M. L. Eperke: Az Ősi erők bukása (Az Ősi erők gyermekei 4.)

"Három hónap telt el azóta, hogy az Ősi Sziget darabjai a tenger fenekére süllyedtek."

*

Három hónap telt el azóta, hogy az Ősi Sziget megsemmisült, melynek következtében az eddig megismert világ az összeomlás szélére került. A Pusztítás Ősi – az Első – eltűnt, de mindenki tudja, hogy mindez számukra csupán a vihar előtti csend – az igazi küzdelem a túlélésért még csak most következik. 

Amélia, Damien és társaik kétségbeesetten küzdenek, hogy megmentsék a már így is törékeny alapokon nyugvó világ jövőjét. A múlt árnyai és a jelen harcai elkerülhetetlenül összefonódnak, miközben a megtévesztés és a sötétség ártó szándéka mindent átitat. Ebben a lezáró kötetben minden titok napvilágra kerül, és választ kapunk az Ősi világ sorsára. 

Vajon a leszármazottak képesek lesznek megváltoztatni az Ősi erők gyermekeinek végzetét, vagy felmenőik felfoghatatlan ereje felülkerekedik rajtuk? 

Készülj fel az epikus lezárásra, amely magával ragad, megráz és fogva tart az utolsó oldalig.

" - Miért akarsz bárkinek a szíve csücske lenni, amikor az enyémet teljesen kitöltöd?"

Én tényleg próbáltam húzni-halasztani a sorozat befejezését, de eddig bírtam. Nagyon lassan olvastam, de még így is úgy érzem, hogy szívesen maradtam volna még a világában. Nem titok, hogy Eperke az egyik nagy felfedezettem, akitől mindig élvezet olvasni, és aki a személyemben egy örök olvasót talált, mert csoda egy lány, aki csoda könyveket ír. Az Ősi erők bukása pedig egy méltó lezárás, az első sorozatának egyik legjobb része, ami hozza az előző kötetek színvonalát, és ami egyben keserédes is, hiszen befejeződött Az Ősi erők gyermekei sorozat.

A kötetben talán az eddigi 4 rész alatt itt a legkiélezettebb a helyzet, a legnagyobb a tét, de úgy érzem, hogy Amélia, Damien, Lucienne, Patrik és a többiek is sikeresen helyt álltak. Ilyen egy finálé, ilyen egy lezárás, és kérem szépen így kell izgalmas utolsó kötetet írni. Végig a lapokhoz voltam tagadva, és egyszerűen fájt bármi mást csinálnom. Viszont haladni sem akartam nagyon, mert akkor az azt jelentette volna, hogy nagyon hamar a végére érek, azt pedig nem akartam!! Annyira jó volt, annyira egyben van minden, hogy emelem kalapom Eperke előtt. Imádtam a karaktereket, amit az elején elkezdett szálat itt ebben a negyedikben fejezett be, és hadd mondjam el, hogy isteni lett. Ha a sorozat első három része az édes, mázas torta, akkor Az Ősi erők bukása a hab, ami megkoronázza azt. Úgy gondolom, hogy méltó és kellőképp izgalmas és gyönyörű lezárást kapott a sorozat, de még így is vérzik a szívem, hogy vége, és ennyi volt. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor meg fogom látogatni Mentáékat, mert hatalmas kedvencem lett az ifjúsági fantasy-k között. Ahol kellett ott pörgött ezerrel a cselekmény, máshol információk hadával látott el, de arra sem volt rest, hogy megmutassa mennyi erő is lakozik benne.

Energiadús, izgalmakban gazdag negyedik rész, ami méltó folytatása Az Ősi Szigetnek!! S habár nem kaptam annyi Alexet, mint amennyit szerettem volna belőle, azért nem tudom azt mondani, hogy csalódott lennék, mert helyette kaptam minden mást. Hol megszakadt a szívem, hol pedig azt éreztem, hogy kiugrik a helyéről. Rendesen megdolgoztatott a kötet, de emellett hálás is vagyok neki!!

Az Ősi erők bukásában a múlt titkai kelnek versenyre a jelen fenyegetéseivel, és versenyt futva az idővel próbálják lehagyni a másikat. Hol a múlt egy darabja pattan a helyére, hol pedig a jelen állítja kihívás elé Mentáékat. Ha nem épp a szívem törik darabokra, akkor tövig rágom a körmöm, és próbálok meg rájönni az újabb csavarra, amit Eperke tartogat számunkra.

