Rácz-Stefán Tibor az az író, akihez akkor fordulok, ha egy igazán életbevágó, mégis őszinte regényt szeretnék olvasni. Fénykoromban faltam a regényeit, aztán az évek során kicsit lemaradtam, de nagyon izgatott voltam, amikor az #olvasshazait projekt keretein belül lehetőségem adódott újból felfedezni az írásait. A kötet, mint arra a címe is sugall karácsonyi, de ez senkit se tévesszen meg, mivel augusztusban is ugyanúgy lehet élvezni, mint az ünnepek közeledtével.
Már az első fejezetek alatt egyből bedob minket a mélyvízbe, és bevezet minket Bence életébe, aki egy meleg srác, igen ám, de senki sem tudja róla, hogy az. Így indít a kötet, s már az elején felüti a fejét a titkolózás, és az ezzel járó kételyek. Vajon mit fognak szólni a többiek? A családja? A barátai? Elfogadják, vagy nem? Egy olyan élethelyzetbe csöppenünk, amiben Bence nem találja a helyét, nem érzi otthonosan magát a saját bőrébe, s legszívesebben önmaga lenne, ugyanakkor ott van benne a félsz is. Előbújni sosem egyszerű, viszont általa hatalmas kő gördülhet le a szívünkről, legyen akár pozitív vagy negatív a végeredmény.
Bevallom, eleinte azt hittem, hogy elszoktam már ettől az ifjúsági színtértől, de meglehetősen izgalmas és kellően jól megírt ahhoz, hogy én is élvezni tudjam. Plusz pont jár azért, hogy végig őszinte a regény, és belengi a Tibire oly jellemző hangulat. Minden egyes regényében, amit eddig olvastam volt valami, ami megfogott, és a végsőkig ki is tartott. Végig fogta a kezem, és egyszer sem engedett el. A Téged kérlek karácsonyra után biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle, és amilyen gyorsan csak tudom behozom a lemaradásomat.
A kötet maga olvasmányos, nem viccelek, tényleg az, mert ahogy elkezded nem akarod, és úgy őszintén nem is tudod letenni. Megragad, és magadénak érzed Bence történetét. Drukkolsz neki, vele együtt félsz a sötétben, és az utolsó utáni pillanatban is még fogod a kezét. A coming outtal kapcsolatos gondolatok szerintem példaértékűek, és nem utolsó sorban szomorúak is, hiszen a gyűlölet és a másik nem elfogadása a mai napig probléma a világunkban.
Talán azért is annyira helytálló az ifjúsági közeg, mivel általánosságban tinédzser korban kerül elő először a szexualitás, a vonzódás és a nemi hovatartozás kérdése. Igazi küzdelem, amit csak tetéz a coming out félelme. Bence ezzel szemben mégis állja a sarat és megmutatja, hogy akkor lehetsz igazán boldog, ha önmagad vagy és nem másokért létezel, hanem a saját boldogságod miatt. Hiszen időskorodban sem azt fogod mesélni, hogy mi lett volna ha, hanem azt, hogy mi volt.
Összességében nagyon megszerettem ezt a regényt, amihez nagyban hozzájárult az írói stílus. Nemcsak leírta a mondatokat egymás után, hanem érzelmekkel ruházta fel azokat, és megmutatta, hogy mi minden lehet hatással egy ember életére és gondolkodására. Ami talán a legjobban tetszett benne az a kialakult kapcsolatok. Bence kapcsolata a szüleivel, Martinnal és a barátaival. Van valami különleges abban, ha olyan emberek veszik körül az embert, akikre támaszkodhat, akik azért szeretik, aki és nem azért, akinek kiadja magát. Nem feltétlenül kell beállni a sorba, és az sem probléma, ha más az ember.
Tibi regénye megmutatja, hogy milyen egy szorongó tini élete, és milyen nehézségeket kell kiállnia LMBTQ emberként. Örülök, hogy megszületett ez a kötet, hiszen mindenkinek szüksége van arra, hogy láthassa magát, vagy egy hozzá hasonló embert könyvek szereplőiként is, úgy hogy ne mellékszereplők legyenek, hanem igenis lopják el a showt és mutassák meg, hogy a szeretet az szeretet, mindegy, hogy kit és hogyan szeretsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése