M. L. Eperke: Az Ősi Sziget (Az Ősi erők gyermekei 3.)

"Milyen gyönyörű hely - ez volt Amélia első gondolata. - Milyen különös. Egyben ijesztő. Ijesztően más."

*

Az ​élet kegyetlen játékában a barátok kénytelenek külön utakon tovább írni az Ősi világ sorsát. Damien nem hisz Amélia halálában, így minden erejét latba vetve kutat utána. 

Eközben Lucienne és Patrik az Ősi Bizottság romjai között igyekszik hasznossá tenni magát és új életet kezdeni. Ezekben a zavaros időkben Jin, az Élet Ősi bosszúért szomjazó lánya átveszi az irányítást, és újjászervezi a Bizottságot. 

Azt azonban senki nem tudja, hogy az ősi hagyományok őre marad-e, vagy saját sötét árnyékát követve még nagyobb káoszba vezeti-e az Ősiket. 

Közben Amélia a legendákból ismert Ősi Szigeten találja magát, ahol Alex, az ott élő, különleges képességű Ősik segítségével próbálja enyhíteni a lány szenvedéseit. A hatalmas erővel bíró fiú terve, nem várt következményekkel forgatja fel az Ősi világ rendjét, olyan eseményeket indítva útjára, amelyek megkérdőjeleznek minden addigi igazságot. 

Améliának muszáj erősebbé válnia, hogy megbirkózzon a rá váró veszélyekkel és a titkokkal, amik megváltoztathatják az egész Föld sorsát. Küzdenie kell, de ezúttal nemcsak a saját, hanem barátai, és – a sors fintora által – az új ellenségei érdekében is.

" – Az élet is tud ölni, ahogy a halál is tud teremteni – érvelt a lány, ahogy a torkához kapott."

Eperke sorozata nagy kedvencem, úgyhogy nagyon vártam már a folytatást, viszont magamat ismerve nem akartam olyan hamar befalni, hiszen amikor megjelent még nem volt hivatalos hír a befejező kötetről, viszont mindenféleképpen szerettem volna még a nyáron sort keríteni rá. Szerintem ennél tökéletesebben nem is zárhattam volna a nyarat. Eperke Az Ősi Szigettel megkoronázta azt, és már tényleg nem kell sokat várni a negyedik részre.

Az Ősi Sziget egy nagyon jól megírt harmadik rész, ami hozza az eddig elvárt szintet, ott folytatja a történetet, ahol a második abbamaradt, és egyáltalán nem okozott csalódást. Már úgy hozzá vagyok szokva, hogy ha Eperkétől olvasok az csak kiemelkedő lehet, és ez itt is így történt. Úgy érzem, hogy sok mindent kaptunk ettől a kötettől, ugyanakkor a java még hátravan. Csak úgy kavarognak bennem a kérdések, amikre remélem választ fogok kapni. Ez a rész egy kicsit érzelmesebb, illetve kicsit lassabban beindulós, viszont miután ráteker, olyan sok minden történik, hogy nem tudod hova is kapd a fejed. Temérdek szemszöget kapunk, amit én alapból is nagyon szeretek, de Az Ősi Szigetben különösképpen. Nem is tudom igazából, hogy kinek a szemszöge érintett meg a leginkább, mert mindenkiében volt valami, ami miatt szerettem. Mind Patrik, Lucienne, Damien, Alex és Amélia is sokat tett azért, hogy ez a harmadik rész a második után is csak úgy szárnyaljon, és megmutassa, hogy egy eszméletlen Az Ősi Bizottság után is lehet még tovább fokozni az izgalmakat. Szerintem egy fantasy kötetnél nagyon fontos, hogy ne csak a karakterek érvényesülhessenek, hanem a világot is jobban megismerhessük. Ahogy haladunk előre a sorozatban úgy lesz egyre több információ a markunkban, és úgy kezd szépen lassan összeállni az Eperke által megálmodott világ. A cím is sugallja, de ez a harmadik rész az Ősi Szigetről szól, Améliáról és a reményről is bizonyos fokig.

Már az elején megmutatja a kötet, hogy ebben a részben sem fogunk unatkozni, és újra információkkal fog ellátni minket. Nem mondom azt, hogy minden világosan kirajzolódott már előttem, mert nem, de pont az a jó benne, hogy fogalmam sincs merre fog kifutni a befejező rész, viszont nagyon kíváncsi vagyok, mert Eperke újra bebizonyította, hogy miért is szavaztam neki bizalmat.

Azt érzem, hogy minél többet olvasok erről a világról, annál kuszábbak a gondolataim, és annál több rosszfiú bukkan fel. Ebben a részben is találkozunk rejtélyek tömkelegével, karakterekkel, akik rosszak is lehetnek, akikkel valami nem stimmel, mégsem tudod pontosan megmondani, hogy mi az, ami nem klappol. Viszont pont amiatt, hogy ennyire kiszámíthatatlan nehéz visszafogni magad, és nem egyszerre befalni.

