On Sai: A gyógyítók (Vágymágusok 3.)

"Sosem hittem volna, hogy egyszer egy könyvtárban akarnak megölni."

*

Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban? 

Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről. Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem? Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között? 

Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket. 

Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete? Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet? Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető, és mégis létezik helyes út. 

Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról. Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

"A valóság kegyetlen módon zúzta össze a szívemet, és az megtaposva ott maradt a táncteremben."

A Vágymágusok sorozattal nem indult felhőtlenül a kapcsolatom. Nagyjából egy hónapja vágtam bele a fejszémet, de nem bántam meg. Míg az első rész számomra kicsit gyenge, addig a sorozat többi része szépen feltornázta magát, és a harmadik kötet végére ért be úgy igazán mind a történet, s mind a cselekmény is. On Sai tud írni, és A gyógyítók alatt meg is mutatja ezt. Egy igazán egyedi világot alkotott meg, amiben a vágyak, a mágia, az árulás, a titkok és a háború ugyanúgy jelen vannak, mint az emberi jellemek és a döntések okozta következmények.

A második kötet, A két herceg függővéggel zárult, így nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon hova is fog kifutni Rianna története. Érdekelt, hogy egy látszólag végzetes jelenetet hogyan lehet tovább vinni, hogy az ne álljon meg, és lehessen ebben a világban tovább kalandozni. Az írónő szépen megoldja ezt a szorult helyzetet, és már A gyógyítók első fejezete alatt bedob minket a mélyvízbe. Azt érzem ezzel a harmadik kötettel kapcsolatban, hogy igazán szárnyalt, hagyta, hogy csak úgy faljam az oldalakat, és megmutatta egy olyan oldalát amit eddig még nem láttam tőle. Visszatekintve az első részre, fényévek vannak a két kötet között. Végre beért a cselekmény, nem egyhelyben totojázunk, hanem haladunk előre, és már látszik a fény az alagút végén. A Vágymágusok egy ifjúsági, fantasy sorozat, ami alapvetően nekem íródott, mert falom a fantasyket, viszont magyar íróktól nem sűrűn olvasok, pedig kéne, erre a Vágymágusok döbbentett rá igazán. Ha egy egyedi fantasyt szeretnél olvasni, akkor teljes szívemből ajánlom On Sai Vágymágusok sorozatát. Higgyétek el, ha valaki azt mondja nekem az első kötetnél, hogy majd megszeretem a történetet, nem hittem volna neki, de mégis így lett és tűkön ülve várom a folytatást!!

Nem alakult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, de örülök, hogy nem adtam fel, mert On Sai tehetséges, van egy egyedi hangja, ami függővé tesz, és sajnos vagy nem sajnos, de nagyon is jól tudja, hogy játsszon az olvasóival, és remekül csavarja a történet szálát is. Ha kell bedob egy titkot, vagy egy újabb érzést a kalapba, és arra sem rest, hogy a már megkezdett gondolatfoszlányt tovább vigye, és teljes egészében kifejtse azt. Nagyon elégedett vagyok a Vágymágusok alakulásával, és vétek lett volna kihagyni A gyógyítókat.

Maga a sorozat Riannára épül, aki egy szipoly, egy rettegett jelenség, akitől mindenkinek félnie kell, és akinek száműzetésben kellene töltenie az életet. Igen ám, de mi van, ha Rianna ezen oldala homályba vész, és mindenki úgy ismeri a nemesek között, mint egy beteges grófkisasszonyt? Mi van akkor, ha belé több akarat és tenni vágyás szorult, mint az öccsébe? S mi van akkor, ha szeret férfiruhába öltözni, és olyan dolgokat tenni, amik nem illenek egy kisasszonyhoz?

Pontosan innen veszi kezdetét a Vágymágusok, és A gyógyító alatt érik be igazán a gyümölcse ennek. Rianna egy kemény, okos, agyafúrt, kedvelhető, a végsőkig küzdő, és nem utolsó sorban egy igazán szerethető karakter, akinek a szemszögéből, illetve gondolatai kereszttüzében ismerhetjük meg On Sai sorozatát. Egyik veszélyes és meggondolatlan tettből ugrunk a másikba, egyik bolondságból a következőbe, és sose lehetünk igazán biztosak benne, mikor is fog kiborulni az a bizonyos bili.