Végig érződik a sötétség közelsége és az az apró szál, ami mindent eldönt, ami miatt a mérleg az egyik irányba fog billenni. Nagyon sokáig kilátástalan a helyzet, azt érezteti a kötet, hogy nagyon közel a vég, és csak a legtalpraesettebbek élhetik túl, győzedelmeskedhetnek a gonoszon. Emellett morális kérdéseket is felvetett a könyv, és egy árnyaltabb magyarázattal igazolta tetteit.

Ahogy haladunk előre a kötetben úgy kezdjük el azt érezni, hogy szépen a helyére pattannak a kirakós darabkái, és már nemcsak foszlányokban dereng előttünk a tiszta ég, hanem bizony elkezd sütni a nap is, és megmutatja, hogy bármely sötétséget képes elűzni a fény, a jóság és a remény. A remény, ami nem hal meg, hanem motivál és a helyes irányba terel.

Az Ősi erők bukása egy olyan utazás, amire fel akarsz szállni, amiből semmi esetre sem akarsz kimaradni, és ami hol kalandos, hol veszélyes, hol pedig alapjaiban rengeti meg a világot. Az egyik legjobb ifjúsági fantasy a magyar piacon, ami nemcsak az illusztrációival tűnik ki a versenytársai közül, hanem azzal is, hogy Eperke a szívét és a lelkét beletette, és ez bizony végig érződik. Nagyon sokszor kívántam azt olvasás közben, hogy bárcsak ne lenne vége!!

A cselekmény még mindig hatalmas kedvencem, imádtam azt a kiélezett helyzetet, ami végig uralta a cselekményt, és nem hagyta, hogy egy pillanatra is megpihenjek. A világ és a történet fantasztikussága mellett muszáj beszélnünk a karakterekről is, akik nélkül nem lenne ugyanaz Az Ősi erők gyermekei, mint ami. Amélia hatalmas fejlődésen megy keresztül, s nemcsak jobban megismeri önmagát a végére, hanem családra is lel. Egy olyan családra, akik végig ott vannak mellette a bajban, és akikre mindig számíthat. Damien a szívem egyik csücske, és nem tudok nem elolvadni, akárhányszor csak azt olvasom, hogy "Menta". A lehető legédesebb becenév, ami létezhet. Lucienne miatt nagyon vérzik a szívem, és egy könnycseppet el is morzsoltam miatta, de erős lány és hiszem, hogy mindent képes túlélni, na meg ott van mellette Patrik, aki nagyon igyekszik, és aki a szememben felnőtt Damien mellé. Aztán persze az Ősiket sem szabad elfelejteni, akik miatt kialakult a nem éppen veszélytelen helyzet. Eperke őket is szépen ábrázolja, különböző személyiségjegyekkel ruházza fel őket, és mutatja meg az emberi természet sokszínűségét. Összességében nagyon szerettem Az Ősi erők bukását, és egy igazán epic kalandban és lezárásban lehetett részem. Ezer hála az írónőnek, hogy megteremtette ezt a világot, és olyanná formálta, ami hű Az Ősi erők gyermekeihez, és ahhoz a világhoz, amit úgy megszerettem.

"A legtöbb kezdetnek van egy vége. Nem biztos, hogy azonnal, sőt több, mint valószínű, hogy időbe telik, míg a végek utolérik a kezdetet. Vegyünk példának egy születést. Az élet első lélegzete, az a pillanat, amikor a világon először megérintjük a fényt, mégis egy hosszú utazás első lépése. Ahogy az évek múlnak, úgy szövődnek a sorsok, úgy kanyarognak az utak, melyek elvezetnek a végekhez és a kezdetekhez."

" - Tehát megegyeztünk? Tiéd az őrült figyelemzavarral küzdő kislány, enyém pedig a pszichopata borzalmas öltözködési érzékkel?"

" - Azért, mert akkor azt hiszed ismertél, most nem jogosít fel arra, hogy azt hidd, hozzád tartozom - Amélia kihúzta a kezét a fiúéból."

"Változott. Lassan, de hatottak rá a barátai. Mintha neki is szánna a Föld egy normális életet, ahol megnyílhat másoknak. Ahol az emberek nem szűnnek meg létezni körülötte. Ahol a halál nem egy természetes állapot."

" - Szerintem már régóta tudjuk, hogy amint belenéztem abba a gyönyörű mentazöld szemedbe, számomra nem volt menekvés."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)