Sara Wolf: Szívet szívért (Szívet szívért 1.)

"Cavanos királya, Sref fénytelen, merev szemekkel bámul rám."

*

Zera ​egy boszorkány halhatatlan katonájaként kénytelen élni. Nightsinger egy szelencében tartja Zera szívét, így a lány hiába szeretne szabadulni a helyzetből, kérdés nélkül szolgálnia kell őt. Egészen addig, amíg Nightsinger meg nem kéri, hogy hozza el egy herceg szívét a sajátjáért cserébe. De van egy feltétel: ha lelepleződik a királyi udvarban, akkor Nightsinger inkább elpusztítja Zera szívét, mint hogy végignézze, ahogy a boszorkányokat gyűlölő nemesek megkínozzák. Lucien d’Malvane koronaherceg pont annyira utálja az udvart, amennyire az szereti őt – a tanárai félnek kijavítani a hibáit, és minden nő az ő kegyeit keresi. Senki nem mer szembeszállni vele – Lady Zera érkezéséig. Zera nem foglalkozik az udvari protokollal, fel van vágva a nyelve, féktelen, és a herceg vérét akarja. Nem kell sok idő hozzá, hogy a büszke herceg is az ő szívét vegye célba. A lány, akinek nincs vesztenivalója, és a fiú, akinek mindene megvan, veszélyes macska-egér harcba kezd. A győztes elnyeri a vesztes szívét. Szó szerint.

Azt hiszem egy újabb kedvencet avattam, mert az a helyzet, hogy a Szívet szívért is elnyerte a szívem. Bocsi a béna poénért, de nem tudtam kihagyni. Szeretem a boszorkányos könyveket, viszont a magyar könyves piacon úgy érzem, hogy nincs elég, vagy ha van is, azok nem olyanok, amiket én szeretek. A Szívet szívért személyében mégis egy igazgyöngyöt avattam. Nagyon-nagyon betalált ez a kötet, és nem hittem volna az elején, hogy majd ennyire a szívemhez fog nőni. Amikor először megláttam a borítót nem volt szerelem első látásra, de azt kell, hogy mondjam tökéletesen illik a történethez, és nem bánom, hogy nem a női karakteres lett, mert ez sokkal kifejezőbb és a polcon is baromi jól mutat, kipróbáltam. Őszre, a kuckózós, hidegebb estékre/délutánokra tökéletes kikapcsolódást nyújthat. 

A Szívet szívért már az elején a történet sűrűjébe vág, és egyből belecsöppenünk a bonyodalomba, viszont az erős kezdés után az írónő rögtön elénk tárja azokat az eseményeket és párbeszédeket, amik az első fejezethez vezettek el. Úgy érzem, hogy már ez az első kötet elég ütős lett ahhoz, hogy egyből akarjuk a többit is. Nem egy fullasztó fantasy történettel van dolgunk, nyomon lehet követni az eseményeket, nem beszél rébuszokban, kalandos, kicsit veszélyes és nyílt lapokkal játszik. A főszereplő lány, Zera, a Szívetlen Szolga már az első megszólalása alatt megmutatja, hogy ő bizony nem olyan, mint a többi hősnő. Ha kell igazi badass, félelmetes karakter, aki a bájos külső alatt egy igazi fenevad, ami alig várja, hogy lecsaphasson. Az ő kettőssége valahol engem egy szörnyetegre emlékeztetett, mivel benne is megvan a tombolás, a vérszomj, és az ölés iránti hajlam, ugyanakkor belső vívódásai megmutatják, hogy mennyire erős személyiség is. A Szívetlen Szolga jelenséget leginkább úgy tudnám nektek leírni, mint egy vérre és belsőségekre éhes fenevad, ami alig várja, hogy átvegye az irányítást, ledöntsön a lábadról, és pusztításba kezdjen. Az biztos, hogy kő kövön nem marad szárazon, és bírd csak kivárni, amíg a következő kötetet a kezedbe nem tudhatod.

