Katy Hays: A Kolostor

"A halál mindig augusztusban látogatott meg."

*

Ann Stilwell nyárra jön New Yorkba, hogy asszisztensként dolgozzon a Metropolitan múzeum kurátora mellett. De aztán úgy alakul, hogy a „Kolostorba” osztják be, ebbe a kerttel körülvett gótikus múzeumba, amelyben középkori gyűjtemény található, és egy csapat kutató, akik a jóslás történetét tanulmányozzák. 

Ann mindent megtenne, hogy szabaduljon fájdalmas múltjától, ezért örömest beleássa magát a kutatóknak a jövendőmondás eredetéhez fűződő, extravagáns elméleteibe. Tudományos kíváncsiságnak indul, de hamar megszállottság lesz belőle, amikor Ann felfedez egy 15. századi tarot kártyapaklit. Lehetséges, hogy ez a pakli a jövendőmondás kulcsa? 

 A Kolostorban veszélyes játék zajlik, amelynek a hatalom, a csábítás és az ambíciók jelölik ki a kereteit. Amikor ez valakinek az életébe kerül, Ann már nem szabadulhat. 

Megkezdődik a versenyfutás a válaszokért egy olyan világban, amelyről már nem tudhatjuk biztosan, ősi vagy modern.

"Audentis Fortuna iuvat"

Az év legkülönlegesebb könyve díjat kapja *dobpergés* A Kolostor Katy Haystől. Szerintem ennyire különleges könyvet még nem olvastam. Mindenféle elvárás nélkül kezdtem bele, hiszen fülszöveg alapján nagyon érdekesnek tűnik. Árad belőle egy tudományos, múzeumi hangulat, ugyanakkor okkultizmus is felüti a fejét, kártyavetés, halál eset, hazugságok hálója, egy komorabb hangulat és a mindent megváltoztató igazság. Egészen a kötet végéig csapdában vagy, és csak az utolsó oldalakkal nyílik ki a ketrec ajtaja.

Valahol sejtettem, hogy tetszeni fog, de nem voltam benne biztos, mikor is jön majd el ez a pont. Nem kellett sokat várnom, hiszen 50 oldal után már tudtam, hogy igen, ez az én regényem. Habár sokan nem tudják rólam, de odáig vagyok a régiségekért, a kiállítási tárgyakért, és a múzeumok is előkelő helyet foglalnak el a szívemben. Akadémiai hangulatával, és olvasmányos, ugyanakkor baljós hangulatával elég hamar levett a lábamról. A gyönyörű borító miatt kezdtem el olvasni, de a történet eredetisége miatt maradtam a végéig. Szinte fel sem tűnik, és már hozzá vagy tapadva a könyvhöz. Hiába tűnik elsőre úgy, mintha nem szólna semmiről, mivel jóval több dolog is előkerül benne. Kezdve a bizonytalannal, azzal, hogy végig vakvágányon vezet, elnyel a sötét hangulat, és közben keressük is az utunkat. A történet főszereplője, Ann, egy aprócska kisvárosból kerül be New York forgatagába, a múzeumi élet egyik tetőfokára, ahonnan csak feljebb van. Teljesen át tudtam érezni a helyzetét, hiszen jómagam is kisvárosban lakom, ahonnan nehéz kitörni, van aki nem is akar, és van aki mindenáron azzal küzd, hogy sikerüljön neki. Ann is ilyen, hiszen az első adandó alkalommal elhagyja szülővárosát, és beleveti magát a Kolostor különleges világába. Kevésbé elvont, mint amire elsőre számítottam, de ez pont így volt jó, hiszen elég, ha az atmoszféra és a cselekmény lefolyása elvontabb, mint maga az egész regényfolyam.

