Maya Motayne: Nocturna (Varázshamisítás 1.)

 "Egy herceg mindig hazatér."

*

Finn ​Voy számára a mágia két dolgot jelent. Egyszer: kést, amelyet a torkára szoríthat bárkinek, aki csak az útját keresztezi. Másodszor: álcát, amelyet oly könnyedén ölthet magára, mint mások a köpönyegüket. Finn, a tehetséges alakváltó évek óta nem látta a saját arcát, és neki ez így tökéletesen megfelel. Ám amikor elkapja egy befolyásos bandavezér, akinek adósa lett, kénytelen lehetetlen küldetésre vállalkozni – el kell lopnia egy legendás kincset Castallan királyi palotájából, különben örökre elveszíti alakváltó képességét. Bátyja meggyilkolása után Alfehr herceg Castallan trónjának soron következő várományosa. Ám Alfie úgy érzi, sosem lesz képes a bátyja örökébe lépni. A gyászoló herceg megszállottan keresi a módját, hogy visszahozhassa fivérét, még akkor is, ha ehhez a tiltott mágiát kell használni. A sors keserű fintora, hogy Alfie legjobb barátja, Luka kis híján gyilkosság áldozata lesz épp akkor, amikor Finn lopni érkezik. Alfie kétségbeesetten próbálja megmenteni Lukát, és véletlenül szabadon enged egy rettenetes, ősi mágiát – amelyet ha nem zaboláznak meg, az egész világot el fogja pusztítani. Alfie és Finn a kiszabadult mágia legyőzésére szövetkezik, ehhez azonban fel kell venniük a harcot a múltjukban megbúvó sötétséggel. Részben a szerző dominikai örökségén alapuló, fiktív latin-amerikai királyságban játszódó történetben egy arcváltó tolvaj és egy kockázatvállaló herceg kénytelen szövetkezni, hogy legyőzzék a véletlenül szabadon engedett gonosz erőt.

 Egy könyv, ami kevés figyelmet kapott eddig, egy könyv, ami vízválasztó az olvasni szeretők körében, mégis úgy érzem, hogy sokkal többet adott a kötet, mint amit vártam tőle. Akik a környezetemből eddig olvasták azok szerint nem valami kiemelkedő, olvassak inkább mást, de a Nocturnánál is tökéletesen látszik az, hogy ne higgyünk másnak, tapasztaljuk meg mi is az élményt, hiszen ez a kötet ha nem is egy tökéletes első rész, nagyon sok potenciál van benne és érdemes figyelmet szentelni neki.

Magia Para Todos!

A Varázshamisítás sorozat első része, ahol nem minden a látszat, ahol fontos szerep jut a mögöttes tartalomnak és szándéknak. Ahogy belekezd az ember az első fejezetek még nem adják meg az alaphangulatot, még nem igazán fogja meg magának az olvasóit, de ahogy egyre jobban haladunk vele, úgy tűnnek fel a sajátosságai, a kiemelkedőségei és ahogy egyre több információ kerül a birtokunkba úgy kezdjük mi is élvezni a regény folyamát és úgy faljuk fejezetről fejezetre a sorokat. Maga az első egység még csak építgeti a történet vázát, bemutatja a fő karaktereket, elhelyez bennünket az elképzelt világban, ahol a mágia ugyanolyan hétköznapi dolog, mint a lélegzés. Nemcsak Alfie herceget ismerhetjük meg, hanem Finnt is, aki a nevével ellentétben egy lány, méghozzá egy igencsak híres és hírhedt tolvaj, aki bárki arcát képes elsajátítani. Érdekesen hangzik ugye? De vajon mi lesz akkor, ha az arctolvaj és a herceg keresztezik egymás útját? Vajon szövetségesekké vagy ellenségekké válnak? A kötet erre is választ ad. A cselekmény középpontjában a sötét mágia elszabadulása áll, ami fenekestül felforgatja az eseményeket és ami be is indítja azokat. Ha úgy érzed a kötet eleje nem fogott meg, várd ki amíg úgy igazán beindulnak az események, hiszen minden nagy finálé előtt kell egy csendesebb időszak is, amit az írónő mesterien alkalmaz. 

Elhinti a magvakat, s várja hogy a kellő helyen, időben és pillanatban kibújjanak és egy teljesen új mederbe sodorják a cselekményt, ami hol kalandos, veszélyes, de az esetek többségében erőtől duzzadó, megállíthatatlan folyam. Maga a világ felépítése, kezdve a térképpel, az egyik legszebb, amit eddig láttam. Nemcsak részletes, de szépen van kialakítva és hozzáad egy pluszt a regényhez. Mindenféle spoiler nélkül tudom azt mondani, hogy San Cristobal városa a gyűrűivel levesz a lábadról és minden kérdésedre időben választ ad. 

