Victoria Aveyard: A kettétört kard (A kettétört birodalom 2.)

"Úgy tűnt, mintha a hang egy hosszú folyosóról visszhangzott volna: nehéz volt kivenni, ahogy távolodva elhalt."

*

A nagy sikerű Vörös királynő-sorozat szerzőjétől. 

A VILÁG SORSÁT EGY KARD PENGÉJE DÖNTI EL. 

Corayne kezdi elfogadni származásának titkát, és megtanulja forgatni apja kardját, de hiába zárt le egy húrszálat társaival, az utazása még nem ért véget. Erida királynő serege végigmasírozik Vigilián, és hitvese, Taristan további átjárókat nyit a rémálmok birodalmaiba,nyomukban pedig királyságok válnak földdel egyenlővé. 

Corayne kénytelen saját sereget toborozni, hogy megmenthesse a világát. De veszedelmes vidékeken át vezet az útja, és bérgyilkosok,másvilági szörnyek és szeszélyes tengerek fenyegetik, és egyetlen lány talán kevés ahhoz, hogy a megosztott Vigiliát maga mögé állítsa. 

Az árnyékokban azonban valami halálos gonoszság lapul, mely még Taristan hullaseregénél is veszedelmesebb. Valami, ami elemésztheti az egész világot, még mielőtt Corayne és társai kivívhatnák a győzelmet.

" - Nem az a gond, amit látok - sóhajtotta, miközben válla megfeszült. - Hanem, amit tudok."

Nagyon vártam egyfelől ezt a kötetet, másfelől pedig hatalmas elvárásaim voltak felé. Victoria Aveyard már nem egyszer bebizonyította, hogy tud írni, és a legjobban a high fantasy világában érzi otthon magát. Míg a sorozat első része nem lett tökéletes számomra, addig A kettétört kard minden hiányosságot (na jó majdnem, mert a romantikus része megint megölt) bepótolt, amit hiányoltam és megmutatja miért is érdemes belekezdeni A kettétört birodalom sorozatba.

Általánosságban elmondható, hogy nehezebb második részt írni, és emiatt a nyomás is nagyobb. Na ebből semmi nem látszik Aveyard regénye alatt. Már az elején beszippant, és nem is ereszt. Míg az első rész egy amolyan bevezető addig ez a második már több mindent enged látni a megálmodott világból. A kaland folytatódik, a karakterek már nem ismeretlenek, és már nincs az meg bennünk, mint az első résznél, hogy túl sok minden történik és nem bírjuk ép ésszel felfogni. A kettétört kard az, aminek lennie kell. Egy igencsak izgalmas és kecsegtető folytatás. Victoria Aveyard stílusa egyedi, ez valakinek vagy bejön vagy nem. Engem már a Vörös királynő alatt meggyőzött, mivel a mai napig az egyik kedvenc sorozatom. A kettétört kard majdnem olyan erős, valamivel mégis kiforrottabb és sokkal több részlet rejlik benne. Az igaz, hogy kell hozzá egy hangulat, mégis ha jókor kap el, le sem fogod tudni tenni. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy egy vaskos, igazi monstrummal is lenyűgözzön!! Szerettem olvasni? Imádtam!! Nem egyszer kapkodtam a fejem, és nem, nem érhet így véget. Kegyetlenség így zárni egy könyvet, minden könyvmoly ellen elkövetett bűncselekményem, amit nehéz lesz überelni a sorozat további részeiben.

A kötet egyik különlegessége, ami az egyik kedvenc elemem is Aveyard kötetében az az, hogy nem egy szálon fut a cselekmény, hanem kapásból hat szálon is, így sokkal közelebb kerülnek hozzánk a karakterek, és ők maguk azok, akik meggyőznek és megmutatják, hogy mi is zajlik le bennük, mit látnak és milyen döntéseket hoznak. Emiatt van, aki közelebb, és van aki távolabb került tőlem ugyanakkor a több nézőszöges megoldás egyszerűen zseniális!

Míg ez a része soknak tűnt az első kötetben, addig itt végre beérik a gyümölcse, és megmutatja, hogy miért is volt jó, hogy nem maradt meg egy nézőpontos történetnek. A kettétört kardnak kell az, hogy mindent lássunk, és ne csak egy oldalt hallgassunk meg, hanem a lehető legtöbbet. Emiatt sokszor csak olvasol és olvasol, mert vissza akarsz cseppenni a megkezdett szálhoz, ugyanakkor nem akarsz elszakadni, és így megy ez az ördögi kör, amíg a végére nem érsz.

