Carissa Broadbent: The Serpent and the Wings of Night - A kígyó és az éj szárnyai (Nyaxia koronái 1.)

"A király akkor még nem tudta, hogy legnagyobb szerelme egyben a vesztét is jelenti majd - és azt sem sejtette, hogy mindkettő egy apró, tehetetlen emberi gyermek formájában jön el."

*

Akár ​ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre! Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez. 

De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz. 

A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

" - Ha nyersz, tiéd a világ. Akkor jön el az álmodozás ideje. De most? Most a hódítás idejét éled."

Őszinte leszek a történet eleje nagyon nem fogott meg, sőt kifejezetten untam, de miután a lassú kezdést felváltotta az érdekes és izgalmas cselekmény egy percig nem tudtam levenni a szemem a lapokról, és hajnalba nyúlóan olvastam. Nagyon ritkán fordul elő velem olyan, hogy ne tudnám este 11 után lerakni az olvasmányaimat, de Carissa Broadbent rávett arra, hogy csak olvassak és olvassak és olvassak. Ha van könyv, ami megérdemli a hype-ot, akkor az A kígyó és az éj szárnyai!! Nagyon jó volt, és imádtam. Kedvenc könyvem egyike lett!!

Annak ellenére, hogy nehezen indult a kapcsolatunk A kígyó és az éj szárnyaival nagyon imádtam. Maga a történet lassan építkezik, és már az elején beledob minket a mélyvízbe. Izgalmas, érdekes, egyáltalán nem klisés, a szerelmi része is gördülékenyen van megírva, az írónő stílusa könnyed és befogadható. Tele van vérrel, brutalitással és megmutatta, hogy lehet még újat mutatni vámpírokkal kapcsolatban, és egyáltalán nem lerágott csont. Van egy kicsi Éhezők viadala beütése, de mivel mostanában elég sok hasonló regényt olvastam már úgy voltam vele, hogy rossz nem lehet, és nem is volt az. Vérre menő küzdelmek, szövetségek születése és a világ megismerése kerül előtérbe. Adott egy olyan világ, amiben hemzsegnek a vámpírok, ahol igazi vérszívó fenevadak, akik nekiesnek az embereknek és szárazra szívják őket. Brutálisak, kegyetlenek és tele vannak erővel. Erővel, ami téged is le fog dönteni a lábadról, és alig bírsz majd megkapaszkodni, nehogy magukkal sodorjanak. A kígyó és az éj szárnyai egy olyan dark fantasy, amiben a harcok egymást érik, amiben a főszereplő egy emberlány, akinek helyt kell állnia a vámpírok világában, aki egy nap sem lehet biztonságban, és aki mégis a viadal része.

Küzd, harcol, döntéseket hoz, és ezek a döntések alapjaiban határozzák meg a történet alakulását. Ez a lány Oraya, Vincent örökbefogadott lánya, aki sokkal több, mint ami elsőre lakozik benne. Mellette Raihn a másik főszereplőnk, akibe kicsit te is bele fogsz zúgni, aki miatt neked is darabokra törik a szíved, de bízz a történetben és az írónőben, mert nem hagy minket cserben!

Ami a legjobban tetszett a történetben az a világ felépítése, és az a gördülékenység, ahogy megteremtette az írónő az alapokat. Ugyanakkor kell a kötetnek egy jó 70-80 oldal, hogy igazán beinduljon, és elkapjon. De miután beindul csak úgy robog a kötet előre, átgázol mindenen, hullákat és romokat hagyva maga mögött. Egy dark romantasy, ami valamilyen szinten enemies to lovers is. Kegyetlen, de nagyon jó!!

A kígyó és az éj szárnyai nem esik bele a túlhype-oltság csapdájába, mivel tényleg olyan jó, mint aminek mondják. Őszintén ki ne szeretne egy halálos viadalt tele vámpírokkal, próbákkal, touch her and die-jal, tüzes és forró jelenetekkel, na meg vérrel, ami mindent beborít? Brutális világ egy nagyon tehetséges írónő tollából. Nem tökéletes a történet, én mégis imádtam, és azt érzem, hogy Carissa Broadbent nagyon odatette magát, és valami maradandót alkotott, ami nagy szó, főleg vámpíros berkekben.

