Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna (Finlay Donovan 1.)

"Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna."

*

Finlay ​Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. 

Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni. 

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. 

Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell. 

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe. 

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.

A Finlay Donovan ölni tudna nem egy tipikusan olyan regény, amit olvasni szoktam, viszont lehet, hogy pont emiatt jelentett igazi felüdülést. Kicsit komfortzóna elhagyás is, de nem bánom, mert egy szórakoztató olvasmányt kaptam, aminek minden egyes sorát imádtam. Krimi, de nem az a véresen komoly, sőt... Szerintem ennyit még egyetlen könyvön sem nevettem. Szürreális, ugyanakkor nagyon kedvelhető történet egy szeleburdi anyáról, aki sosincs jó helyen, és úton útfélen érdekes szituációkba csöppen bele. Minden egy félreértéssel kezdődik, és ez végig uralja a kötet hangulatát.

Amikor megjelent magyarul a könyv, akkor még egy ideig ellenálltam neki, aztán annyi helyen szembejött velem, hogy nem tudtam tovább ellenállni a kísértésnek, és nekem is el kellett olvasnom. Ezzel a legjobb döntést hoztam meg, és azt kívánom bárcsak hamarabb belekezdtem volna. Általában a gyilkosságokkal foglalkozó krimik nem a zsánereim, de ha jó a hangulat, ha olvastatja magát a kötet és érdekes a történet, akkor simán meg lehet győzni, és a Finlay Donovan ölni tudna határozottan meggyőzött. Nem gondoltam volna, hogy majd én, a hatalmas fantasy rajongó odáig leszek egy hasonló kaliberű könyvért, de megtörtént. Nagyon megkedveltem ezt a történetet, és nemcsak a bolondos főszereplő miatt, hanem azért is, mert baromi kíváncsivá tett, és addig nem hagyott békén a kötet, amíg fényt nem derített mindenre. Az elhanyagolt teendőim tudnának mesélni, és panaszkodhatnának is egy sort, hiszen amikor időm engedte egyből belevetettem magam a nyomozásba, és próbáltam összefűzni a szálakat. Valószínűleg, akik jobban benne vannak a krimi műfajában, azoknak nem biztos, hogy annyira fog tetszeni, mivel inkább arra játszik rá a kötet, hogy valamilyen szinten különleges legyen, és ne álljon be a sorba. Maga a gyilkosságos szál néhol furcsa, ez tény, de talán pont emiatt ragadja meg az embert. Amilyen szokatlan, annyira kedvelhető.

Amikor először olvastam a fülszövegben, hogy egy anyuka a főszereplő, hát megmondom nem sok jóra számítottam, de kellemesen csalódtam, mivel Finlay ha kicsit balszerencsés is, az biztos, hogy helyén van az esze, és van benne spiritusz. Miatta nagyon sokszor jókat kacagtam, néhol pedig teljesen elsápadtam, hogy "ne, ez nem történhet meg", pedig bizony ezalatt a kötet alatt minden abszurdum, minden elképzelhetetlen meg is történik.

A kötet egyik talán legnagyobb erénye az a közvetlenség, és az írónő személyisége, ami árad a lapokból, na meg az, hogy még véletlenül sem akar egy komoly kötet lenni. Legfőbb célja a szórakoztatás, és az, hogy egy feszült vagy nehéz nap után kikapcsoljon. Nem beszél szuperlatívuszokban, hanem mindent köznyelven, érthetően magyaráz el. Finlay egy hétköznapi nő, ezért a kötet szereplői is viszonylag hétköznapiak.

Amellett, hogy hétköznapi, van benne szerelmi szál is, ami néhol nagyon passzolt a történetbe, néha meg azt éreztem, hogy tök jó, de minek is bele? Nem mondanám egy pikáns kötetnek, ugyanakkor a szerelmi háromszög kicsit meg is kavarja a kötet állóvízét. Felforgatja a cselekményt, és végig izgalomban tart. Nem egyszer féltem attól, hogy kész, vége mindennek, Finlay lebukik, és mehet a rács mögé. Ha valaki úgy mesélné el ezt a történetet, hogy ez mind vele történt meg, biztos, hogy nem hinnék neki.

Ami a logikai részét illeti néhol nagyon kacifántos, de a Finlay Donovan ölni tudna nem arra épít, hogy minden tökéletesen a helyén legyen, hanem arra, hogy meghökkentőbbnél meghökkentőbb jelenetek és események táruljanak az olvasók elé. Nem az a célja, hogy minden patent legyen, hanem az, hogy akármilyen bolondság is, de szórakozzunk jól, és engedjük, hogy a kötet magával sodorjon minket.