Mint említettem már a romantikus része elenyésző, illetve nagyon lassú slow burn jó sok banterrel, amit imádok!! Tipikusan egy olyan fantasy, amiben nem a romantika dominál, hanem a világ és a karakterek. Továbbá az ő helyük ebben a rendszerben, és egy olyan kép, ami segít kialakítani az erőviszonyokat, ugyanakkor nem tudnám azt mondani, hogy már mindent értek. Mondjuk azt, hogy jobban képben vagyok, mint A kettétört birodalomnál voltam.

Valamilyen szinten a jó és a rossz harca is ez a második rész. Ellentétek és akaratok feszülnek egymásnak. Nincs elhatárolva pontosan a jó és a rossz közötti vonal, teljesen rád bízza, hogy végül is kinek drukkolsz, és kinek a csapatát erősíted. Victoria Aveyard nem meglepő módon a gonosz/villain karaktereket is megkedveltette velem. Közéjük húz a szívem, ugyanakkor a másik oldalt is kedvelem. Kettős érzések ezek, amiket remélem a továbbiakban tisztázni tudom magamban.

Az a baj, hogy mindenkit kedveltem, még ha nem is szerettem. Olyan karakterekkel rakta tele az írónő ezt a kötetet, akikben sikerült találni olyan értékeket, amik miatt nehéz lenne csak egyvalakit kiemelni. Sorasa, Dom, Corayne, Andry vagy épp Erida is bőven megérik a pénzüket, és még ha gyűlölöd is valamelyiküket, az tagadhatatlan, hogy érzelmeket váltott ki belőled a személyiségük.

Összességében szeretem A kettétört kardot, mely egy igazán nagy volumenű, izgalmas, szerethető és részletgazdag történet tele fordulatokkal és csavarokkal. Hiába egy monstrum, ha megnyer magának észre sem fogod venni a terjedelmét. YA fantasy, ami a legjobb elemekkel dolgozik és minden egyes apró részlet kifut valamire, a karakterektől kezdve az apróbb, jelentéktelennek tűnő részletekig. Sokkal, de sokkal jobban tetszett nekem, mint az első rész, még akkor is, ha olyan függővéggel zárul, ami a földbe dögöl. Ide a harmadik részt, de gyorsan!! Nem tudom, hogy hogy fogom kibírni amíg megjelenik a Fate Breaker, hiszen teljesen tönkretett A kettétört kard, de minden egyes percét imádtam. Victoria Aveyard megmutatja, hogy miért is érdemes fantasyt olvasni, és akkor sem szabad megijedni, ha az YA és nem NA. Habár soha nem olvastam A Gyűrűk Urát, mégis úgy tudom elképzelni Tolkien alkotását, mint A kettétört birodalom sorozatot. Részletes, karakterekben gazdag, terjedelme vetekszik egy fél téglával, sok benne a leírás, és körbelengi egy különleges atmoszféra, ami csak erre a regényre jellemző. Olvassátok és szeressétek ti is A kettétört birodalom sorozatot!!

" - Egy másik férfi a börtönőröm lett volna, és a koronámon keresztül szőtt kötélen tartott volna - ismerte el a királynő tárgyilagosan. - Ezt tudtam egész életemben. De veled egyenrangúnak érzem magam, és te is akként bánsz velem. Ezt egy kérő sem mondhatja el magáról Vigiliában."

" - Tedd félre a fájdalmat - szólalt meg Dom, mire Sorasának elakadt a lélegzete, mellkasának zaklatott emelkedése és süllyedése pedig hirtelen abbamaradt. Ugyanezt mondta a férfinak a sivatagban, a Szövetségben tanult legrégebbi leckéjét. - Temesd el az emléket, Nincs rá szükséged."

" - Rendben van, Corayne an-Amarat - szólalt meg Dom, mire a lány mosolya napsugárként lobbant fel. Mögötte Sorasa is majdnem, elmosolyodott. – Most alszom, és a győzelemről fogok álmodni."

" - Egy sárkány rászabadult Vigiliára."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)