Oraya és Raihn párosa eszméletlen, oda meg vissza voltam értük, és ittam minden egyes fejezetet, amiben ők ketten voltak a középpontban. She ate and left no crumbs!! A dinamikájuk az egyik legjobb, amit mostanában olvastam. Lassan és biztosan kezdenek el megbízni a másikban, mégis amikor ez megtörténik átváltozol sikítozó tinilánnyá, és te vagy a legboldogabb, hogy végre az ellenségeskedésen kívül más is történik. A spicy jelenetről meg ne is beszéljünk, mert féltem, hogy lángra kapnak az oldalak és kereshetek poroltót!!

A nagyszerű világfelépítés mellett olyan dolgok jönnek szembe velünk olvasás közben, mint udvari intrika, manipuláció, mágia, ármányok és persze a hőn áhított szerelem is, ami nélkül nem lenne az igazi A kígyó és az éj szárnyai. Viszont az írónő nemcsak a karaktereket dolgoztatja meg olvasás közben, hanem bizony minket is. Nem hagyja, hogy egy pillanatra is elfelejtsük, hogy ez egy viadal, aminek hatalmas tétje van, és bárki is lesz a győztes olyan hatalom kerül a kezébe, ami mindent egy szempillantás alatt megváltoztathat. Feszültséggel teli, függőséget okozó zseniális dark fantasy ez a kötet a műfaj legjobb elemeivel fűszerezve.

A kígyó és az éj szárnyai olyan mintha az Éhezők viadala és a Tüskék és rózsák udvara legjobb elemeit ötvözte volna az írónő, csak épp vámpírokkal és nem tündérekkel. Ha ezeket a könyveket szeretted biztos vagyok benne, hogy Carissa Broadbent sorozata is tetszene. Nem tudom, hogy miért vártam a kötet olvasásával, és miért nem kezdtem el egyből, ahogy kézhez kaptam. Egyszerűen zseniális, és annyi a feszültség és a mögöttes gyűlölet a kötetben, hogy tűkön ülve várod mikor fog robbanni a feszültség, és mikor fog valami visszafordíthatatlan történni. A romantika része nagyon lassú, de van benne valami szép, ahogy az ellenségek először barátok lesznek, majd egy kicsit több, és utána megint ellenségek. Imádtam minden morzsát, amit adott és még több Oraya és Raihn kell az életembe!! Oraya egy igazi badass hősnő, aki ember létére is megállja a helyét a vámpírok brutális és kegyetlen világában. Egy olyan lány ő, akit nem kell félteni, mert meg tudja védeni magát, és elég egy jól célzott mozdulat, és máris vámpírok hullái tarkítják az útját. Raihn meg... Kell egyáltalán beszélni róla? A megtestesült kísértés, aki bármit megtenne Oraya biztonságáért. Azt hiszem egy bizonyos ponton a szívem fel is adta a küzdelmet, és visszavonhatatlanul Raihnnek adta. Ha olvasnál egy olyan vámpíros könyvet, ami slow burn dark fantasy, akkor ne habozz kézbe venni A kígyó és az éj szárnyait!!

" - Lehet, hogy a bőrünk nem heges, mint a tiéd, de a szívünk igen. Bizonyos hegek soha nem gyógyulnak be."

"De ahogy idősebb lettem, megtanultam, hogy a könyörtelenség nem ugyanaz, mint a félelem."

" - Láttam, hogy még kettőt megöltél az elmúlt órában - mondta kissé lágyabb hangon, mint amire számítottam. - Ezt szoktad csinálni, amikor éppen csak megúszod ép bőrrel? Nem valami bölcs időtöltés, mondhatnák egyesek."

"El sem tudtam képzelni ezeket a dolgokat. A lojalitást. A szeretetet. De azt, hogy jól tudna főzni, végképp nem."

"Mit ér a halhatatlanság, ja nem arra használjuk, hogy ugyanazokat a dolgokat tegyük újra és újra, örökké, az idők végezetéig?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)