Maga a cselekmény tele van fordulatokkal, meglepő eseményekkel, egy adag félelemmel, mindezt egy lakóövezetbe elhelyezve, ahol visítanak a gyerekek, a szomszéd néni kotnyeles, az apa házasságtörő, az anya egy "wanna be" író, akinek látszólag semmi sem jön össze és kész csőd az élete, de ahogy haladunk előre úgy áll talpra a hősnő, és mutatja meg, hogy milyen fából faragták. Nem egy egyszerű nő, akire rájár a rúd (pedig az), hanem egy olyan, akit tetten-nyomon furcsaságok érik, és csak úgy vonzza a bajt.

Finlay mellett Vero, a bébiszitter viszi a hátán a cselekményt, aki nagyon közvetlen, benne van a rosszban, és nem fél újabb kalamajkát kavarni. Úgy érzem, ha Vero nem lenne, akkor a Finlay Donovan ölni tudna is másképp zajlott volna le. Ő az, akinek hála megy előre a cselekmény, ő az, aki miatt nem feneklik meg a dolog, és ő az, aki elsőre nem tűnik érdekesnek, aztán meg kiderül, hogy de, nagyon is az. Friss hang a Finlay Donovan sorozatban. Csak remélni tudom, hogy a következő részekben is benne lesz.

Első könyvnek szerintem nagyon jó volt. Briliáns kezdés, amit nehéz lesz megugrani, de én bízok benne, hogy Elle Cosimanonak  sikerülni fog. Ha egy szóval kellene jellemeznem a történetet, akkor azt mondanám, hogy a Finlay Donovan ölni tudna zseniális, és a logikai bakik ellenére is felettébb szerethető, továbbá látom benne a potenciált. Simán el tudnék képzelni egy Netflix filmet, illetve sorozatot belőle. Kicsit a hangulata a Nő az ablakban az utca túloldalán sorozatra emlékeztet, amit kifejezetten szerettem, ezért gyanítom, hogy a kötet is emiatt tetszett.

A kötet alapötlete tagadhatatlanul egyedi, a hangulat adja magát és Finlay bénázásai teszik fel igazán az i-re a pontot. Nem számítottam arra, hogy majd ennyire be fog jönni ez a sztori, de szerintem az mindent elárul, hogy nagyon gyorsan kiolvastam. Viszonylag hosszúnak tűnik (krimihez képest, amit még képes vagyok elolvasni), aztán az első pár fejezet után rá kellett jöjjek, hogy nagyon nem az, és féltem, hogy túl hamar vége lesz. És így is lett. Nem volt elég az, amit kaptam, és azt érzem, hogy hiába lett vége, én még benne vagyok a történetben, és lapozni akarok a következő fejezethez. Arról nem is beszélve, hogy ér véget. Ordít a folytatásért! Összességében szerettem, nem mondom azt, hogy új kedvenc műfajt avattam, de ha a Finlay Donovan sorozat ilyen humorosan és szórakoztatóan fog folytatódni, akkor én biztos elolvasom a sorozat többi részét is. Ha egy nem túl komoly, mégis szórakoztató olvasmányra vágytok, amiben egy szeleburdi anyuka felgöngyölít egy (?) gyilkosságot, közben meg is nevetett, meredek szituációkba keveredik és nem riaszt el a szerelmi háromszög, illetve a komolytalan, vígjátékszerű krimi sem, akkor ajánlom a Finlay Donovan sorozat első részét, amit képtelenség letenni, és ami nem meglepő módon nagyon szórakoztató is. 

"Ha a felesége holtan akarja látni, akkor kénytelen lesz valaki mást keresni a feladatra. Én meg folytatom a magam..."

"Mi történik? A bébiszitterem most komolyan felajánlotta, hogy segít eltakarítani egy gyilkosság nyomait? Ez nagyon nem stimmelt."

"Nem is tudom, melyik volt a rosszabb: hogy életemben először végre büszke lehettem magamra, vagy hogy minden átkozott cent a börtönbe vezető utamat kövezi."

" -  A nővéremet meg a lányomat hallva még én is azt gondolnám, hogy ez az egész egy megrendezett műsorszám. Mintha így akarnám elérni, hogy randira hívjon. De esküszöm, hogy ilyenről szó sincs."

"Legnagyvonalúbb becslésem szerint is legföljebb negyvennyolc órám maradt, hogy kiderítsem, ki ölte meg Harris Micklert, mert addigra Nick kiássa a hulláját." 

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)