A kötet nemcsak akciódús jelenetekben gazdag, hanem az érzelmi része is erős, a belső harcokról és a morális kérdésekről nem is beszélve. Néha kicsit olyan, mintha Zera két személyisége csapna össze, és addig küzdenek egymással amíg az egyikőjük felül nem kerekedik a másikon, és amíg nem veszi át az irányítást. Emiatt a kettősség miatt marcangol, megtépáz és téged is kérdésekkel bombáz. Ölni vagy nem ölni? Érezni vagy elnyomni az érzelmek csíráját is? Embernek lenni vagy megmaradni annak a fenevadnak, akinek nincs szíve, és a túlélés érdekében mindent megtenni? Sorsfordító kérdések, amik végig érezteti a hatásukat, és alapjaiban határozzák meg a cselekmény végkimenetelét.

Eleinte annyira nem éreztem azt, hogy mekkora fan leszek, de az írónő bebizonyítottam, úgy a harmadik fejezetnél, hogy bizony ez a kötet maga az erő, maga a harc és maga a küzdelem. Akik szeretik a fantasyt, és képesek elvonatkoztatni a kötet brutalitásán, azok kedvelni fogják. Maga a történet olvasmányos, érdekes és ami a legnagyobb erénye az az, hogy hiába mondod azt, hogy csak még egy fejezetet, nem vagy képes letenni, és elevenen felfal. Felfal, majd aztán egészben kiköp a végén. Úgy érzem, hogy hiába csócsált meg a kötet, megyek repetáért, mert nem volt elég. Most rögtön akarom a folytatást, annyira megszerettem ezt a boszis, kicsit sötétebb romantikával átitatott regényt.

Végig Zera szemszögéből olvashatjuk a Szívet szívért, és ez nem is baj, sőt... Szerettem, hogy ő a narratíva, hogy rajta keresztül váltakozik a helyszín, látjuk a fejlődését, a belső küzdelmeit, és a szikrát is, ami képes mindent megváltoztatni. Azt érzem, hogy Zera a tőle telhető legjobb tudással felszerelkezve navigál minket végig a regényen, és közben megmutatja, hogy ki is ő valójában. Ha kell sérülékeny és nagyon emberi, de attól sem riad vissza, hogy kimutassa a foga fehérjét, ugyanakkor végig a jó és a rossz morális mérleg két felén egyensúlyoz, teljesen kiszámíthatatlan, és nem tudhatjuk, mikor fog engedni a csábításnak, és mikor engedi szabadjára az ösztöneit.

Maga a világ felépítése kiforrott és aprólékos. Ahogy haladunk előre úgy tudunk meg egyre többet, és minden egyes új információval fordul velünk egyet a világ. Amit az első fejezetek alatt helyesnek és célszerűnek állított be az írónő, az egy bizonyos résztől kezd összeomlani, és rések képződnek, amikbe érzelmek és vágyak törnek utat. Az biztos, hogy tiszta ellentmondás a kötet, mégis szerethető, és együtt drukkolunk Zerának, hogy végül helyesen döntsön, és ne csak önmagát nézze, hanem a nagyobb képet is, ami végig ott lebeg a szeme előtt, és csak a vak nem veszi észre.

Nincs fantasy romantika nélkül, ahogy szoktam mondani, illetve térkép nélkül. Míg a romantikát megkapjuk, addig a térkép hiányzik. De valamelyest a romantika, az érzelmek és a slow burn romance kárpótol érte. Kicsit lassabban bontakozik ki, amire utal is a slow burn kifejezés, ugyanakkor pont így volt édes. Van egyfajta elektromos bizsergés, jobban mondva vonzalom Zera és a trónörökös Lucien között, aki a kötet másik fontosabb karaktere. Nem mondom azt, hogy sisteregnek a lapok, mert nem, ugyanakkor szépen elültette a magokat az írónő, és alig várom, hogy kiderüljön meddig is képes nőni ez a növény, ami tele van vérrel, pusztítással és árulással.

S ha már szóba került Lucien, akkor pár szót ejtenék a karakterekről. Idegen kifejezések tömkelegét kapjuk a kötettől, legyen ez egy faj megnevezése vagy csupán egy fogalom. Luciennek hála könnyedén navigálunk, s ha elsőre pökhendinek is tűnik, nem az, csak óvatos és valamilyen szinten megtört is. Hatalmas tragédia sújtja, ami gyökerestől megváltoztatta az életét, és emiatt keményebb, de pont ez a keménység, ez hogy nem tárja ki előttünk elsőre magát, teszi igazán szimpatikussá, és emiatt drukkolunk neki. De úgy kb. a kötet felétől sejteni lehet, hogy a végén jól megkeveri a vizet az írónő és olyan csavarokat dob be, ami nemcsak Lucien életét fogja befolyásolni, hanem a megalkotott világét is. Ebből a szempontból kiszámítható volt, de ezt egy erőteljes függővéggel egyensúlyozza az írónő. 

