Benjamin Stevenson: Ezen a vonaton mindenki gyanús (Ernest Cunningham 2.)

"Szóval megint írok. Ami, gondolom, jó hír azoknak, akik új kötetet vártak, azonban viszont pech, akiknek meg kellett halniuk azért, hogy legyen miről írnom."

*

Amikor ​meghívást kaptam az Ausztrál Krimiírók Társaságának fesztiváljára a helyi Orient Expressz, a Ghan fedélzetére, reménykedtem benne, hogy az utazás némi inspirációval szolgál majd a következő könyvemhez. Ezúttal regényt akartam írni ‒ elég volt az egymást gyilkoló hús-vér emberekből. Sejthetitek, hogy nem így sült el a dolog. 

A fesztivál vendéglistája a krimiirodalom krémjéből állt. Ott voltam én, a debütáló szerző, aztán egy fickó, aki helyszínelős krimiket ír, egy legendás bestseller író, meg egy nő, aki jogi krimikben jártas, egy másik, aki pszichothrillerekben, valamint egy szépirodalmi nagyágyú. Ám amikor egyikünket meggyilkolják, a vonaton utazó írók ‒ velem az élen ‒ azonnal nyomozókká válnak. Együtt csak sikerül megoldanunk egy bűnügyet. Elvégre nemcsak a megoldásban vagyunk profik, hanem az elkövetésben is. 

De hogyan lehet kideríteni, ki a gyilkos, ha az összes gyanúsított tudja, hogyan ússzon meg egy gyilkosságot? 

Ernest Cunningham, A családomban mindenki gyilkos felejthetetlen elbeszélője visszatér, hogy a dermesztő hideg után ezúttal a sivatagi forróságban eredjen egy újabb gyilkos nyomába.

"Nem számít, hány könyv gerincén díszeleg a nevünk, az örökségünk néha nem jelent többet egy fekete műanyag zsákba csomagolt testnél."

Na jó, én ezt a sorozatot most nagyon élem. Egy újabb fergeteges Ernest Cunningham kalandban lehetett részem, és imádtam minden egyes pillanatát. Nagy szükségem volt egy ilyen Ernest féle kikapcsolódásra, és Benjamin Stevenson most sem hazudtolta meg magát. Eddig talán ez a kedvenc részem a sorozatból, és remélem még sok-sok részben lehet részem. Ernest Cunninghamet a népnek!!

Egy kicsit csaltam és az első rész után nem ezzel kezdtem, hanem a karácsonyi kisregénnyel, ami Idén karácsonykor mindenki gyilkos címen fut, és azt kell, hogy mondjam az a rész sem semmi, de ez sokkal jobb. Ernest nem egy tipikus nyomozó, semmiképp sem Agatha Christie szintű, viszont ha szereted a Finlay Donovan sorozatot, akkor nem lőhetsz mellé Ernesttel sem. Bohókás karakter, akit nem kell, és őszintén nem is szabad komolyan venni, mert pont az a varázsa, hogy ilyen szeleburdi, és nem szokványos karakter. Tudom, hogy már a fülszöveg is zseniális, de úgy igazán a történet egésze az, ami sziporkázik. Ha azt mondom, hogy imádtam az egészet úgy ahogy van, akkor nem fejeztem ki eléggé, hogy mennyire is szerethető ez a sorozat, és hiába beszélünk krimiről, igenis balzsam a léleknek. Nagyon izgalmas krimi, ami képes teljes mértékben kikapcsolni, és végig izgulsz, hogy vajon mikor derül ki, hogy ki a gyilkos, és te is szövöd a kis elméleteidet olvasás közben. Hol egy megkezdett szálat varrsz el, hol pedig egy újat nyitsz, de az biztos, hogy az Ezen a vonaton mindenki gyanúsnál egy perced nem lesz unatkozni. Igazán lehengerlő, okos és csavarokkal teli a sorozat második része.

Már a legelején éreztem, hogy szeretni fogom, viszont biztosan csak a kötet felénél tudtam, hogy bizony nekem ez lesz a kedvenc részem. Esélyem sem volt nem szeretni, hiszen a kenguruk földjén játszódik, és nem az a szokványos krimi, amit tucatszámra le tudsz kapni a polcról. Eszes, tele van gondolatok sokaságával, ravaszsággal és titkokkal.

Maga az alapszituáció nagyon találó már csak azért is, mert nem sűrűn olvas az ember hasonló könyveket. Benjamin Stevenson egy igazi kincs a cozy mysteryk világában, és nagyon remélem, hogy sose hagyja abba az írást, és még jó 10 év múlva is olvashatok újabbnál újabb Ernest Cunningham történeteket.

A könyvfesztivál és az Orient Expresshez hasonló vonat miatt nagyon Gyilkosság az Orient Expressen hangulatom volt, de ezt is tudta überelni a szerző, és Ausztrália csodás tájain suhanunk keresztül a kötet olvasása közben. Nemcsak a táj festői, hanem az is, ahogy Ernest megoldja a gyilkosságokat, és ahogy napfényre kerül az igazság. Igazán bravúros és friss olvasmány, ami a legnagyobb ellendrukkereket, vagy a kevésbé tapasztalt krimi olvasókat is képes meggyőzni.

Az Ezen a vonaton mindenki gyanús nagyon olvastatja magát, s míg az első résznél hozzá kellett szokjak a stílushoz, addig itt már régi ismerősként köszöntöttem, és alig vártam, hogy belevethessem magam az események középpontjába. Csavaros, és csak úgy pörögnek az oldalak. Rendesen figyelni kell rá, hogy ne vessz el, és minden részletet a helyére tudj illeszteni. Nagyon könnyen megvett magának kilóra, és nagyon sajnálom, hogy ennyire gyorsan kivégeztem.

Összességében nekem ez a rész is nagyon tetszett, és örülök, hogy egy ennyire erős és izgalmas folytatásban olvashattam újra Ernest Cunninghamről. A gyilkosságok is precízek, már ahogy én azt meg tudom állapítani, és a bizonyítékok is tökéletesen megállják a helyüket. A csavaroknak és titkoknak különösen örültem, hiszen nagyon feldobták a cselekményt, és öröm volt kézbe venni Benjamin Stevenson regényét. Ha szereted a cozy mystery műfaját, és nem rémít meg, hogy a szerző regényei a forró Ausztráliában játszódnak, akkor mindenképp adj egy esélyt az Ernest Cunningham sorozatnak, mert egyszerűen zseniális!!

"A világ nem képes megemészteni két erős nőt ugyanabban a pozícióban, úgyhogy muszáj gyűlölnünk egymást, muszáj versenyeznünk."

"Mindig is úgy hittem, azért írok, hogy ne felejtsek el bizonyos dolgokat, de a lényem egy részének azért is fontos az írás, hogy engem ne felejtsenek el."

"Ez volt a nyolcadik holttest, amelyet szerencsétlenségemre a saját szememmel láttam. Nem tudom, mi az a bűvös szám, amennyinél az ember érzéketlenné válik, de azt igen, hogy még nem tartottam ott."

"A krimik egyik kulcsfontosságú tulajdonsága, hogy nemcsak azzal játszanak, hogy az olvasó mit hisz, hanem azzal is, amit nem hisz el."

"Ez a szerzőség paradox volta: a jelek szerint, ha elég jól írsz ahhoz, hogy népszerű légy, túl népszerű leszel ahhoz, hogy jó írónak tartsanak."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)