J. M. Miro: Hétköznapi szörnyetegek

" Eliza Grey alkonyatkor pillantotta meg a csecsemőt egy tehervagonban, amely lassan döcögött az esőben, öt kilométernyire nyugatra Bury St. Edmundstól, az angliai Suffolkban."

*

1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad. 

A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst. 

Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek.

"Alice-t meglehetősen összezavarta ez az egész. Megpróbálta elképzelni, hogy beutazza a világot, és egyesével elragadja a gyerekeket, mint egy mesebeli szörnyeteg."

Olvastad a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, de azóta sem találtál hasonlót? Van egy jó hírem a számodra, ha szeretted Ransom Riggs sorozatát, akkor a Hétköznapi szörnyetegek neked való! Nekem anno nem lett akkora kedvenc a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, viszont J. M. Miro könyve nagyon tetszett. Szeretek konkrétan mindent is, ami viktoriánus korban játszódik, és nem tudok ellenállni azoknak a történeteknek sem, amikben különleges képességek, illetve rendellenességek vannak.

Történetileg az 1880-as évekbe repít minket vissza Miro, mégpedig javarészt Angliába, de a kontinensen is járunk. A Hétköznapi szörnyetegek egy dark fantasy gyilkossággal megspékelve. Emiatt nem mondom azt, hogy könnyed olvasmány, de akik szeretik keverni a műfajokat, és a dark fantasy a szívük egyik csücske, azoknak igen érdekes lehet a kötet. Ehhez mérten az atmoszférája is sötétebb, ugyanakkor pont ebben rejlik a különlegessége is. Nem egy szokványos történet, kiemelkedik a többi közül, és biztos, hogy valamilyen szinten a bőröd alá mászik. Arról nem is beszélve, hogy a gonosz jelenléte végig érződik, hol libabőrös leszel olvasás közben, hol pedig azt érzed, hogy valaki figyel, és nem lehetsz biztonságban. A feszültség a tetőfokára hág, ugyanakkor nem célja, hogy a frászt hozza rád. Egy jóleső borzongást ad, amit azzal koronáz meg, hogy az érzelmekre fókuszál, és ezekre teszi a hangsúlyt. Sokak szerint van a kötetben Stranger Things vibe is, viszont én ennek a hatását nem éreztem. Sötétnek sötét, de inkább a komor és baljósabb hangulat az, ami elviszi a cselekményt, és megmutatja, hogy mennyi minden is rejlik a Hétköznapi szörnyetegekben.

A sötétség jelenléte mellett a gyilkosságok azok a tényezők, amik alakítanak a cselekményen. Ezek a jelenetek nem mindig volt olvasóbarát, de talán pont ezért, vagy ennek ellenére éreztem azt, hogy igen, jó lesz ez, még akkor is, ha néha már sok volt. Egy ponton éreztem azt, hogy kezd vakvágányra vezetni a történet, de aztán Miro szépen korrigált, és megmutatta, hogy mennyi minden rejtőzik még benne.

Semmiképp sem mondanám egy tucat dark fantasy történetnek, hiszen olyan sötét erők áramolnak a sorok között, hogy az valami hihetetlen. Egyszerre ragadja meg a viktoriánus kor sajátosságait és közben kebelez be. Tipikusan az a regény, ami ha elkap nagyon gyorsan bedarálod, de ha nem fekszik, akkor csak szenvedsz rajta. Nekem már az első oldalak után tetszett a képi világa és a író stílusa, így elég hamar a végére is értem.

Viszonylag egy vaskosabb kötet, amihez kell bizony az erő, mivel nem valami könnyű tartani, ugyanakkor azt éreztem, hogy hiába jó a történet, hiába érdekes lehetett volna valamivel rövidebb. Van egy pár olyan rész, amit én kiszerkesztettem volna belőle, de ezen kívül nem igazán találok hibát benne (nem is akarok, de ez már más kérdés).

Maguk a karakterek komplexek, szinte mindenkiben van valami egyedi, ami megfog és nem ereszt. Az elején még csak építgeti őket J. M. Miro, megmutatja, hogy kik ők, mik ők és honnan is jöttek. Borús a kezdés, egyenesen szomorú, mégsem érzed azt, hogy másra vágysz. A Hétköznapi szörnyetegek egy karakterközpontú, sok mellékszállal futó, bonyodalmakban gazdag történet, egy trilógia első része, valami új kezdete.

Összességében tetszett, és örülök, hogy egy olyan könyvet sikerült találnom a Hétköznapi szörnyetegek személyében, ami egyfelől Skóciában játszódik, másfelől tehetséggel rendelkező fiatalokról szól. Marlowe és társai akár a viktoriánus X-Men csapata is lehetne, akiket üldöz a brutalitás és a vér. Az emberi kapcsolatok mellett jelen van az emberi sors, a megbélyegzés és a társadalmi normáktól való eltérés. A másnak lenni, és a félelem, ami ezt a másságot övezi. A Cairndale Intézet nemcsak egy menedék, hanem egy lehetőség is a kiteljesedéshez. Egy hely, ahol önmagad legjobb formája lehetsz. Ha érdekel egy összetett, ugyanakkor egyedi történet, ne hagyd ki a Hétköznapi szörnyetegeket! A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei rajongóinak kötelező olvasmány!!

" - Hé, hadd áruljak el magának még egy titkot! Egyszarvú sem vagyok. Coulton felsóhajtott, s azon töprengett, hogy a lövés zaja felkeltené-e a tokiói rendőrség figyelmét, és ha igen, akkor a gyerek hullája is láthatatlanná tud-e válni."

"A föld tele van csodákkal, csak az emberek többsége fél attól, hogy meglássa őket."

"Van, aki úgy gondolja, ha az ember elég messzire menekül, bármit maga mögött tud hagyni. Még a hibákat is, amiket elkövetett."

"A félelem azt jelenti, hogy a fejed óvatosságra inti a szívedet. Nem rossz dolog. Az a fontos, hogy mit teszel, amikor félsz."

"Azt is közölte: tudja, hogy ijesztő látványt nyújt, de Elizának és a csecsemőnek nem kell félnie tőle, mert mindannyian különbözőek vagyunk, még ha a különbségek olykor nem is látványosak – ebben is megmutatkozik az isteni teremtés csodája."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)