Lucy Score: Mindörökké soha

" Brick Callan nem is sejtette, hogy egy folyosónyira van az élelmiszerboltban a legrosszabb rémálmától?"

*

Brick ​Callan akkor érzi magát a legjobban Mackinac szigetén, amikor tél van, és eltakarodnak a turisták. A csupa izom, nagy szakállú rendőr szereti a magányt, a csendet, az állandóságot. Meg a marharagut, amit minden héten főz magának egy nagy fazékkal. Nem hánytorgatja fel a múltat, felelősségteljesen végzi munkáját, békében él önmagával. Ám egy reggel váratlanul felbukkan a szigeten Remi Ford, Brick gyerekkori barátja. Több is ő, mint barát: az öccse régi partnere, Brick exfeleségének legjobb barátnője, ráadásul a főnöke lánya. Egyértelműen tiltott gyümölcs, aki mindent megtestesít, ami hiányzik a férfiból: vidám, szertelen, cserfes lány, akinek a neve egybeforrt a csínytevésekkel, kamaszként örökké Brick húzta ki a csávából. A szinesztéziáját művészként kamatoztató Remi már évek óta Chicagóban él, ahonnan igen ritkán látogat haza a családjához. Bricknek elég egyszer Remi ragyogó zöld szemébe nézni, hogy tudja, a lány bajba keveredett. Ösztönösen próbálná védeni, mint mindig, de Remi elutasítja a segítségét. Nem tud és nem is akar megbocsátani a férfinak, aki sok évvel ezelőtt összetörte a szívét. Brick is legszívesebben távol tartaná magát a veszélyesen vonzó nőtől, de a jelek szerint csak ő látja, hogy Remi csupán árnyéka önmagának. Miért jött váratlanul haza, és miért ég nála a villany éjszaka is? Muszáj közel férkőznie a nőhöz, még ha ezzel búcsút is mondhat megszokott életének.

" - Zavar, mikor ilyen könnyű szót érteni veled."

Lucy Score Knockemout trilógiája hatalmas kedvencem, ezért elhatároztam, hogy elolvasom az írónő többi regényét is, s habár a Mindörökké soha nem ugrotta meg az említett trilógia szintjét, mégsem bánom, hogy kézbe vettem a Mindörökké sohát, hiszen egy nagyon spicy, grumpy x sunshine, small town romantikus történetet kaptam, ami egy elszigetelt szigeten játszódik. Tökéletes lehet egy borongós téli estén a kandalló előtt forró csokival a kézben.

Azért szeretem az írónő regényeit, mert habár ugyanazokkal az alapokkal játszik a végeredmény mégis más, és egyszerűen nem tudom megunni a grumpy férfi hőseit, akik be akarják beszélni maguknak, hogy nem érdemlik meg a boldogságot, és bármit megtennének azért, hogy saját maguknak keresztbe tegyenek. Na Brick Callan is ilyen. Egy hatalmas medve, aki mogorva, mégsem tudsz nemet mondani neki. Mivel az írónő egy korábbi regényéről van szó, így nem támasztottam elé nagy elvárásokat, hiszen valljuk be, a Knockemout után nehéz lenne bármit is megugrani, főleg ha a trilógia előtt született. Emiatt nekem pont jó volt az, amit adott. Nem kell túlgondolni a történetet, van benne egy kis izgalom, jó sok spicy rész, így akik ezt szeretik, és nem bánják, hogy a karakterek aktust aktust követve viszik előre a cselekményt, azoknak telitalálat lehet ez a kötet, viszont fontos, hogy vonatkoztassunk el attól, hogy a Mindörökké soha nem egy Knockemout kötet. Fontos, mert amúgy csalódás lesz a vége. Már az elején éreztem, hogy ez bizony más lesz, mégis ismerős. Ismerős mert újra egy kisvárosi szegletet mutat be, behozza a művészetet, illetve Brick rendőr, akárcsak Nash Morgan. A rendőrös szálon akkora hangsúly nincs, már csak azért sem, mert a követ olyan 60%-a spicy részekből tevődik ki, amivel nincs semmi baj, ugyanakkor néha már soknak éreztem azt a tömény erotikát, amit kaptunk.

Lucy Score szépen lassan egy komfort íróvá válik számomra, aki mesterien bánik a szavakkal, és teljesen mindegy, hogy milyen kisvárosba kalauzol el, én tuti, hogy oda akarok költözni. Ez Mackinac városával sincs másképp, ahol kegyetlen a tél, nehéz kibírni és átvészelni, viszont ha te is egy forró nyári napon olvasod, akkor mindent megadnál azért, hogy beletemetkezhess a hóba, és csak élvezd Brick és Remi történetét.

