Amélie Wen Zhao: Blood Heir - A vér hercegnője (Blood Heir-trilógia 1.)

"A börtön erősen emlékeztetett Anasztácija gyermekkorának várbörtöneire: sötét volt és nedves, masszív kőfalai mocskot és nyomorúságot izzadtak magukból."

*

A ​cirilliai birodalomban elnyomják és megalázzák az Affinokat. Természetellenesnek és veszélyesnek tartják legkülönbözőbb adottságaikat, melyekkel a környező világot uralják. És Anasztácija Mihajlova hercegnő szörnyű titkot hordoz. Halálos vér-affinitása átokként kíséri az életét, amit emiatt kénytelen volt eddig a palota falai mögé rejtőzve élni. Amikor Ana apját, a cárt meggyilkolják, a lány világa összeomlik. Az uralkodó halálával hamisan őt vádolják, ezért kénytelen elmenekülni a palotából, és csakis úgy tisztázhatja magát, ha felkutatja az apja gyilkosát. De a palota falain kívül Cirillia nem olyan, mint amilyennek hitte. Elterjedt a korrupció, és egy nagyobb összeesküvés van folyamatban, ami már az egész világot fenyegeti. És csak egyetlen ember elég korrupt, hogy segítsen Anának az összeesküvés végére járni, és ez nem más, mint Ramson Sebesnyelv. Ramson, a cirilliai alvilág fondorlatos bandavezére baljós tervet dédelget, bár könnyen lehet, hogy e tekintetben méltó ellenfelére talál Anában, ugyanis megeshet, hogy ebben a történetben maga a hercegnő a legveszélyesebb játékos mind közül.

A vér hercegnője kellemes meglepetéssel szolgált, hiszen nem elég, hogy nagyon megszerettem a történetet, de új kedvencet is avattam általa. Úgy érzem, hogy ez a csoda trilógia nem kap elég figyelmet, pedig annyira jó. Izgalmakban gazdag, egyedi világfelépítéssel rendelkező fantasy a javából. Ha szerettétek a Hat varjú, illetve az Árnyék és csont könyveket, akkor a Blood Heir igazi kedvenc lesz. 

" Találd ki, mit akarsz kezdeni az életeddel! Élj magad miatt. A világ legerősebb csatahajója sem navigálhat iránytű nélkül."

Engem nagyon meggyőzött az írónő, és alig várom, hogy a kezembe tudhassam a következő részt. Maga a történet Oroszország ihlette földön játszódik, ezért vannak benne ismeretlen elnevezések, szavak de a kötet végén lévő szómagyarázat segít könnyebben eligazodni a kifejezések hálójában. Ahogy elkezdtem olvasni Ana és Ramson történetét egyből levett a lábamról. Hihetetlen, hogy eddig elbújt előlem ez a kincs. Tudtam, valahol éreztem, hogy szeretni fogom, de arra nem voltam felkészülve, hogy ennyire. A karakterek izgalmasak, a történet pazar, a világ brutális, és eközben olyan dolgokra világít rá, amit mi is tudunk hasznosítani. Megmutatja, hogy nem az határoz meg minket, hogy minek születtünk, hanem az, hogy mit kezdünk ezzel és a döntéseink azok, amik a végén számítani fognak. A jó és a rossz harca örök, de rajtunk áll, hogy melyik oldalra tesszük le a voksunkat, és mi magunk vagyunk azok, akik a saját sorsunk kovácsa, nem mások, nem a szóbeszéd vagy az ítélkezés, hanem mi. Ana egy igencsak erős karakter, aki a kötettel együtt lesz egyre erősebb és magabiztosabb. Eleinte egy kislány, aki menekül, de a végére megmutatja, hogy mekkora erő is rejlik benne. Nem az a szörnyeteg, akinek próbálják beállítani, korántsem. Ennél sokkal több.

