P. C. Harris: Árnyoldal (bővített újrakiadás)

"A kezembe nyomott whisky kellemesen hűsíti a bőrömet."

*

Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel. 

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait. A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet. Fényt derít David apja gyilkosának kilétére? Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől? 

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

" - Na ideje indulnunk a bálba, Csipkerózsika! Az üvegcipődet ne felejtsd itt!"

Az Árnyoldalt még az eredeti megjelenéskor, 2016-ban olvastam, és már akkor is szerettem az írónő stílusát, viszont legnagyobb bánatomra nagyon sokat kellett várni, hogy új kötetet olvashassunk tőle. A hokis románcaiért ölni tudnék annyira jók, és annyira hiánypótlóak, hiszen egy másik olyan magyar írót nem tudnék megnevezni, aki ebben a zsánerben írna, de az Árnyoldal nem hokis történet, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó, sőt... Nagyon jót tett a történetnek a bővített újrakiadás.

Anno azért kezdtem el ezt a könyvet, mert nagyon megtetszett az Újrajátszás, és szerettem volna még olvasni az írónőtől. A könyv fülszövege nem tipikusan az a fülszöveg, aminek az elolvasása után rögtön ugranék érte a könyvesboltba, viszont a borító nagyon tetszetős, és ha nem olvastam volna már évekkel ezelőtt tuti meggyőzött volna, az élfestésről nem is beszélve, ami szerintem baromi jól illik hozzá, illetve kiegészíti a borító hangulatát, és csak úgy jó ránézni, gyönyörködni benne, na meg aztán a történet sem gyenge. Eleve nagyon bejönnek a minimalista, mégis feltűnést keltő borítók, és az Árnyoldalé pont ilyen. Nagyon jól van ötvözve a rózsaszínes-lilás alap a feketével, ami a sötétséget, és az ember árnyoldalát jelképezi. A cím is eléggé feltűnő, és egyből magához vonzz. Úgyhogy igen, nagyon elégedett vagyok a bővített, újrakiadás megjelenésével, na meg a belbeccsel is. A történettől nagyon sokat vártam, hiszen alapjaiban megvolt előttem, hogy minek is kellene történnie, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Van benne kellő romantika, izgalom, titok és egy kis tiltott szerelem is, na meg a nélkülözhetetlen karakterek, akik csak még színesebbé tették az egész cselekményt.

Az elején azért kicsit féltem, hogy a tipikus klisés diák-tanár szerelem lesz a központban, de szerencsére a diplomaosztó ezt szétzúzta és megmaradt a jó öreg nő-férfi szerelem, ami hol már-már túl rózsaszín és szenvedélyes volt, hol pedig már inkább átment a józan ész határain. Örülök, hogy P. C. Harris hű maradt önmagához ebben a kötetben is, és megmutatta, hogy sokak által megírt trope-val is lehet tökéletesen apellálni, és nem kell túlzásokba esni ahhoz, hogy élvezhető és szerethető legyen a cselekmény.

Maga a történet eléggé viharos volt, amit én nagyon szerettem benne. Viszont felemelő volt olvasni, és nem csak azért, mert nagyon jól van megírva, hanem azért is mert szenvedélyes és tüzes volt. Nagyon szeretem az olyan romantikus regényeket, amikben van valami plusz is. Az Árnyoldal pedig minden képzeletemet felülmúlta.

 A kedvenc jeleneteim azok voltak, amik tele vannak megannyi titokkal, elfeledett részlettel, és sose tudhattam, hogy mi fog történni legközelebb. Emiatt is volt annyira élvezetes a kötet olvasása, és most rugaszkodjunk egy kicsit el attól, hogy már volt szerencsém olvasni az első verziót, mert hiába szerettem az eredeti megjelenésekor, ez a bővített kiadás sokkal izgalmasabb és jobban ki van bontva benne a gyilkosság, és a történet érzelmi része is.

Ha a karaktereket nézem, akkor Rachelle és David karaktere is nagyon szerethető, de számomra mégis a mellékkarakterek lettek azok, akik a szívemhez nőttek, főleg Amy, Shane és Brian. Shane-ről odákat tudnék zengeni annyira megkedveltem, amit nem is csodálok, mert egy nagyon jól összerakott mellékszereplő lett. Remélem nemsokára róla is olvashatok hosszabban. Igen, kedves írónő ez egy célzás volt. És ez a célzás immár 7 éve várja, hogy valóra válhasson. :D

Amy számomra az, aki a legjobb barátnő szerepét testesítette meg, de nemcsak a könyvben, hanem akár a való életben is helyt tudna állna ebben a szerepben. Na, és persze ott van Brian, aki nem tudom, hogy mikor, de ellopott egy darabot a szívemből. Jenny-t még meg sem említettem. Istenem, hogy ez a kislány milyen kis édes. Csak csupa jót tudok mondani az Árnyoldalról, ami azért nem kis szó, mert szinte mindenben találok egy kis hibát, még akkor is, ha nem is írok ezekről a kis hibákról. Nem szeretek kukacoskodni. De itt, ennél a könyvnél semmi kivetnivalót nem találtam. Csak biztatni tudom P. C. Harrist, hogy írjon még nekünk, főleg miután megírta a Blokkolj, ha tudsz! c. kötetet, nincs olyan, hogy ne legyen még újabb sztori a tarsolyában, vagy éppen a fiókjának a mélyén. Komolyra véve a szót örültem, hogy olvashattam az Árnyoldalt. A leírásoknál olyan érzésem volt, mintha én is jelen lettem volna. A párbeszédek valósághűek voltak, játszi könnyedség áradt minden egyes apró kis részletből. Davidben sikerült megalkotnia a tökéletes férfit, aki bármit megtenne azért, hogy a szerelme, és élete fénye biztonságban legyen. Rachelle pedig nagyon talpraesett és legalább annyira állatbolond, mint én. Egy csodálatos történet volt, telis-tele energiával. Az epilógus pedig tökéletesen lezárta, egy kerek történet érzetét adva ezáltal nekünk.

"Magas, barna hajú, a szája pedig mintha mindig mosolyra húzódna. Talán a Batmanből Jokert koppintja. Hosszú elemzésem után határozottan válaszolok, nehogy azt higgye Joker, hogy megrémültem tőle."

" - Szerintem ebben a képben több van, mint összekevert színek. A művészet amúgy is akkor működik, ha az embereknek van valami fogalma a kreativitásról. Nekünk kell belelátni a lényeget. Ha már eleve látjuk, azt fényképnek hívjuk."

" - Izgul a vizsgák miatt? Ne görcsöljön, sokan ott rontják el. 

- Nem görcsölök, higgye el! Csak jobb szeretem azt érezni, hogy mindent megtettem, ami tőlem tellett - mondom."

"Nem tudom eldönteni, hogy szed-e valamit a fickó, vagy csak szimplán hülye, de az biztos, hogy kitekerem a nyakát, ha baja esik."

"A művészet amúgy is akkor működik, ha az embernek van valami fogalma a kreativitásról. Nekünk kell belelátni a lényeget."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)