Úgy látszik, hogy az írónő imádja a téglákat, hiszen a Mindörökké soha is az. A maga kicsivel több, mint 600 oldalával egy igazi monstrum, mégsem unalmas, mert gyorsan lehet vele haladni, nem érezteti azt veled, hogy túl lenne írva, bár én örülnék ha kicsit kevesebb oldalszámban történnének az események, mivel azért egy 600 oldalas könyvnek van súlya, és alapvetően szerintem nehezebb is fenntartani a figyelmet, Lucy-nak mégis minden egyes alkalommal sikerül.

A Brick és Remi között kialakuló huzavona, illetve múltbéli sérelmek tökéletesen kiegészítik a fülledt levegőt, és az ágytornát. Először bevallom lassan indultak be az események, egy ideig teljes talányban tart minket az írónő, viszont miután csepegtet egy kis információt nehéz megválni tőle, és érdekel, hogy mi lesz Brick és Remi sorsa, ha van nekik egyáltalán, és Remi múltja vajon be fog e szivárogni az idillbe, vagy megmarad ott ahova való, a múltba?

Az tagadhatatlan, hogy a vonzás, illetve a kémia nagyon jól működik a két karakter között. Ahol ők ketten összefutnak ott tuti, hogy semmi sem marad szárazon, és csak úgy pattogzik a levegő az elektromosságtól, amit ők ketten generálnak. A huzavona, illetve Brick folytonos elutasítása kicsinált, néhol nagyon felcseszett, de megérte a "szenvedést", mert minden jó, ha a vége jó, és Brick kérdés nélkül ez a kategória. Egy túlságosan is erkölcsös pali, akit nehéz meggyőzni, bár neki sincs kőből a szíve, még akkor sem, ha a kötet 90%-ában kőkemény volt.

Brick valahol olyan mintha Knox és Nash szerelemgyereke lenne. Mind a két pasiból látok benne hasonlóságokat, így nem zárnám ki, hogy a Morgan fivéreket Brick ihlette. Továbbá Brick és Remi nekem egy kicsit Lucian és Sloane párosára hajaz. Emiatt nagyon ismerős volt a szituáció, valahol kicsit kiszámítható is, mégis nagyon élveztem olvasni. Igaz, hogy nem lett egy 5 csillagos olvasmány, viszont ha szereted az írónőt, akkor nem érdemes kihagyni.

Remi egy nagyon sunshine karakter, aki kicsit zakkant, energikus, tele van élettel, emellett igazi bajkeverő, aki felnőve is csak úgy vonzza magához a bajt, és a veszélyt. Egy művész, aki más színben látja a világot. Egy igazán különleges karakter, aki igazi személyiség, akinek mindenkihez van egy jó szava, érdekli a kisváros lakóinak a sorsa, önzetlen, tele van ötletekkel, vágyakkal, és akinek hála Camille oldaláról igazán fontos téma kerül elő. Igaz, hogy nem erre helyezi a hangsúlyt az írónő, mégis úgy érzem, hogy kellett ennyi komolyság a Mindörökké sohába. Maga a cselekmény olvastatja magát, a spicy részek baromi szexik, tele vannak energiával, fantáziával és érzésekkel. Nem tökéletes, mint Lucian és Sloane története, de nem is vártam el tőle. Brick és Remi egy újabb szerethető grumpy x sunshine karakter, akik a hátukon cipelik a történetet, és alig várják, hogy ledobhassák magukról a ruhákat, legyen az egy összejövetelen, vagy Brick házában. Összességében nekem tetszett, gyorsan és könnyen tudtam vele haladni, nem éreztem laposnak, és úgy volt kerek egész, ahogy azt megkaptam. Lucy Score pedig csak megerősített abban, hogy érdemes tőle olvasni, és remélem nemsokára új könyv fog megjelenni tőle magyarul, mert ő a kisvárosi romantika koronázatlan királynője, akinek hála minden egyes regénye olvasása közben pakolnék és költöznék az adott városkába.

"A férfi felmordult - mert csupán napi ötven szót engedett meg magának -, és a kunyhó oldalát megkerülve elindult a bejárati ajtó felé."

"A férfi nem tudta eldönteni, hogy köszönjön-e, vagy fusson az életéért."

" - Csak azért, mert valami rossz érzés, még nem jelenti azt, hogy nem helyes - mondta."

" - Még ne örülj nekem - közölte komoran. - Most mennem kell, hogy lefektessem vele a szabályokat. Az öccse felhorkant. 

- Biztos jól fog menni. Milyen bélést szeretnél a koporsódba? 

- Flanelt - válaszolta Brick, és halvány vigyorral az arcán kiment a folyosóra."

" - Mindennap egy kicsit közelebb csalogatsz magadhoz. És egy napon nem leszek elég erős, hogy hátralépjek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)