Tom King: Az Omegák

"Hol vannak az Omegák?"

 *

Kyle ​Rayner, a Fehér Lámpás halott – és az Omegák ölték meg. Élő adásban. Az Omegák véres kezű lázadók, terroristák, vallási fanatikusok. Vagy hazafiak… a szabadság utolsó védelmezői az univerzum egyik isten háta mögötti szegletében. Attól függ, a Vega rendszer melyik lakóját kérdezzük. 

De nem számít, a galaxis mit vélt látni: a Föld Fehér Lámpása továbbra is életben van… csak éppen az Omegák foglya, akik valójában azt akarják, hogy csatlakozzon hozzájuk a Citadella és a zsarnoki Kormányzó elleni harcukban. 

Ahogy Kyle jobban is megismeri ezeket a szedett-vetett törvényen kívülieket, idővel minden eddigi tudását megkérdőjelezi azzal kapcsolatban, mit is jelent hősnek lenni. Vajon megszegi az esküjét, hogy csatlakozzon a felkelésükhöz ebben a különös naprendszerben, ahová a Zöld Lámpásoknak még belépniük is tilos? Netán azzal kell szembesülnie, hogy az Omegák végső soron mégiscsak szörnyetegek? 

TOM KING (Batman, Mister Miracle), a legfelkapottabb képregényírók egyike, és BARNABY BAGENDA, a briliáns rajzoló rendkívüli science fiction-történettel álltak elő, amely egyenesen a DC-univerzum szívét veszi célba. Ha kőkemény akcióról, elgondolkodtató cselekményről, intrikáról, románcról és bosszúról van szó, ez a képregény az Alfa és az Omega! Az Omegák különleges kiadása a nagy sikerű sorozat mind a 12 része mellett egy exkluzív anyagokkal teli bónusz galériát is tartalmaz.

"Nem tehetem."

A DC világában nem vagyok annyira jártas, viszont amikor megláttam, hogy jön ez a képregény magyarul tudtam, hogy kell nekem. Kicsit olyan volt olvasni Az Omegákat, mintha egy DC-s A Galaxis Őrzőit fogtam volna a kezembe, ami nem is csoda, hiszen Az Omegák egy ízig-vérig sci-fi űropera, abból is a jobbik fajta.. Emiatt elég hamar belemerültem a kötetben, és néhány óra alatt ki is végeztem azt. Életem talán negyedik képregénye volt ez a kötet, és adott egy löketet ahhoz, hogy még inkább elmerüljek ebben az univerzumban is.

Az Omegák, mint képregény a Zöld Lámpás univerzumban játszódik, ami az egyik kivétel a DC-k között, amit élveztem nézni. Maga a karakter és a film is kapott hideget, illetve meleget, de nem lett valami nagy sikere, ugyanakkor a Supergirl, Batwoman és Joket & Harley Quinn mellett nekem ez az egyik olyan, ami élvezhető. Nincs túlbonyolítva, a képi világa brutális, illetve ad egyfajta hangulatot. Na Az Omegák ezt hozza vissza.

Eleinte a történet darabosan, illetve lassabban indul be. Kell neki jó néhány rész, hogy fel tudjam venni vele a fonalat, és minden történést értsek, de miután ez megtörtént nagyon beleéltem magam a cselekménybe, és gyorsan ki is pörgettem azt. Tempósan lehet haladni vele, az illusztrációk szépen hozzák a sötétebb és komorabb képi világot, ami oly jellemző a DC-re. Olyan karakterekkel dolgozik, akiket eddig nem ismertem, viszont érdekesek, és szívesen olvasnék az Omegák tagjairól bővebben is.

A Zöld Lámpást már ismerjük, de Az Omegákban a Fehér Lámpásé a főszerep. Ő és az Omegák kerülnek előtérbe. Kicsit betekintést ad a múltjukba is, na meg arra is jobban fókuszál, hogy megértsük és elfogadjuk a küldetésüket, és az áldozatokat, amiket hoznak. Egészen vakmerő és ádáz ez a csapat, akik nem ismernek félelmet, és mindent megtesznek a cél elérése érdekében.

Tom King úgy érzem, hogy jól megragadta a karakterek jellemét, és épp annyit adott belőlük, hogy az elég legyen. Azt érzem továbbá, hogy habár maga a szöveg kevés benne, mégis teljes mértékben sikerült átadni a történetet, és a cselekmény egészét. Az illusztrációk többet mondanak minden szónál. Aprólékosak, tele vannak színekkel, és beszédesek. Elmondanak olyan információkat is, amikre nincs külön felhívva a figyelem, mégis végigkísérik a történetet az elejétől a végéig.

Az Omegák egy sötétebb képregény tele vérrel, harccal és egy olyan küzdelemmel, ami az egész univerzumra hatással van. Párhuzamot von a terror, illetve a szabadságharc között, és megmutatja, hogy mekkora különbség is van a kettő között. Emellett az emberírtás, és egy nagyobb jó kérdésköre is előkerül. Mindezeknek hangot ad, és érvekkel támasztja alá mind a két oldalt. Nem egy vidám történet az biztos, mégsem mondanám azt, hogy nem érdemes elolvasni, mert tele van remek pillanatokkal, eszes lépésekkel és érdekes karakterekkel.

Barnaby Bagenda és Romulo Fajardo párosa elképesztően működött együtt, s mind a színek, s mind maguk a rajzok tökéletes összhangban vannak. Talán az egyik legszebb képregény, amit eddig a kezembe fogtam. A sötét világ ellenére, amit lefest tele van színekkel, mintákkal és a karaktereit sem unalmasan ábrázolja, hiszen tele vannak érzésekkel, főleg dühvel és tenni akarással. Hogy is lehetnének unalmasak, amikor már a megjelenésük sem mindennapi? Az Omegák egy igazi gyöngyszem a DC univerzum rajongói számára, amit nem érdemes kihagyni.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a képregény. Örülök, hogy belevágtam, és nyitottam efelé az univerzum felé. Tom King meggyőzött, hogy olvassak még tőle, illetve jobban merüljek el a DC képregények világában. Ha egy önállóan olvasható, szórakoztató, ugyanakkor véres képregényre vágysz, ami nem is rugaszkodik el annyira a valóságtól, ha jobban belegondolunk akkor olvasd el Az Omegákat. 

"Ezt a nagyanyám adta nekem. A bérmálására kapta egy paptól, Mexikóban."

"Ez itt Kyle Rayner, én Kalista hercegnő vagyok az Euforixról. A Vega legkeresettebb bűnözői vagyunk. El kell hagynunk a bolygót."

"Nem baj, ha feszült vagy, én is.
Nem vagyok, de... várj, csak egy pillanat lesz. Nem adtam borravalót,"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)