Natasha Bowen: A mély dala (A mély dala 1.)

"A sötét hullámok közt bujkálva, a cápákkal együtt körözök a hajó körül."

*

Túlélni. Szolgálni. Megmenteni ​a szeretteit. Simi egykoron imádkozott az istenekhez. 

Most azonban Mami Wataként – hableányként –szolgálja őket azáltal, hogy összegyűjti azoknak a lelkét, akiket a tengerben ért a halál, majd megáldja útjukat hazafelé. A baj akkor kezdődik, amikor egy még életben lévő fiút taszítanak a tengerbe. 

Ekkor ugyanis Simi megszeg egy ősi törvényt, és megteszi az elképzelhetetlent: megmenti a fiú életét. Jól tudja, hogy büntetés vár mindazokra, akik ellenszegülnek az istenek akaratának. Hogy megvédhesse a többi Mami Watát az istenek dühétől, fel kell keresnie a Legfelsőbb Alkotót, hogy a bocsánatáért esedezzen. A dolgok azonban egyre bonyolódnak. 

Ott van a fiú, akit megmentett; ő többet tud, mint amennyit illene. És ott van még valami. Valami, ami árnyékként követi Simit, és ami örömét lelné a bukásában… 

Minden irányból veszély leselkedik Simire, és ahogy közeledik a céljához, bosszúszomjas istenekkel, álnok vidékekkel és legendás lényekkel kell szembenéznie. Mert ha elbukik, azzal nemcsak a Mami Waták sorsát teszi kockára, hanem az általa ismert világét is.

Ha már régebb óta követtek, akkor talán nem lesz meglepetés, hogy mennyire is odáig vagyok a sellőkért, szirénekért és a tengeri világért. Natasha Bowen regénye már az eredeti megjelenésekor is felkeltette a figyelmemet, és alig vártam, hogy belevethessem magam ebbe a nem mindennapi regénybe. A tengeri elővilág mellett a mitológiai utalások is a gyengéim, és szerencsére A mély dalában mindkettőből kapunk, hiszen az alapja A kis hableány és az afrikai mitológia. Úgy érzem, hogy eléggé beszűkült a mitológiai retellingek repertoárja, és hatásköre, de az írónő megmutatja, hogy a görög és északi mitológián túl is van élet, de még milyen.

A mély dala egy pörgős, izgalmas és fordulatokban gazdag regény. Főszereplőnk, Simi egy Mami Wata, azaz hableány, akinek az élete tragikusan röviden és hirtelenül ért véget, tele homályokkal és a múlt darabjaival, ugyanakkor Mami Wataként esélyt kap arra, hogy összegyűjtse a tengerbe fult lelkeket és átsegítse őket a túlvilágra, vagy a következő életbe, attól függ, hogy miben is hisztek. Ez a momentuma a kötetnek nagyon megmelengette a szívemet, annyira szép gesztusként írja le az írónő. Már ez a kezdő mozzanat nagyon elnyerte a tetszésemet, mert még ilyen csavart A kis hableány retellinggel nem találkoztam. Az alapja szinte ugyanaz, mint az eredeti mesének: a hableány beleszeret a földi fiúba, de A mély dala ennél jóval több, jóval árnyaltabb és jóval nyakatekertebb. Megvan benne minden ahhoz, hogy igazán kiemelkedő legyen, és az egyediségével kiemelkedjen a többi retelling közül. A történet eleje lassan indul be, de miután beindul onnantól nincs megállás, és csak kapkodod a fejed a csavarok és újabb információk láttán. Simi egy felettébb szimpatikus karakter, aki méltó hőse ennek a duológiának. Erős, karakteres, álmokkal teli, más mint a többi Mami Wata. Magasztosabb célok kísérik az útját annál mint, hogy egy legyen közülük. Közben szerencsétlen is a sorsa, sanyargatja az írónő, de ahogy egyre jobban kibontja szárnyait, úgy lesz egyre kedvesebb és felejthetetlenebb a karaktere. Az elején még nem gondoltam volna, de a végére nagyon megszerettem A mély dalát, és méltó helyet kapott a képzeletbeli kedvenc retelling történeteim listáján.

A kötet egy tiltott tettel kezdődik, de annál jóval többé válik az idő előrehaladtával. Az egyszerű célokkal megáldott Simi kilép a vízből, és olyan érzéseket, tapasztalatokat gyűjt, amit egyik Mami Wata sem. Bajt zúdít a fejére a tetteivel, ugyanakkor ez indítja be a cselekményt, emiatt beszélhetünk arról a világról, amit Natasha Bowen megálmodott és megalkotott. Ez a világ felettébb sötét, érzelmekkel teli, kalandos, a végsőkig őszinte és a lehető megtöbbet hozza ki magából. Arról nem is beszélve, hogy istenek jelenlétével és teremtményekkel. 

Az afrikai mitológia végig jelen van, nemcsak a különféle lényekkel, hanem a hitükkel és a hiedelmeikkel is. Szorosan összefonódik a Mami Watákkal, az orisákkal és bizony Kola karkaterével is, aki Eric herceg megfelelője. Egy fiú, aki a tengerbe vész, de a kellő időben és helyen megmenti őt Ariel, azaz ebben a regényben Simi. A vágyódás az emberi élet felé, és a szárazföldi lét itt is visszaköszön, nem is akárhogyan. Egy küldetés, egy cél, és egy még baljóslatúbb végkimenetel ígéretével vezet végig minket az első köteten az írónő. Tele van az utunk veszéllyel, és zűrös helyzetekkel, kilátástalan pillanatokkal.

Emellett keményebb témákhoz is nyúl Bowen, úgy mint a 15. századi rabszolgakereskedelem, ennek a kérdésköre már az elejétől kezdve jelen van és érezteti nem egyszer a jelenlétét. Felettébb jól működött együtt a mitológiai vonallal és azzal az egyedi felhanggal, ami árad a kötetből. Egyes helyeken gyomorforgató, erőszakos és a véresebb, halállal átitatott jelenetek sem újdonságok A mély dalában. Ugyanakkor megérint, hozzád nőnek a karakterek, és maga a világ is.

Gondoltam, hogy szeretni fogom, de nem számított rá, hogy a végére ekkora kedvenc lesz. Nemcsak Simi, de Kola is megérdemli a figyelmet, és azt, hogy még többen megismerjék a történetüket. Ami a romantika oldalát illeti, elvétve szerepel, de nem ez a legerősebb vezető szála a kötetnek. Slow burn romantikát kapunk, de a hangsúly a fantasy-n, a világ megismerésén, és egy nagyobb célon van. Viszont én remélem, hogy a folytatásban csurran-cseppen ebből is egy kevés, mert nagyon megszerettem azt a dinamikát, és érzelmi kötődést ami Simi és Kola között kezd szépen lassan kibontakozni.

Nagy potenciál van A mély dalában, és csak remélni tudom, hogy megtalálja a megfelelő közönséget magának. Ha egy izgalmas, de egyedi YA fantasy történetre vágytok, tele hajmeresztő jelenetekkel, veszéllyel és egy nagyobb céllal, ami segítségével végigevezhetünk a kötet folyamán, és ha nem bánjátok azt sem, hogy szókimondó, őszinte, afrikai mitológiai alapokkal átitatott A kis hableány retellinget tár elénk az írónő, akkor A mély dala hiszem, hogy tetszeni fog. Nekem a szívem egyik csücske lett, és iszonyatosan várom a következő részt.

Főleg amiatt, mert basszus mi volt ez a befejezés? Nevezhetem egyáltalán annak? Amilyen lassan indul be, olyan gyorsan ér véget Simi és Kola kalandja, és azt érzem, hogy nem kaptam eleget, hiába van tele temérdek információval, és hiába csillapítja a szomjamat, a vége miatt olyan, mintha kirántott volna a vízből, és nem engedi, hogy újra elmerüljek a habokba. Tudom, hogy debütáló regényről van szó, de azt a mindenit! Egy erős 3,5 csillagos olvasmánynak indult, majd feltornázta magát a kedvenceim közé. Az biztos, hogy nehéz lesz a folytatásnak überelnie A mély dalát. Összességében egy látványos, reprezentációkkal teli, eredeti történetet kaptam, ami nemcsak az Afrikai kultúrára épít, hanem a történelemre is, és ezeknek az aspektusaira. A 15. századi rabszolgákra, és sorsára, továbbá az élet nehézségeire. Ugyanakkor megmutatta a nép erejét, szívósságát, miközben fájdalommal töltötte meg a sorokat. Nemcsak Simin és Kolán keresztül, hanem az ikreket is figyelembe véve megmozgatott, és a kellő helyeken reménnyel töltött el. Nemcsak YA olvasók figyelmébe ajánlom A mély dalát, ami A mély dala sorozat első része.

" - Mert hogyha kimutatod a szeretetedet egy ember iránt, elveszted az alakodat, és nem marad más belőled, csak tajték a tengeren."

"Ez az egész Ninki Nanka-eset csak véletlen volt ráadásul nekem előre kellett volna éreznem. Azonban dühös vagyok, és tudom, hogy azért, mert rettegek. És nem csak attól félek, hogy cserben hagyom Yemoját, hanem attól is, hogy elveszítem Kolát."

"Szeretném megérinteni, megsimogatni fekete, göndör tincseit. Helyette inkább ökölbe szorítom a kezem, hogy visszafogjam magam. Nem szabad elfelejtenem, hogy én a tengerhez tartozom, ő viszont nem."

"- Én sosem kételkedtem bennük. - Kola engedi, hogy Issa lemásszon a karjából. A yumbo meghajol Yinka és Bem előtt. - A népe megmentett engem, mikor a csónakunk elsüllyedt. Bánjatok vele óvatosan! Aprócska."

" - Soha ne feledd, hogy rajtad Yemoja áldása van. Mindig is veled lesz. Nem kell itt lenned ahhoz, hogy hozzá imádkozz. Bármikor szükséged van az erejére, csak mondd el az imát, amit tanítottam neked."

" - Simidele tiltott gyümölcs. Mivel már nem ember, ha kimutatja egy halandó iránti szerelmét, nem marad belőle más, csak tajték a tengeren."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)