Ahogy Ana úgy Ramson sem az, akit elsőre megismerünk. Mindketten fejlődnek, és ez a jellemfejlődés valami fantasztikus. Nemcsak azért, mert levetik az álarcot és megmutatják, kik is ők valójában, hanem azért is, mert az írónő teret hagy nekik a kibontakozásra, és nem zárja őket skatulyába, nem címkézi fel őket felesleges béklyókkal. Emiatt nemcsak a történet szimpatikus, hanem maga az írónő is, akinek a személyében egy olyan személyre találtam, akire érdemes odafigyelni, mert nemcsak gazdag a fantáziája, hanem még jól is használja azt.

Mint már említettem maga a világ Oroszországra hajaz. Egy olyan rendszert állított fel az írónő, ahol a különböző országok másfeléképpen gondolkodnak, mást látnak fontosnak és ahol akarva-akaratlanul, de előkerül az ármány és az árulás. A jobb tájékozódás végett térképet is kapunk, ami által sokkal átláthatóbb az Amélie Wen Zhao által megálmodott birodalmak és királyságok. Ebben az első részben leginkább Cirillia a hangsúlyos, de remélem a következő két részben a többi is nagyobb szerepet kap.

Míg a kötet kb. fele azt mutatja, hogy A vér hercegnője Ana története, addig a fennmaradó fél kötet azt, hogy valóban fontos szerepe van a trónörökösnek, mégsem csak ő számít. Egy nagyobb, teljesebb képet mutat, ami megrengeti és alapjaiban változtat a felálláson. Ramson és végül Linn is épp annyira lesz fontos, mint Ana az elején. Szeretem az olyan regényeket, ahol útközben változik a fontossági sorrend, és ahol mindig van valami újdonság, ami felülírja a már ismerteket.

Az írónő egy olyan világot hozott létre, ahol az emberek egy kisebb százaléka különleges erővel bír. Ők az Affinok, akik az elhelyezkedésüktől függően ismerhetik meg az élet szép és kevésbé szép, illetve kegyetlen oldalát. Nemcsak küzdenek, de nap mint nap túlélnek. Különlegesek, mégis a Cirilliai társadalom számkivetettjei és ha úgy nézzük ellenségeik. Ők azok, akiktől félnek. Ők azok, akik ha rosszkor vannak rossz helyen bűnhődnek és elvesztik az irányítást a saját életük felett. Wen Zhao velük szemlélteti a társadalmi különbségeket, velük mutatja be a félelem és a megszokottól való rettegést. Kemény eszközöket használ, és még keményebb sorsokat vet lapra.

Már említettem, de nem tudtam nem észrevenni, hogy ez a kötet olyan mint a Hat varjú és az Árnyék és csont szerelemgyereke. Megvannak benne azok az elemek, amiket szeretek, és az írónő pluszba még magát is belerakja a cselekménybe. Nemcsak az érződik, hogy tehetséges, hanem az is, hogy képes szikrát fakasztani. Maga a hangulat és az olvasmányossága a kötetnek csillagos ötös. Nehéz letenni, és még nehezebb nem elkezdeni a második részt. Erősen addiktív, és nem fél durvább eszközökhöz sem nyúlni.

Ana az erő, míg Ramson az ész. Kettejük párosa valami zseniális, nagyon megszerettem őket, és drukkolok, hogy az elvetett szikra lángra pattanjon, és a második részben már a romantika is szerepet kapjon. Ez az első rész a világ megismeréséé, a rendszer kitapogatózásáé, és azé, hogy eldöntsük nekünk való e. Warning, de a kötet nem riad vissza a vértől, a kegyetlenségtől és a haláltól sem. Erős kezdés, ami végig kitartott, és egyszer sem volt lapos vagy unalmas.