Rianna mellett másokat is megismerhetünk, de mint a többi kötetben, úgy ebben is Lidérc, azaz Kartal herceg az, aki hangsúlyos, akinek hangja van, és aki miatt lesz igazi a Vágymágusok. A sorozat összefogó címe leginkább őket takarja, és miattuk lesz egyre fülledtebb, egyre több vággyal teli A gyógyítók. Mellettük Ras, vagy éppen Erdon is sokat segít a cselekmény alakulásán, és ha nem is teljes szívvel, de ők is cinkostársak Rianna kalandjaiban.

A karakterek mellett a cselekmény, és az írói stílus ragad meg igazán. Hatalmas sebességgel pörög a történet szála, minden egyes fejezet alatt történik valami, sakkban tart, s habár maguk a fejezetek hosszabb terjedelműek, mégis könnyű haladni, mert visz előre a történet, és nem hagyja, hogy leragadj olyan apróságokon, mint a részletek, mert a kellő helyeken, úgyis mindent a nyakadba fog zúdítani. Fokozatosság nem létezik a Vágymágusok kapcsán. Vagy megkapod az egészet, vagy semmit. A kis cafatok, amiket néha-néha elénk dob az írónő max. annyira elegek, hogy ne haljunk éhen.

Már az első két kötet miatt megszokhattam volna, hogy a vége felé pörög be iszonyatosan a cselekmény, és akkor érdemes a legjobban odafigyelni, de még így is reméltem, hogy megkönyörül rajtunk, On Sai, de nem... Képes úgy befejezni (befejezés ez egyáltalán??) A gyógyítókat, hogy létszükség a folytatás, nem vágy. Fizikailag fáj, ahogy véget ért, és még nincs a kezemben a folytatás.!! Tudnom kell mi lesz Rianna sorsa, mi lesz Lidérccel, hogy kapok e nagyobb világképet, vagy azzal kell beérjem, amit összecsipegettem olvasás közben. Nem mondom, hogy nem stresszes a Vágymágusok olvasása, hiszen végig ott lebeg előtted az, hogy vajon mikor jön el az a pont, amikor már nem lehet tovább titkolni Rianna szipoly voltát, és mikor robban a bomba, ami mindent és mindenkit a feje tetejére állít. Összességében szerettem ezt a harmadik részt, úgy érzem, hogy eddig ez a sorozat legerősebb eleme, illetve ez a legkalandosabb és egyben legveszélyesebb is. Vér, háború, halál, csapdák, titkok, vágyak, feszültség és az elengedhetetlen girl power. Rianna megmutatja, hogy nőként is helyt tud állni egy férfiak általa uralt világban, és ő is lehet fontos eleme ennek a rendszernek. Úgy hiszen még sok meglepetést fog okozni nekünk a negyedik kötetben, és csak remélni tudom, hogy happy end lesz a vége. Ha még nem olvastad a Vágymágusok, vagy szemeztél már vele, de nem tudod, hogy neked való e, akkor tekintsd ezt egy jelnek, és olvasd el a befejező kötet előtt az első hármat.

" - Nehéz lehet egyszerre sereget vezetni és jó fenékkel élni. Kemény sors."

" - A kölyök egy kis szűz vágymágus, és nem csak nőkre hat, mint épp láthattuk. Ne jöjj zavarba, drága Bruner, ha vele álmodsz.
- Biztos, hogy nem fogok! - közölte mogorván az alacsony férfi.

- Zavarba jönni vagy férfiakkal pikáns dolgokat álmodni? - ugratta Delon."

" - A Földanya aszalná mazsolává a szőlőszemedet! Mi a fene bajod van velem, te Mélytavi pendelyszökevény?"

"Egy úrihölgynek van tartása, és nem zuhan össze a szíve súlya alatt."

"Azt hiszem, a vágy sokféle lehet, és mindenkinek azt jó tennie, ami neki jó. De ez korántsem jelenti azt, hogy mindent meg is kell tenni. A belesodródás önárulás."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)