Nisha J. Tuli: A Napkirályné próbája (Uranosz Ereklyéi 1.)

"Az a ribanc elvette a szappanomat."

*

Két nő. Egy halálos viadal. Csak egyikük nyerheti el a Napkirály szívét. 

Lor tizenkét hosszú, szenvedésteli esztendőt töltött börtönben az Aurórakirály uralkodása alatt. Egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon, és megtoroljon rajta minden egyes nyomorúságos pillanatot. 

Egy véletlen folytán a Napkirály színe elé kerül, és a rivaldafényben találja magát: kilenc másik jelölttel együtt esélyt kap – talán belőle lesz a királyné. Ha elnyeri a király szívét, akkor szabad lesz, és végre bosszút állhat. 

De Lor kívülálló: nem érti, miért helyezték szabadlábra, hiszen ő nem is a Napkirály udvarának alattvalója. A többi jelölt ellenszenvezik vele, és mindent megtesznek, hogy végleg eltávolítsák a játéktérből. 

Muszáj nyernie, hiszen ha veszít, meghal. Vagy, ami még rosszabb: visszaküldik az Aurórakirály karmai közé.

"Épp most adták a kezembe életem nagy esélyét. A Nosztrazában úgyis meg voltak számlálva a napjaim. A próbán való részvétellel semmit sem veszíthetek, viszont elindulhatok a legvadabb képzelgéseimben látott jövő felé."

Valaki azt mondta, hogy Párválasztó tündérekkel, Éhezők viadala és A gyógyító vibe-bal egy olyan világban, ami akár az ACOTAR is lehetne? Többször is olyan érzésem volt, mint amikor ezeket a könyveket olvastam, és imádtam ezért!! Miért nem tudtam előbb ennek a könyvnek a létezéséről, és miért nem olvassák többen ezt a fantasztikus sorozatot? Nisha J. Tuli az új mindenem lett, és alig várom, hogy még többet tudhassak meg erről a sorozatról!!

Ha vágysz egy olyan könyvre, ami izgalmas, veszélyekben, tündérekben, egy kis pikantériában, meg nem válaszolt kérdésekben gazdag, akkor szívből ajánlom A Napkirályné próbáját. Amikor elkezdtem még nem gondoltam volna, de elég hamar az új kedvencem, az új a mindenem lett ez a kötet. Hihetetlenül gyorsan befejeztem, és szívem szerint már nyúlnék is a folytatásért, mert nem, nem lehet így vége. Rendesen a függője lettem, és addig nem hiszem, hogy ez változni fog, amíg a sorozat végére nem érek, bár szerintem azután sem fog. Vannak jól megírt fantasy kötetek, és vannak olyanok, amikben van egy kis plusz varázs, és teljesen elvarázsolnak. Számomra A Napkirályné próbája is ilyen. Nem tudtam sok mindent a történetről, mégis pillanatok alatt a hatása alá kerültem, és a lehető legjobb döntés volt belekezdeni. Végig titokzatos, a próbák hol veszélyesek, hol pedig könyörtelenek. Érdekes Lor személye, és az, hogy kicsoda is ő valójában, mi az egész szerepe ebben a próbában, és miért van Atlas, a Napkirály úgy oda érte. Eleinte nem tűnik fontos személynek, hiszen a kötet is azzal kezdődik, hogy egy börtönben roskad már sokadik éve. A lényét ugyanakkor titok fedi, hiszen ő csak Lor. A két testvérén kívül nincs senkije, ugyanakkor igazi bajkeverő, aki akkor is beleáll a másikba, ha tudja, hogy jól nem jöhet ki belőle. 

Erős karakter, akit bedobnak a fényűző, tündérektől hemzsegő udvarba, ami tele van intrikákkal, lenézéssel és játszmákkal. Atlas bár nagyon reméltem, hogy nem lesz a végén elmebeteg, valahol a karaktere kisiklik, és az írónő előhúzta az SJM Tamlin kártyát, amiért utálom. Atlas egy baromi ígéretes uralkodónak tűnik, aki piszok szexi tündér, nehéz ellenállni neki, és valahogy mindig azt mondja, amit hallani akarunk tőle. Teljesen az ujja köré csavart, és alig vártam, hogy megjelenjen Lor mellett.

A próbatételek tele vannak izgalommal, pörgős részekkel és nagyon sokat dobnak a történet hangulatán. Végig azt éreztetik, hogy egy percre sem lehetünk biztonságban, és a hátunk mögé is néznünk kell. Vannak sokkoló és brutális próbatételek, amik őszintén megleptek. Megleptek, mert nem számítottam arra, hogy majd az úrhölgy tündérek bemocskolják a kezüket, és vért izzadva menetelnek előre az újabb és újabb próbák során. Hatalmas meglepetés számomra az, hogy az udvart, az előkelőségeket lökte be a próbákba az írónő, és egy véres, verejtékben és könnyekben gazdag Éhezők viadala feelinges Párválasztót adott.

