Kadono Eiko: Kiki, a boszorkányfutár - Új varázslat (Kiki, a boszorkányfutár 2.)

"Tizennégy esztendővel ezelőtt, egy sűrű erdővel és lankás kaszásdombokkal ölelt kisvárosban született egy Kiki nevű kislány."

*

A japán gyerekirodalom modern klasszikusának második kötete egy fiatal boszorkányról és okos macskájáról – nem csak a Studio Ghibli rajzfilm rajongóinak! 

Már egy éve, hogy Kiki új életet kezdett. A most már nem is olyan kicsi futárboszorkányból igazi híresség lett. Ám ennek a példátlan népszerűségnek nemcsak előnyei vannak: Kiki egyre veszélyesebb feladatokat kap, míg barátai, Dzsidzsi és Tombo egyre távolodnak tőle. 

A fiatal boszorkánynak a végén még a futárszolgálatával kapcsolatban is kételyei támadnak. Kikinek a megoldáshoz össze kell szednie minden bátorságát, hogy szembenézzen félelmeivel. Még az is lehet, hogy egy teljesen újfajta varázslathoz kell folyamodnia… 

Kadono Eiko csaknem kétszáz mű szerzője. Számos elismeréssel tüntették ki, köztük a Hans Christian Andersen-díjjal, a Kiki, a boszorkányfutár pedig az IBBY kiemelt műveinek listájára is felkerült. Japánban, Kanagava prefektúrában él.

"Csak hívni kell és hozza-viszi: itt van Kiki, a futárboszi!"

Kadono Eiko Kiki, a boszorkányfutár kötete nagyon tetszett, így biztos voltam benne, hogy folytatni szeretném a sorozat olvasását. Úgy érzem, hogy az Új varázslat a lehető legjobbkor talált meg, hiszen egy igazán aranyos történettel van dolgunk. Nagyon jól esett a lelkemnek Kiki kalandjai, az újabbnál újabb futárkodások megismerése, és az, hogy Kiki szépen lassan felnő. Belép a tini évek kavalkádjába, ugyanakkor végig megmaradt annak az édes lánynak, mint akinek megismertem.

A téma feldolgozás ezúttal sokkal komolyabb, mint az előző részben, amit egyáltalán nem bánok, mert így egy igazán változatos és elgondolkodtató kötetet kaptam. A demencia ugyanúgy megjelenik benne, mint a magány, vagy éppen a féltékenység. Kadono Eiko ezúttal is hű önmagához, és megmutatja, hogy mennyi kaland és érzelem vár Kikire a Kiki, a boszorkányfutár - Új varázslat c. kötete alatt.

Ahogy az események komoly fordulatot vetnek, úgy Kiki sem az a vidám kislány, mint akinek az elején megismertük. Az írónő megmutatja azokat a mélységeket is, amik apránként felszínre törnek, és megmutatják Kikinek a valóságot. Mindezt olyan köntösbe burkolta az írónő, hogy az a fiatalabb korosztály számára is befogadható legyen. Itt muszáj megjegyeznem, hogy egyes futárkodásoknál el kellett gondolkodjak azon, hogy mi is történt, vagy hogy jól gondolom e.

Olyan olvasni Kiki kalandjait, mintha a téli hidegben ülnél a kandalló előtt, egy bögre forró teával a kezedben és jól bebugyolálva a plédedbe. Ad egyfajta komfortos érzést, és hiába komorabb ez a második kötet, mint az előző nem tudsz elszakadni tőle, és minél többet akarsz belőle. Szerettem a kötetben azt, hogy érzelmeket és komoly témákat csempészett bele, mégis megmaradt könnyen olvashatónak.

Kiki, a boszorkányfutár ezalatt a kötet alatt sem unatkozik, hiszen minden egyes fejezetben egy új kalandban, egy új utazásban lehet része, s ezek a kalandok mind hozzátesznek Kiki jellemfejlődéséhez. Ebben a részben már előtérbe kerül a magány, a bizonytalanság és bizony a halál kérdésköre is, mégsem éreztem azt, hogy emiatt veszített volna a bájából, vagy éppen a varázsából a történet.

Kiki, ahogy haladunk előre a sorozatban egyre inkább kamaszodik, és olyan részletekre figyel fel, amik eddig elkerülték a figyelmét. Mégis minden egyes fejezetben van könnyedség, ami segít abban, hogy minden kalandot maximálisan meg tudj élni, és Kiki helyébe tudd képzelni magad. Mindezt a japánok érzékenységével teszi az írónő, és a végeredmény mindent megér.

Abban az egy évben, amit körbeölel a kötet nagyon sok minden történik Kikivel. S míg az elején még a játékos báj jellemző a cselekményre, addig a többi fejezetben Kikivel együtt a történet is változik, és a változás jó, mert több mindennek enged teret, és több lehetőséget nyit meg előttünk. Minden egyes kézbesítésben van valami szívet melengető, s hol rövidebb, hol pedig hosszabb ideig lehetünk részei ezeknek a boszorkányfutár szolgáltatásnak.

Dzsidzsi ebben a részben tipik macska, aki hisztis, aki nem akar semmit sem csinálni, és emiatt még jobban szeretem, mert akinek volt akárcsak egyszer is cicája az tudja, hogy ezek a szeretetgombócok nem mindig arról híresek, hogy azt teszik, amit te szeretnél, hanem a saját fejük után mennek, és nem igazán lehet nekik parancsolni, hiszen nem kutyák, hanem önálló élőlények, akiknek mindenről megvan a véleményük. Dzsidzsi egy díva, aki csak úgy remekel a Kiki, a boszorkányfutár - Új varázslat alatt. 

A kötetnek vannak boldogabb, illetve meghatóbb részei is, ahol Kiki hol új barátokra talál, hol pedig utolsó kívánságokat teljesít. Szinte mindegyik kalandnak megvan a maga bája, és az a pontja, ami miatt lehet szeretni. Újdonságokat tapasztal meg, na meg kicsit a boszorkánylét is másképp kerül előtérbe, mint az első rész alatt. Ugyanakkor még mindig megvan az a bája, amit már a Kiki, a boszorkányfutár alatt is éreztem. 

Nagyon élveztem részese lenni Kiki kalandjainak, és annak az egy évnek, amit felölel a történet. A városiak és Koriko városa is a szívembe zárult, és nagyon várom a folytatást. Várom, hogy láthassam, ahogy Kiki felnő és újabbnál újabb kézbesítéseket hajt végre. Összességében egy nagyon kedves és tanulságos történet, amit több embernek kellene olvasnia korosztálytól függetlenül. A borítóról pedig csak annyit mondanék, hogy nagyon szép lett, és kiválóan passzol Kikihez és a Kiki, a boszorkányfutár - Új varázslathoz.

" – Ne mondj ilyeneket, hát hová lett az önbizalmad? Még aggódni kezdek! 

– Aggódni is három és fél percig szokott? 

– Nem-nem, neked külön megemelem három perc hatvanöt másodpercre – indult lefelé O-Szono hahotázva a lépcsőn."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)