Emily Hart: A renegát (A korona lovagjai 4.)

" - Mondd el újra, mama!"

*

James ​Griffin Harden, Carrington grófja rengeteg dolgot átélt már az életében, mégis felkészületlenül éri, ami a betegágya mellett fogadja. Lady Amelia egyszerre idegesítő és a végletekig magával ragadó, de Griffin meg van róla győződve, hogy a lányt nem a jószándék vezérli abban, hogy megmentse az életét, ugyanis legalább akkora imposztor, mint ő maga. 

Miután felgyógyul, átkel a csatornán, hogy megkeresse eltűnt barátját, de a lány keresztülhúzza a számításait. 

Lady Amelia Craven önként vállalta, hogy megmenti Lord Carrington életét, ám ahogy egyre több időt tölt a férfival, be kell látnia, hogy teljes mértékben félreismerte. Mi több, a pimasz fráter pillanatok alatt rájön, hogy titkol valamit, ezért nem átall macska-egér játékot játszani vele. Csakhogy Ameliáról sok minden elmondható, csupán az nem, hogy vesztesként szokott kikerülni a megmérettetésekből. 

Vajon Griffin kénytelen egyedül szembeszállni az ellenségeivel, vagy lesz, aki a segítségére siet? És Amelia meddig képes elmenni, hogy felfedje a gróf titkait és legyőzze őt?

Szerintem senkit nem fogok meglepni, ha azt mondom, hogy ezt a részt vártam a legjobban. Griffin már egy ideje felkeltette a figyelmemet, és alig bírtam kivárni, hogy végre az ő kötete is a kezeim közé kerüljön. Volt egy olyan érzésem, hogy nagyon fogom szeretni A renegátot, és így is lett. Eddig (lehet minden egyes résznél ezt írom, és ezért maximálisan az írónőt okolom), de ez a kedvenc részem A korona lovagjai sorozatból. Történelmi romantikus kedvelőinek kötelező olvasmány! Izgalmakban gazdag, erőteljes regény tele csipkelődéssel, elfojtott vágyakkal és kalanddal. Innen is köszönöm szépen Emily Hart a lehetőséget, hogy olvashattam. 

A renegát talán az egyik legaddiktívabb regény, amit olvastam az írónő tollából. Már nagyon hamar a bűvkörébe vont, és nem engedett el. Griffin és Amelia párosa fergeteges, és miattuk egy perc nyugtom nem volt. Űzött a kíváncsiság, és nem tudtam megállni, hogy ne vesszek el a sorokban, és ne függjek rá minden egyes leírt szóra. A történet és a nagy egész kép is tovább gördül, s habár a már említett két karakteren van a hangsúly, azért a háttérben még mindig ott mozognak a szálak és egyre több és több információval látnak el. Szépen munkálkodnak, és amikor arra van szükség elejtenek egy újabb morzsát, amin aztán kattoghatunk, csak várjuk kivárni, hogy mi lesz a vége. Minden egyes újabb A korona lovagjai kötettel azt érzem, hogy egyre jobb, egyre izgalmasabb és egyre szerethetőbb lesz ez a sorozat. Félreértés ne essék, eddig is imádtam, de erre az imádatra az újabb kötetek még inkább rájátszanak, és megerősítenek abban, hogy miért is szeretem annyira. Imádtam, hogy kiszámíthatatlan, hogy sose tudhattam mi lesz a következő lépés, és az érzelmek, na meg azok elnyomása csak még inkább rátett egy lapáttal. A kötet elején azért voltak kétségeim Griffint és Ameliát illetően, de a sistergő atmoszféra, a vágyak és a tagadás célba ért, és én emiatt nem lehetek elég hálás. Nagyon sok helyen idióta vigyorral olvastam a sorokat, vagy éppen elszorult a szívem, ha szóba került Griffin múltja, de az sem volt egyedüli eset, hogy dühös voltam. Igazi érzelmi hullámvasút, amit nem szabad kihagyni!!

A kötet közepes vastagságú, de az események benne felérnek egy 800 oldalas monstrummal. Csak úgy kapkodtam a fejem, és közben minden egyes percet élveztem. A kalandok, a csipkelődések igazi pikantériát adnak a regénynek, és nem egy helyen éreztem azt, hogy ha Griffin és Amelia nem teszik meg az első lépést, akkor én fogom. Emily Hart regényei az izgalmakra épülnek, ahol a romantika csak másodlagos, és ez A renegátra is tökéletesen helytálló megállapítás.

Nem hangsúlyos a romantika, mégis fontos szerepe van, valamilyen szinten a szálakat is mozgatja, de a kötet legnagyobb durranása mégis az összetettség és a háttérben folyó munka. Griffin sokáig egy igazi talány, mégis hamar megkedveli az ember, hiszen ki ne tenné? Már az előző kötetekben is fontos szerepe volt, de itt teljesedik ki igazán a jelleme. Itt mutatja meg, hogy ki is az igazi James Griffin Harden, aki jóval több mint Carrington grófja. A visszatekintéseknek hála egészen a gyerekkoráig nyúlunk vissza, és képtelenség nem szimpatizálni vele. Nekem teljesen szerelem lett a karaktere.

