Katherine Arden: A lány a toronyban (Az északi erdő legendája 2.)

"Késő éjszaka egy lány lovagolt pej lovon az erdőben. Az erdőnek nem volt neve. Távol volt Moszkvától - távol volt mindentől -, s nem hallatszott más zaj, mint a hó csendje és a jeges fák zúgása."

*

A ​Medve és a Csalogány varázslatos története tovább folytatódik. A rettenthetetlen fiatal nővé serdült Vászját választás elé állítják: vagy férjhez megy, vagy kolostorba vonul. Ő azonban inkább megszökik otthonról – ám hamarosan az ostrom alá kerülő Moszkva városának védelméhez kell segítséget nyújtania.

Vászja számára nincs túl sok lehetőség, miután árvaságra jutott, és faluja boszorkánynak kiáltotta ki: vagy zárdába vonul, vagy hagyja, hogy a nővére összeboronálja egy moszkvai herceggel. Bármelyiket is választja, egy toronyba zárva éli majd le az életét, elzárva a tágas világtól, melyet annyira szeretne felfedezni. Így hát a kalandot választja: fiúnak álcázva magát lóháton nekivág az erdőnek. Miután a falvakat rettegésben tartó útonállókkal folytatott küzdelemben kivívja magának a moszkvai nagyherceg elismerését, gondosan meg kell őriznie a titkát, hogy valójában lány, nehogy elveszítse az uralkodó jóindulatát – még akkor is, amikor rájön, hogy a nagyhercegséget olyan titokzatos erők fenyegetik, melyeket csak ő, Vászja tud megállítani.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy a kezdeti lelkesedésem kitart e a második kötetre is, vagy valahol elveszik útközben. Igaz, hogy különleges élmény volt az első rész, mégis ott volt bennem egy kicsi félsz is, hiszen nem tudtam, hogy merrefelé is visz majd a történet, hogy egyáltalán Vászja kalandja folytatódik, vagy a testvérei életébe enged e ezúttal betekintést.

Fülszöveget szándékosan nem olvasok, hiszen legtöbb esetben lelövik az egész regény poénját, és az olyan kiábrándító, így igazi meglepetésként ért, ahogy folytatódik a cselekmény. Hasonlóan az első részhez egy mesével indít, ami még mindig lenyűgöz és imádom, ahogy az újabb mesék és legendák megelevenednek a sorok között. Maga a regény 4 részegységből áll, eggyel többel mint az első rész és nemcsak ez határolja el a Medve és a csalogánytól, hanem az is, hogy sokkal összetettebb, színesebb, elevenebb és olvasmányosabb, mint a felmenője. Izgalmak izgalmak hátán, rejtélyek, varázslat, lények, fordulatok. Mind mind részelemei a regénynek és ezek határozzák meg a cselekményt is. A már említett 4 rész részben elkülönültnek tűnnek egymástól, de ahogy haladunk egyre előrébb úgy kapnak értelmet és úgy adják a tudtunkra a jelentésüket. Már nemcsak egy jól megírt regénnyel van dolgunk, hanem egy fergeteges, pergő szállal is, ami hol feltüzel, s hol leapad, hogy aztán egy ciklon erejével dögöljön a földbe. Nemcsak egy nagyszerű regény folytatása, hanem büszke utóda is annak. Nem túlzok ha azt mondom, hogy még az első részt is jócskán felülmúlja. Motívumokban gazdag, mondákban erős, szláv és orosz gyökerű regény a felnőtté válásról fantasy köntösbe burkolva. 

Azonban ha az olvasó egy percre nem figyel képes az egész cselekmény felbolydulni, s aztán lehet kapkodni a fejet, hogy várjunk csak, mi is történik. Magát a regényt olvasni felettébb könnyű, de elveszni benne még ennél is egyszerűbb. Odafigyelést és koncentrációt igényel. A részek közötti ugrálás ezzel szemben teljesen nyomon követhető, nem okoz gondot, sőt ahogy összeérnek a szálak igazi katarzis élményt képes kiváltani. 415 oldal tömény adrenalin, izgalom. Igazi fantsy regény a javából, nem győztem imádni. 

Sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint az első rész, ami alapnak jó volt, de a második rész adja meg azt az igazi bumm érzést. Vászja úgy ahogy felnő, még mindig bajkeverő, csenevész és meggondolatlan, mégis szerethető és erős karakter, igazi hős figura, aki képes lenne mindent feladni a szeretteiért. Az már az első részben is feltűnt, hogy a regény csak és kizárólag télen játszódik, nem baj hogy van ezenkívül még 3 évszak, a regény színtere a tél és ezen belül is Morozko. Aki valljuk be olyan, mint egy vágyálom. Ott is van, meg nem is. 

Viszont a különös szerelmi szálnak igazi táptalaja, s még mindig nem vagyok igazán kibékülve ezzel a szösszenettel, mégis várom, hogy hova fog fejlődni a harmadik, s ha jól tudom egyben befejező részben. A lány a toronyban nagy része Moszkvában játszódik, ahol az események tótágast állnak és mindent a feje tetejére állítanak. A népmesei utalások már csak árnyak, mégis jelen vannak és a jelenlétükkel táplálják a fantasy talaját.

Emellett a leírások és harci jelenetek kidolgozottsága és kiforrottsága ad a regénynek egyfajta baljós árnyat is. Hiába készültem fel arra, hogy nem egy happy, vidám világgal lesz dolgom, azért még így is képes volt meglepetést tartogatni számomra. Úgy gondolom, hogy nemcsak túlnőtte az első részt a regény, de mindenféle előismeret nélkül is könnyen bele lehet rázkódni a cselekménybe, csak aztán vigyázni kell, nehogy belefulladjunk. Számomra azok voltak a legérdekesebb részek amiben a fagydémon is szerepet kapott, de a rejtély és titok felfedezésének lépései is izgalmasak, maradandóak és megkapóak voltak. Ha akárcsak egy picit is szemeztek a regénnyel bátran ajánlom. Nemcsak felüdülés, de titokzatos, új világot is megnyit előttetek, aminek a létezéséről eddig talán nem is tudtatok. A világa lenyűgöző, közel áll hozzám, a karakterek egyediek és valamilyen szinten titokzatosak és megismételhetetlenek. Egyszóval igazi must have a rajongók számára. Egyáltalán nem bánom, hogy belekezdtem, leginkább az marcangol, hogy még nincs a kezembe a harmadik rész, ami reményem szerint sok mindenre választ ad majd.

" - Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, amikért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre."

"Vászja mindezt alig hallotta. A kápolna falai fojtogatták, mintha Olga hosszú, csendes mozdulatlanságban töltött évei hirtelen ízekké és szagokká váltak volna, amit most belélegzett."

"Még sosem csókolták meg Vászját, így nem. Ilyen hosszan és... megfontoltan. A lány maga sem értette, hogyan, de Morozko mintha tanította volna őt. Na nem szavakkal: a szájával, az ujjai hegyével, olyan érzésekkel, amelyekre nincsenek szavak. Csak egy érintés, sötét és csodálatos, mely együtt lélegzik az ő bőrével."

" - Csodás trófea! - mondta. - Valóban csodás! Úgy látom, elkezdtél lovakat gyűjteni, Vászja. - Olyan lágy bensőségességgel ejtette ki a nevét, hogy a lány egyszeriben felkapta a fejét. - Jól van - folytatta. - Felteszem a lovamat cserébe a kezedért."

" - Vászja az Vászja - felelte Szása. - Átok és áldás egyszerre, és az Úr dolga, hogy megítélje őt. De most bízom benne. Figyelnünk kell az ellenséget, és várni."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!