáival. Összességében nekem hatalmas szerelem lett a Phantasma. Blackwell már az első pillanatban megnyert magának, levett a lábamról és szerelmes lettem a karakterébe. Elvarázsolt a pimasz modora, a személyisége és basszus a vallomásai szíven találtak. Imádtam, és miatta megkockáztatnám a Phantasmán való részvételt, ha ő segítene végig a próbákon. Maga a cselekmény izgalmas, kalandos, néhol veszélyes és végig pörög. Nincs egy unalmas részlete sem, és végig azt éreztem, hogy én is ott vagyok Ophie és Blackwell mellett. A kötet vége meglepett, leesett az állam, de emiatt is odáig voltam, mert képes volt arra, hogy kirántson a megszokottból, és kihívásról kihívásra megmutatta, hogy nincs benne semmi kiszámíthatóság. Meglepő, sokkoló és veszélyes. Ha szereted a dark fantasy világokat, akkor ne hagyd ki Kaylie Smith Phantasma c. kötetét!

" - Csak azért hoztál ide, hogy ihass egyet? - kérdezte Ophelia vádlón. 

- Persze, hogy nem! - felelte a férfi, aztán közvetlenül utána felhajtott egy borostyánsárga italt. 

- A romantikus hangulat miatt hoztalak ide. 

A szobában mindenhol pókháló és piszok volt."

"A sötétségben és a magányban te vagy az egyetlen fénysugaram. A lelkem úgy száll a sírba, hogy a te neked visszhangzik a szívemben."

"Nem akarom, hogy bárki más ugyanígy érintsen meg. Csakis én. Addig duglak, amíg minden más szeretőd nevét elfelejted. Amíg már a saját nevedet is elfelejted. Amíg semmi más nem létezik, csak ez. Mi ketten."

"Mondtam, hogy semmi sem állhat az utamba, hogy odamenjek hozzád, ha szükséged van rám, és ez mindig is így lesz. Az univerzumot is széttépném puszta kézzel, ha kellene."

"Blackwell a kezébe fogta az arcát.

- Egy másik életben, egy igazságos életben addig tartanálak magam mellett, amíg halhatatlan lelkem elporlad - vallotta be neki."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)