Aztán ott van Amelia, aki egy igazi egyéniség. Nem az elvárt normák szerint gondolkodik, mások a vágyai, mint a kor hölgyeinek, mégis sokkal szimpatikusabb, mint egy olyan arisztokrata lány, akinek csak a bálok járnak az eszében, és eköré építi az életét. Ezzel szemben Amelia igazi badass karakter, akinek nemcsak éles a nyelve, hanem fogékony is, és szeretne tanulni. Az újdonságok a mindene, és garantálom, hogy hozzá hasonló női karakterről még nem olvastál. Kiemelkedik az adott kor hölgyei közül, és megmutatja, milyen is egy haladó szellem, akinek kevés az, hogy szép legyen, és jól menjen férjhez. Remélem mondanom sem kell, hogy nagyon szimpatikus volt és végig drukkoltam neki.

Griffin és Amelia személyisége vonzza magával a bajt, a feszültséget és a macska-egér játékot is. Emellett sokszor a mélybe ránt, és addig gyötör, amíg meg nem kapjuk az újabb fordulatokat, mert bizony ez a kötet tele van vele, sőt ármány és cselszövés is részese A renegátnak. Tökéletesen beleillik a sorozat előző köteteibe, mégis más. A korona lovagjai kötetek szorosan összefüggnek, ugyanakkor mindegyik kötet hordoz magában valami új fűszert is, ami miatt nem lesz unalmas vagy éppen egysíkú. Ez a fűszer jelen esetben a múlt megismerése és a jelen szövevényessége.

Maga a cselekmény hihetetlenül izgalmas. Sokszor elképesztően egyedi, és nem egy helyen sejtelmesen rejtélyes. Szerettem, mert mindig meglepett. Az izzás és a levegőben terjedő igazságok csak még szerethetőbbé teszik, és azt kell, hogy mondjam tökéletesen adagolta az írónő a kérdéseket és a válaszokat is. A karaktereit még mindig imádom, és azt is, hogy nemcsak a főszereplőkre fókuszál, hanem a többiekre is. Mindenkit felruház egy szereppel, amit a kötet végéig magával visz, és akkor sem engedi el ezt a szerepet, ha vége az utolsó oldalnak.

Az írónő többi regénye is kalandos, de erre mondanám ezt először, hogy történelmi kalandregény romantikával fűszerezve. Országokon átívelő, terjedelmes, roppant szövevényes regény. Nemcsak azt tudjuk meg, hogy Amelia mire is képes, ha szabadjára engedi a tudását, hanem azt is, hogy kicsoda is valójában Carrington grófja. Az első benyomásunk róla nem túl fényes, de aztán ahogy haladunk regényről regényre felfedi magát, és megmutatja, hogy Griffin mélyen belül csak egy összetört kisfiú, aki melegre és szeretetre vágyik. A szívem szakadt meg miatta. Az biztos, hogy nem köntörfalaz az írónő, és a legmélyebb érzéseket is képes átadni.

Összességében, mint azt már kitalálhattátok nagyon szerettem ezt a részt is. Amelia és Griffin továbbá új kedvenc könyves párom is lett. Ez azért szerintem elég sok mindent elmond. Képtelenség nem szeretni őket. Legyen szó angol vagy francia földön játszódó jelenetekről Emily Hart anyait-apait belead, hogy átadja a hangulatot és addig nem elégedett, amíg a mélybe nem ránt minket. Maga a kötet elég erősen indít, és utána jó pár fejezeten még velünk tartanak az előszóban felszínre kerülő érzések. Senkit se lepjen meg, ha az első 50 oldalnál azt érzi, hogy zuhanunk, és nem látja a végét, mert biztosíthatlak, hogy ki fogunk jönni a felszínre, és a kötet végére minden egyes verejtékcsepp, vagy éppen megtépázott szív úgy fogja érezni, hogy igenis megérte. Griffin és Amelia gondoskodnak róla. Ha zsánerbe kellene besorolnom A renegátot, akkor azt mondanám, hogy 'hate to love', méghozzá a jobbik fajtából, ahol csak úgy sistereg a levegő, és ahol alig várják az érzelmek, hogy elszabaduljanak. Ha egy pörgős, de annál inkább veszélyes és kalandos regényre vágytok, ahol a szerelem csak másodlagos tényező, akkor nagyon ajánlom Emily Hart nem olyan rég megjelenet regényét, A renegátot, ami A korona lovagjai sorozat negyedik része. Szigorúan csak sorrendben ajánlom az olvasást, mert úgy lesz teljes az élmény.

"Nemsokára kikötözi az ágyhoz. Hatalma lesz felette, és azt tesz vele, amit csak akar, a gróf élete az ő kezében lesz."

"Griffint kiverte a víz. Remélte, hogy nem róla van szó. Mert ha Lady Amelia akar rajta segíteni, inkább a halált választja. Még az is jobb, mint fájdalmak között kilehelni a lelkét ennek a perszónának a kezei közt."

" - Mi az ördög ez? - morogta.

  - Orchidea-tea - vágta rá a lány. - Igya csak meg.

Griffin a homlokát ráncolta.

  - Ha meg akar ölni, arra egyszerűbb módszert is találhat."

"Mert az érzések elgyengítik az embert, és olyan dolgokra késztetik, amelyek a logikán felül állnak. Ráadásul csak fájdalmat okoznak, és neki már elege volt abból, hogy a szerettei árulása miatt szenvedjen. Abban az Aube folyó melletti tömlöcben kiölt magából mindenféle érzést."

"Amelia úgy érezte magát, mint egy hercegnő. Annak ellenére, hogy fiúruhában érkezett és az út porából alig látszott ki, amikor belépett a házba, a szolgák úgy bántak vele, mintha maga a királynő jött volna látogatóba."

"Az igazi gazdaság nem mérhető pénzben, mert az az igazán gazdag ember, akinek vannak barátai. Barátai, akikre számíthat a bajban."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)