A cselekmény szépen építkezik, épp annyi információt adagol egyszerre, ami még befogadható, és nem túl sok. Egyensúlyozza a jót a rosszal, az izgalmakat a tényekkel és a karakterek jellemfejlődését a történet váltakozásával. Kétség kívül sikerült meggyőznie, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyivel több figyelmet érdemelne a Blood Heir. A karakterek nagyon szerethetőek, főleg Ramson. Imádtam, ahogy ledobta a kemény kérget, és megmutatta azt a fiút, aki a mélyben lapult. Azt hiszem új könyves álompasit is avattam miatta.

A kötetnek azon túl, hogy szórakoztat aktuálisa is van, hiszen másnak lenni és kirekesztettnek érezni magunkat ma is fennálló probléma/érzés. Egy olyan párhuzamot von a történet a valósággal, ami sajnos még mindig jelen van. Attól, mert valaki más még nem jelenti azt, hogy rossz is, hogy emiatt bűnhődnie kellene, vagy éppen azt kellene éreznie, hogy nem való a társadalmába, és mindennapos atrocitások érik. Az aktuálisa miatt szívszorító is A vér hercegnője. Látszólag csak egy újabb fantasy, holott ennél jóval több van benne. Ismerjétek meg ti is az elárult, kitaszított, bujkálni kényszerülő hercegnő és a csibész, rosszfiú Ramson történetét, de ne feledjétek, hogy ők csak egy egészen pici részei a nagy egésznek, és már most érezhető annak az előszele, hogy az írónő csak bemelegített ezzel a résszel. A nagy durranás és a valóban egetrengető, változásra ösztönző események csak ezután következnek. Ha szeretitek a YA fantasyt, nem riadtok vissza a vértől és érdekel, hogy miért szerettem ennyire Amélie Wen Zhao Blood Heir-trilógiájának az első részét, akkor olvassátok el A vér hercegnőjét, ami az egyik kedvenc augusztusi olvasmányom lett.

"Lehunyta a szemét. Azt hitte, hét éve már kiirtotta magából a jóság írmagját is. Megesküdött, hogy soha többé nem lesz gyenge, nem ad többet, mint amit megkaparint."

"Ez nem az a világ. Ez a világ se nem emberséges, se nem jó, és az ember kénytelen tovább küzdeni vagy megadni magát."

"Elég volt egy éjszaka Sebesnyelvvel, és máris úgy gondolkozik, mint ő. Az egy évvel korábbi Ana többre tartotta volna a becsületet, és szemből támadt volna az ellenségeire, de a szélhámosok, bandafőnökök és orgyilkosok világában nincs becsület és nincsenek játékszabályok. Csak a győzelem számít."

"Cirilliában a legveszélyesebb teremtmények a Sziverni Tajgában barangoltak. Ana hallotta hírét ruszkali fényeknek, amik eltérítették a fáradt utazókat, óriási holdmedvéknek, amik az embernél háromszor magasabbak voltak, jégfarkas szellemeknek, amik magából a hóból ugrottak elő."

"Apa és anya halála után azt mondta, hogy kétféle bánat van: az, amelyik összetör minket, ami a szívünket-lelkünket összezúzza, és üresen hagy minket. A másik viszont megerősít. Felállunk belőle, felélénkít minket, páncélként visszük magunkkal. És jobbá tesz minket."

"Ana megtört és sérült volt, akárcsak ő, csakhogy a lány még hitt a jóságban, erős és kedves próbált maradni. Múltjaink súlya és vére alatt roskadozva Ana úgy döntött, hogy a fény felé kapaszkodik, míg Ramson a sötétség felé fordult."

" - Tudom, hogy rettenetes hibákat követtem el életem során, Ana. Rossz emberek szolgálatába szegődtem. Azóta is rossz irányba haladok. - Nyelt egyet, az ádámcsutkája le-fel ugrált. Végigsimogatta Ana csuklójának belső oldalát. - De aztán találkoztam egy lánnyal, aki azt mondta, hogy a döntéseink határoznak meg minket. És én szeretnék... helyesen dönteni. Ha még nem késő."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)