Diana Urban: Halálos játszmák

"Meg akartam ölni Zoey-t."

*

Játsszuk ​ezt: 

24 órád van rá, hogy nyerj. Ha megszeged a szabályaimat, a lány meghal. Ha hívod a rendőrséget, akkor is meghal. Ha szólsz a szüleidnek, vagy akárkinek, a lány meghal. 

Készen állsz? 

Crystal Donavan üzenetet kap egy rejtélyes appon keresztül, és egy videót, amelyen a húga látszik betömött szájjal, megkötözve. Crystal belemegy az emberrabló játszmájába. Először bizarr feladatokat kell végrehajtania: el kell lopnia egy iskolai dolgozatot, és be kell tennie valakinek az öltözőszekrényébe. Brownie-t kell sütnie, telefonbetyárkodnia kell. 

Crystal rájön, hogy a feladatok egytől egyig a barátai ellen irányulnak. De ha nem engedelmeskedik, az emberrabló megöli a húgát. Vajon azt akarja megakadályozni valaki, hogy a csapatuk indulhasson a gaming tornán? Vagy titokzatos ellenfele tudomására jutott egy régi titok, és most ezt akarja megtorolni rajtuk? 

Crystalnek egyre lehetetlenebb helyzetekben kell választania a barátai és a húga között. Szólnia kell valakinek, de közben túl kell járnia az emberrabló eszén. Mielőtt túl késő lesz.

" - Nem volt ott korábban. - Megszorítottam anya kezét. - Az EpiPen. Amikor kerestem. Esküszöm, hogy nem volt ott!"

Ez a kötet valami ZSENIÁLIS!! Egyszerűen imádtam. Amúgy is gyengéd szálak fűznek a YA thrillerekhez, na de a Halálos játszmák az egyik legjobb, amit eddig olvastam. Természetesen Holly Jackson könyvei mellett. Nagyon sokszor meglepett, illetve tévútra vitt a történet, de minden egyes percét imádtam. Szó szerint a kezemhez tapadt, és nem akartam letenni. Végig a befolyása alatt tartott, és még az utolsó pillanatokban is feje tetejére állította az eddig ismert tényeket.

Eleinte bevallom nem számítottam egy ennyire bravúros és észbontó történetre. Nagyjából meg volt a fejemben, hogy mit szeretnék kapni Diana Urbantól, na de amit kaptam, az a legmerészebb álmaimat is felülmúlta. Nincs annyi csillag az égen amennyi csillagot érdemel a Halálos játszmák. Egy fordulatokban gazdag, zseniális, jól összetett, letaglózó és csapdába ejtő történetet kaptam, amit az utolsó sorokig imádtam. Az e-sport és úgy ambloc a videójátékok világa nem vonz, de ahogy bekerül a képbe a játék, amelynek a szabályait követni kell, különben valami nagyon szörnyű történhet a végén, egy percig sem jutott eszembe a gamerek világa. Megadja viszont az alaphangulatot, és a kellékeket, amiket használni fog a regény cselekménye alatt. De javarészt az üzenetek, feladatok és egy haláleset meggátolása az, ami viszi előre a történetet, és ez is az, ami fogságban tart, és végig ott duruzsol a füledbe, hogy ne bízz senkiben, mégis megbízol, és akkor csap oda, amikor egyáltalán nem számítanál rá. Nem mondom, hogy nem lepett meg, mert meglepett, sőt azt éreztem, hogy végig a sötétben tart, és nem akarja, hogy kitaláljam ki kicsoda. Lenyűgöző, ahogy nemcsak a karaktereivel, de velünk is játszik a Halálos játszmák. Minden egyes durva résznél vártam, hogy mikor bukkan fel egy üzenet, hogy csak játék, egy vicc volt az egész és mindenki éli a kis világát, de nem. Teljesen a földbe dögölt, és lesokkolt. Hiába YA thriller, aki szereti a suspense mystery-ket, azok is imádni fogják.

Végig olyan érzés volt olvasni a Halálos játszmákat, mintha egy macska-egér játékba kerültem volna bele. Amikor azt hinnéd, hogy kitaláltál valamit csavar egyet a szálakon Diana Urban, és már azt sem tudod merre van a helyes irány. Ezek a csavarok mindig a legváratlanabb helyzetekben bukkannak fel, és ha nyugalom is van, az biztos, hogy jól felkavarja ezt az állapotot, és megmutatja, hogy senki sincs biztonságban.