YA fantasy, tele kalandokkal, egy cseppnyi reménnyel, valós érzésekkel, feltáruló nehézségekkel, és megannyi pillanattal, amik egyre közelebb visznek a végéhez. Nem állok készen rá, hogy befejezzem Az Ősi erők gyermekeit, mégsem tudtam visszafogni magam, és egyszerre szinte befaltam Az Ősi Szigetet. Ami jó, az jó és Eperke írása az. Lehet, hogy elfogult vagyok, de nem tudok rosszat mondani erről a kötetről sem.

Amélia és Damien még mindig hatalmas kedvenceim, de nem titok, hogy titokban Lucienne és Patrik is megvett magának kilóra. Annyira szerethetőek, annyira élnek, hogy szinte olyan, mintha a barátaim lennének, és én is ott lennék velük. Együtt kutatok Damiennel Amélia után, együtt növök fel Lucienne-nel, együtt kerülök bajba Patrikkal, és együtt ébredek fel az Ősi Szigeten Améliával.

A történet egyik erőssége a karakterek mellett az a világ. De mielőtt nagyon belemennék a világba, muszáj megemlítenem, hogy mekkora utat tettek meg a karakterek, a fejlődés szemmel látható, és ki merem jelenteni, hogy mindenki a jó irányba fejlődött. Nincs meg bennem az, hogy bárcsak mindenki olyan lenne, mint az első részben. Nincs, mert az események mindenkire hatottak, és ki így, ki úgy, de ezek hatására változott a személyiségük, és a látásmódjuk is.

A világ... Azt érzem, hogy minél többet olvasok, annál több részlet adódik össze és szépen elkezd körvonalazódni az Eperke által megteremtett világ, viszont még mindig vannak pontjai, amiket nem ismerünk, amikre választ várunk. Ilyen például az Ősi erők eredete vagy éppen az, hogy ki az akiben meg lehet bízni, és ki az akiben nem. Kötetről kötetre változik, és emiatt baromi izgalmas, mert a fő karaktereken kívül nem merek senkiben sem bízni.

Ha jól emlékszem, akkor Az Ősi Bizottság értékelésébe reménykedtem abban, hogy majd Az Ősi Szigetben több Alexet kapunk, ami úgy érzem, hogy megvalósult, hiszen minden egyes tette következményeket von maga után, ami megrengeti az ismert világot, és ha nincs Alex, akkor nincs aki beindítsa az események láncolatát, aki beindítsa a lavinát, aki miatt az Ősi világ rendje megrezdül. 

Maga a cselekmény tele van kalandos pillanatokkal, lenyűgöző részletekkel, titkokkal, változással, megannyi apró részlettel, amik hozzájárulnak a kötet sikeréhez, és amik megmutatják, hogy mi minden rejlik ebben a sorozatban. Szerettem, ahogy aprólékosan épült fel, megadva a kellő időt ahhoz, hogy mi magunk rakjuk össze a darabokat, és jöjjünk rá, hogy kik azok, akikben bízhatunk, és kik azok, akikben nem. Emellett végre Damien és Amélia is megkapta azt a szerelmet, amit érdemelnek, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire is imádom őket együtt. Persze, a szívem azért rendesen megdolgozott a boldogságuk miatt, de nem bánom, mert Damien megérdemli az ő Mentáját. Teljessé az élményt az illusztrációk teszik, amik tökéletesen illeszkednek a történethez, a karakterekhez és adnak egy kis pluszt is. Imádom nézegetni ezeket az illusztrációkat, hiszen gyönyörűek, és a történettel kiegészülve elkápráztatnak. Összességében nagyon szerettem ezt a részt is, tűkön ülve várom Az Ősi Erők Bukását, és már most számolom vissza a napokat, hogy mikor is foghatom a kezembe. Ha egy olyan YA fantasy történetre vágysz, ami tele van egyediséggel, szerethető karakterekkel, és megannyi titokkal, amik bemásznak a bőröd alá és nem hagynak nyugton, illetve egy dinamikus lendületű világgal, tele apró részletekkel és összetett történetvezetéssel, akkor ne hagyd ki M. L. Eperke Az Ősi Sziget kötetét sem, amiben a barátság ugyanúgy megjelenik, mint a család és a remény.

"Azt akartam, hogy mindent, amit utálsz magadban valaki szeresse, és én akartam az a valaki lenni."

"Valakinek egy szabadabb világ, valakinek inkább börtön."

" - Azt akartam, hogy mindent, amit szeretsz magadban, együtt szerethessünk - ajka a lányé előtt állt meg."

"A menedék, amit Damien Amélia számára teremtett, olyan lerombolhatatlan volt, olyan elpusztíthatatlan, hogy Amélia tudta: élete árán is kockáztatni fogja annak megőrzését, hogy ez a burok fennmaradjon és örökké védelmezze őket."

" - Ez megbocsáthatatlan hiba - mondta végül hosszú hallgatás után az Első. - Ezt senkinek sem lehet megbocsátani. 

- Soha nem is fogom - mondta Amélia, mély lélegzettel. - Soha nem várnék megbocsátást senkitől. Csak azt tudom tenni, hogy minden nappal egy kicsit jobb leszek, mint tegnap voltam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)