Összességében egy erős kezdést kaptam, ami lefektette az alapokat, humorral kompenzálta a komolyabb, vagy éppen borúsabb részelet, és bevezetett egy olyan világba, ahol nemcsak emberek és boszorkányok élnek, hanem más lények is. Ezek a lények igencsak változatosak, és különlegesek, mert még csak hasonlóról sem olvastam. A történet alapja az emberek és boszorkányok közötti újabb háború lehetősége, ami nemcsak fenyegetés, hanem kihalással is veszélyezteti azt a marék boszorkányt, akik életben maradtak a háború után. Két faj ellenségeskedése, illetve ennek az ellentéte a regény fő mozgatórúgója, továbbá ez adja a kötet bonyodalmát is. Zera egy küldetéssel érkezik a palotába, de vajon véghez tudja vinni? Vajon van elég elszánt, ahhoz hogy mindent megtegyen a szabadsága érdekében, vagy időközben az új információknak hála elbizonytalanodik és már sem önmagában, sem pedig a társaiban nem bízik? Igazi enemies to lovers szerelmi történet, ahol humorral és veszélyes küldetésekkel kooperált, s ahol nincs helye érzelmeknek, de mi van akkor, ha a Szívetlen Szolga mégis elkezd érezni, és már nemcsak a saját szabadsága érdekli, mi van ha többre hívatott annál, hogy valaki bábja legyen egy olyan játékban, amik emberek, illetve boszorkányok életét követeli? Mi van, ha Zera rájön, hogy még mindig van benne emberség, és Lucien talán nem is olyan kiállhatatlan, mint azt elsőre gondolta róla? Mi van, ha... A Szívet szívért megérdemli, hogy minél több ember ismerje, de úgy érzem, hogy nem kapja meg a kellő figyelmet, pedig egy igazán ígéretes trilógia első része. Olvassátok, és szeressétek ti is. Legyetek ti is részesei Zera és Lucien fajokat átívelő szerelmének!

" - Az udvarhölgy nem puszta dekoráció - szól mennydörgő hangon. - Az udvarhölgy jövőnk édesanyja, utódaink példaképe. Az udvarhölgynek legyen esze a két füle között, ahogy mindannyiunknak. Mert mit ér a szépség cél nélkül? Csak annyit, mint egy vázányi virág, ami, ha elhervadt, eldobandó."

"De amíg nyers húst eszünk... kevésbé vagyunk szörnyek. Ez a fajta éhség az üres mellkasunkkal együtt jár, és úgy belénk fészkelte magát, mint egy gennytüsző. Sosem lakunk jól, örökké éhesek vagyunk."

"Jobban kedveltem Susonnak, nem szeretem ilyen arrogáns, őszintétlen, felséges púp-a-háton alaknak látni. Úgy legalább fantáziálhattam arról, hogy jól képen teremtem Susont, úgy, hogy a fantáziaképet nem rombolja le rögtön a sötét vártömlöc fenyegetése."

" - Az pedig nem volt kis ugrás. Nahát, nahát! A kisasszony nem fél tőled, és képes lépést tartani veled. Luc, nagyobb bajban vagy, mint gondoltam."

" - Ha Szívetlen Szolgát csinálok a hercegből, neki is ölnie kell. Őt is gyötörni fogja az éhség. Ő is számon fogja tartani, hány embert ölt meg."

" - Azt gondoljuk, hogy Luc vetélytársat kapott. Már nem csak ő akar feleségül venni - vigyorog Malachite. - Lord Grat is. És a hölgyek közül is számos rajongót szereztél."

"Szörnyeteg vagyok, ő pedig ember. A szívét akarom, és a másik szívét is akarom. Szerelmét és vérét. Mindkettőt akarom."

"Ember akarok lenni. De milyen ember lennék, ha nincs kit szeretnem? Milyen ember lennék azok után, ha sokakat elárulok? Szívszelencémre markolok és halkan, a hintó padlójának mondom:

- Mi van akkor, ha egész idő alatt vakon égtem, nagynénikém?" 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)