Szerettem a regényben, hogy nemcsak a kiválasztottakat látta el képességekkel, hanem mindenkit, ezáltal egyenlővé tette ilyen szempontból a karaktereket, persze a társadalmi rétegek így is megvannak, de egyediséggel és képességekkel vannak ellátva. A kötet szlogenje akár az is lehetne, hogy a mágia mindenkié, ahogy hirdeti is, de nemcsak úgymond jó, hasznos képességekkel látta el őket, hanem a jó és a rossz mágia egyensúlya is tökéletes összhangot alkot. Mindenkinél más és más váltja ki a mágiáját, nem lehet megmondani kinek mi lesz a képessége, ki lesz több vagy kevesebb, mint a másik, mivel mindenki egyenlő és ugyanolyan hasznos a társadalom számára. 

Ez az egyenlőség az első olyan kézzel meg nem fogható tulajdonsága a regénynek, ami miatt sokkal több figyelmet kellene szentelni neki. Határokat veszteget, ugyanakkor egy potenciális normát is mutat. Maga a történet nagyon sok helyen igazi energiabomba, egy percig nem unalmas, mindig történik valami, mindig előtérbe kerül valami új, amire lehet figyelni, ami miatt még inkább olvasmányosabb, még inkább szerethetőbb. 

Maguk a karakterek egyéniségek, megvan a magukhoz való eszük, nem gyerekesek, van múltjuk és jelenük, amik miatt közelebb érezhetjük magunkhoz őket. Alfie herceg már az elején levett a lábamról, érdekes volt, kicsit megközelíthetetlen, de nagyon szimpatikus. Aztán Finn már nem volt ennyire szimpatikus, de idővel őt is megkedveltem, sőt a végére igazi badass karakter lett, főleg a karakterfejlődés miatt, de amúgy is csodálatos dolgot vitt vele véghez az írónő. 

Egy egyszerű kis, na jó a történet szempontjából egy igen híres tolvajból érző-másokra odafigyelő karaktert alkotott, aki a kötet végére teljesen új személyiségjegyeket képvisel. Luka szerepe kevesebb, de annál inkább fontosabb. Ő az a bizonyos katalizátor, ami beindítja a cselekményt és aki miatt beszélhetünk egyáltalán izgalmas fordulatokról, a jó és a rossz összecsapásáról. Ő az, aki nélkül nem lenne se történet, se könyv. 

Tetszett még az is, hogy nemcsak arra ügyelt az írónő, hogy a külcsín vonzza a tekinteteket, hanem az is, hogy érződik benne a személyisége, az hogy mennyi időt és energiát pakolt bele ebbe a történetbe, a varázslat kifejtésére. Sokan mondják, hogy olyan, mint az Egy sötétebb mágia, de nem. Ég és föld a kettő. A Nocturna egy hamisítatlan utazás a mágia szárnyán, a jó és a rossz között, tele érzelmekkel, váratlan fordulatokkal és megannyi felmerülő kérdéssel és izgalmas végkimenetellel. A kötet közepe a legerősebb egység, itt történnek az igazán fontos dolgok, de a kötet vége is végig fenn tudja tartani a figyelmet, egyik pillanatban ádáz, aztán a másikban kegyetlen. Imádtam, ahogy a különböző szemszögek között ugrál a cselekmény szála, ahogy egyik karakter nézőpontjából ugrunk a másikba, ahogy megmutatja, semmi sem csak fekete-fehér, hanem árnyalatok, mögöttes tartalmak, múltbeli történések mozgatják és irányítják a karakterek cselekedeteit és személyiségét. Ha egy igazán kalandos, mágiával átitatott pörgős cselekményre vágytok, akkor teljes szívből tudom ajánlani Maya Motayne Nocturna c. regényét. Ha tetszett a Bronzváros a Nocturna is fog. Készülj fel a kalandra, tárazz be nasival, mert egyhamar nem fog elengedni a kötet. Hatalmas kedvenc lett, a karakterek meggyőztek és a történet minden apró hibájával meggyőzött, hogy igenis magamnak kell hinnem, nem pedig mások véleményének.

"Mindnyájunkban van jó és rossz, világosság és sötétség is. Ettől vagyunk emberek. És ne feledjétek, mindegy, milyen mélyre zuhanunk a sötétségben, sosem túl késő a fényt keresni."

"Alfie csak most ébredt rá, hogy mennyire hiányzik neki a lány hangja és élcelődése - a hang, aminek hallatán Alfie úgy képzelte, hogy a lány arca felragyog a csuklya takarásában."

"De ki mondta, hogy nem szolgálhatja a mágiát és önmagát is egyszerre?"

"Elmondhatja neki, hogy az ő hangjába kapaszkodott alig pár másodperccel korábban, amikor a legrosszabbtól félt? A hangját idézte fel, amikor azt mondta neki, hogy milyen ostoba, és igenis bízzon magában, találja meg a határt, és ne lépje át."

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Libri Kiadónak! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!