Maga a cselekmény szépen váltakozik a próbák, a tanulás és Lor felépülése között. Eleinte egy sovány, csenevész lány, akit senki sem méltat néhány szónál többre. Aztán, ahogy egyre jobban megerősödik, úgy alakítja az írónő is a sorsát, és már nem egy rab, hanem egy olyan Hódoló, akinek akár esélye is lehet a Napkirályné címre. Nagy utat tesz meg ezalatt a majd 400 oldal alatt, de még nagyobb út vár rá a sorozat további részeiben.

Eleinte senki sem volt szimpatikus Atlason kívül. Ő már az első megszólalásával megvett magának kilóra. Mindig vártam, hogy újra megjelenjen, és eluralkodjanak rajta az érzelmei. Vártam, hogy az írónő több Lorral közös jelenetet adjon, és igazából számítottam rá, hogy Atlas túl szép ahooz, hogy igaz legyen. Atlas mellett ott van Gabriel is, akit egyszerűen nem tudtam megkedvelni, hiszen egy címeres seggfej, de talán van benne több is. Kíváncsi vagyok hogy alakítja az írónő a sorsát a továbbiakban.

Lor úgy nagyjából a kötet közepétől lett szimpatikus. Nem azért, mert itt érik be a karaktere, hanem azért, mert itt indul be benne a változás szele, és innentől kezdve mutatja meg igazán, hogy ki is ő. Vannak elrejtett utalások, amiket könnyű kitalálni vele kapcsolatban, de választ csak a további kötetekben fogunk kapni reményeim szerint, emiatt is várom annyira a folytatást. Lor volt rab, Hódoló, túlélő, Napkirályné jelölt, de hogy mit tartogat számára a sors, azt csak az írónő tudhatja.

Ami a kötet romantikus részét illeti annyira nem domináns. A szexibb, spicybb részekből van egy kevés, viszont nem túl sok ilyen jelenetet kapunk, amit kicsit sajnáltam, mert amit eddig láttam az alapján nagyon jó lesz a 🌶️ része is, ha végre úgy igazán belelendül az írónő, és megmutatja, hogy mi is rejlik a tarsolyában. Ugyanakkor örülök, hogy a romantika nem annyira fontos ebben az első részben, jobban inkább a a világra, a próbákra és a karakterekre összpontosít, úgy ahogy azt egy sorozatkezdő kötetnek kell.

A kötet egyik legnagyobb erőssége, hogy élvezhető, teljesen beleéled magad a történetbe, és nehezen tudsz elszakadni tőle. Már az első oldalon, az első mondat meggyőz, hogy ez bizony jó lesz, és az is, mert egy fantasztikus sorozat remek kezdése A Napkirályné próbája. Azt éreztem olvasás közben, hogy habár több idő kell a karaktereknek ahhoz, hogy igazán megismerjük őket, mégis a kezemhez nőtt a kötet, és nem akartam, illetve nem is tudtam letenni. Nagyon gyorsan a végére értem, és szomjazon a folytatást!! A karakterek szépen fejlődnek, a végére megmutatják az igazi valójukat, azt, hogy mi is lapul a maszk mögött, és jóval több lesz annál ez a történet mint egy próba a tündérek között, amibe Lor is belecsöppent. Nagyon ígéretes romantasy, ami hozza a megszokott eszközöket, viszont több benne a reprezentáció, mint amit megszoktam, és őszintén ezért is imádom!! Összességében, mint arra már rájöhettél nagyon szerettem, és remélem, hogy sokan meg fogják találni maguknak ezt a remek sorozatot. Ha egy olyan kötetre vágsz, ami ötvözi a Párválasztót az Éhezők viadalával, a Tüskék és rózsák udvarával és A gyógyítóval, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad.

"Egy kibaszott szappan miatt fogok meghalni."

" - Szívesen lennél légy a falon, amikor Rion megtudja, hogy kitiltottak minket a Napkirály udvarából."

"Lehet, hogy nem tudom, ki volt Aphélium harminchetedik királya, de az öklömet rohadt jól tudom használni."

" - Honnan rángattak ide? A csatornák mélyéről? - kérdezi. - Még mindig érezni rajtad a kunyhó bűzét, amit otthonodnak neveztél. 

Az anyját, de megható! 

- Te meg lemaradtál az előkelő leányiskola „Hogyan ne legyél őrjöngő ribanc” című órájáról? - kérdezek vissza gúnyosan."

"Akaratom ellenére hoztak ide, és jó eséllyel áldozata leszek egy olyan versenynek, amelyre sosem neveztem be."

"Elraboltak, és arra ítéltek, hogy egy fényűző ágyban feküdjek?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)