Elszántság, győzni akarás és ridegség uralja a lapokat. Titkok, rég eltemetett sorsok járják az oldalakat, csak azért, hogy leterítsenek és a földbe tiporjanak. A történet nemcsak a jelenben, hanem a múltban is játszódik. Egyre közelebb és közelebb taszítva ezzel az igazsághoz, s ahogy egyre többet tudsz meg a múltból, úgy lesz egyre veszélyesebb a jelen, és úgy lesz egyre komolyabb is. Már amikor az elején felüti a fejét az 5 évvel ezelőtt történt események fonala, tudtam, hogy semmi jóra sem számíthatok, és nagyon résen kell lennem.

Valahol számítottam arra, amit kaptam, de reméltem, hogy az 5 évvel ezelőtti események nem úgy végződnek, amerre a cselekmény visz minket. A Halálos játszmák tele van brutalitással, az elme játékával, halállal és egy bosszúval, ami életed végéig elkísér. Nagyon agyafúrt, okos történet, ami a komolyabb thriller olvasókat is képes átvágni. Olyan aprólékosan kidolgozott, és olyan jól összetett, hogy néhol csak fogtam a fejem, és próbáltam én magam kirakni a kirakós darabkáit.

Emellett feszültséggel és űzött gondolatokkal teli. Ahogy Crsytal, úgy egyes helyeken én is elbizonytalanodtam, de alig vártam, hogy az írónő a helyére tegye a gondolatokat. Az, hogy végig játszadozik velünk egy dolog, de basszus, olyan csavarokat dobott be, amit nem akartam elhinni. Ugyanakkor már egy bizonyos könyv miatt a mandulás csavarban kételkedtem, és bizakodtam, hogy nem valós, hogy van belőle kiút.

Míg a cselekmény csavaros, addig a karakterek szerethetőek. Egy olyan baráti társaságot kapunk, akiket már az elején megkedvelünk, van akit jobban, s van akit kevésbé. Minden elejtett apró részlet, mondat, viselkedés egy-egy újabb nyom, ami közelebb vihet a megoldáshoz, igen ám, de mi van akkor, ha látszólag minden nyom zsákutca? Akárcsak Crsytal, a végére én is azt éreztem, hogy zsong a fejem, és csak úgy cikáznak a merészebbnél merészebb gondolatok benne.

A kötet végig pörög, nincs megállás, és az utolsó fejezetekben is meg tud lepni. Ledobja a bombát, hagyja, hogy az megsemmisítsen minket. Én azt hittem, hogy majd ad egy kerek egész történetet, de egyáltalán nem érzem azt, hogy ezzel vége lenne. Látszólag lezárja, de annyi minden érdekelne még. Diana Urban teljesen függővé tett, és emiatt csak őt és a zseniális regényét tudom okolni. Az biztos, hogy nagyon szeretnék még olvasni tőle, mert pont egy ilyen tehetséges YA thriller író hiányzik a magyar könyves piacról. Összességében számomra a Halálos játszmák augusztus nagybetűs könyve, a legkedvencebb olvasmány, és nem hiszem, hogy bármelyik következő olvasmányom ki tudja ütni a nyeregből. Kevesebb, mint 24 óra alatt a végére értem, és még most is a hatása alatt vagyok. A kötet az elejétől a végéig izgalmas, eszeveszett tempóban halad, hiszen csak 24 óra áll a rendelkezésére, továbbá talán emiatt is fészkeli be magát a gondolataidba, hiszen tudod, hogy ketyeg az óra, és hamar letelik az időd. Ha szereted a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz, vagy éppen Karen M. McManus regényeit, akkor imádni fogod a Halálos játszmákat!

"Kirázott a hideg, és elfojtottam a zokogást. Persze hogy azt hiszi, hogy az EpiPen egész idő alatt itt volt. Fogalma sincs Caelynről, An0nym0us1-ről és erről az egészről."

"Muszáj megtalálnom, mielőtt erre sor kerül - ki kell derítenem, hogy ki ő, és szembe kell néznem vele a való életben. Csak így vethetek véget ennek az elfajzott játéknak."

"Balgaság volt azt képzelni, hogy át tudom verni. Túl nagy volt a hatalmi különbség. Én semmit sem tehettem ellene, neki meg a markában volt az, ami a legfontosabb volt nekem."

" - A fenébe is, a végtelenségig mutogathatnánk egymásra. Mindkettőnk hibája volt, és egyikünké sem. Baleset történt. Szörnyű baleset."

"Befogadtuk a csapatunkba, összebarátkoztunk vele, megbíztunk benne. Kezdtem beleszeretni. Majd elrabolta a húgomat. Kínozni kezdett. Megölte két barátomat..."

"Pedig a szörnyeteg mindannyiunkban ott lapul. A kérdés csak az, hogy sikerül-e megzaboláznunk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)