Imádom, hogy egy ennyire különleges, és szemetgyönyörködtető borítóval látott napvilágot nálunk Katy Hays regénye, mivel egy szép borító hamarabb fogja felhívni magára a figyelmet, és A Kolostor nagyon is megérdemli, hogy figyeljenek rá az emberek. Kicsit magának való, de ne annyira, hogy az zavaró legyen. Könnyen, és gyorsan el lehet igazodni a sorok között, viszont a nagyobb kép csak a végén áll teljesen össze.

Kicsit megvezet, tévútra visz, de látszik milyen zseniális maga Katy Hays. Ad egy megjelenésében is egyedülálló épületet, hangulatot majd ezt jól megkeveri a tarot kártyák világával, és végig ott leng egy különlegesebb atmoszféra, kicsit rejtélyes, kicsit szokatlan, de kétség kívül lehengerlő. Ahogy a kártya vetésnek, úgy a kártyák jelentésének is nagy szerep jut, s habár látszólag nem rajtuk van a hangsúly, képesek nem egyszer meglepetést okozni.

Maga a cselekmény nem egyszer zavar össze, látszólag több mozzanatra épül, de valójában csak körülöleli a fő attrakciót, és hagyja, hogy kialakuljon körülötte a többi. Hagyja, hogy azt higgyük ez a kötet nem Annről szól, hanem az értékekről, a művészetről, egy elit világról, de az az igazság, hogy A Kolostor Ann regénye. Végig ő mozgatja látatlanban a szálakat, és miatta alakulnak úgy az események, ahogy.

Eleinte kedveltem a karakterét, majd aztán fokozatosan vesztet a szimpátiámból, és a végére már egyáltalán nem kedveltem. Mellette viszont Rachelt és Leót nagyon megszerettem. Az emberségük, a múltjuk és talán amiatt is, hogy kockáztatnak, megragadják a lehetőségeket, ha rosszak akkor is, de élnek, őszinték, nem csapnak be, csak hagyják, hogy magadtól bogozd ki a szálakat. Míg Ann az elején volt szimpatikus, addig Rachel és Leo fokozatosan lettek azok. 

Már most érzem, hogy ez egy nagyon megosztó regény lesz. Lesz, aki nagyon fogja szeretni, és lesz olyan is, aki nem érti majd, hogy miért fogta kézbe. Én azok közé tartozok, akiknek tetszett, akik látják benne az értékeket, és azt, hogy mi is valójában A Kolostor. Ha úgy tetszik egy játék, amit a sors irányít. Vagy egy jól megkomponált darab. De lehet összefüggéstelen események láncolata is. Ami biztos, hogy a tarot-nak nagy szerep jut, ahogy a történelemnek is, és erre nem egyszer mutat rá az írónő. 

Ha most kezdeném el olvasni, sokkal jobban figyelnék nemcsak a részletekre, hanem minden elhangzott szóra, gondolatra, mivel minden ott játszódik előttünk, mégis képes az utolsó oldalakig megkavarni a vizet, Annről nem is beszélve. Kicsit azt érzem, hogy megvezetett a történet, és nem olyan lezárást kaptam, mint amire számítottam. Szépen indul a regény, majd egyre csúnyább lesz, tele megkérdőjelezhető tettekkel, élet felfogással és a sors kezével. A Kolostort nem elég egyszer kézbevenni. Nem elég egyszer elmerülni a cselekményében, hiszen minden egyes olvasással egyre figyelmesebb, egyre előrelátóbb vagy, egyre több összefüggést kötsz össze, és nem hagyod, hogy Katy Hays, illetve Ann tévútra vigyenek. Meglepődtem a kötet lezárásán? Igen! Számítottam rá? Az a szomorú igazság, hogy nem. Kellett volna? Valahol azt érzem, hogy kellett volna, de nem tudom, hol van az a pont, ahol fel kellett volna bukkanjon a villanykörte, hogy igen, most figyeljek nagyon. Összességében tetszett, ugyanakkor nem ajánlanám mindenkinek. Ha szereted a különlegesebb, baljósabb történeteket, adj egy esélyt A Kolostornak és hagyd, hogy a sors kártyái kivessék előtted Katy Hays regényét.

" - Ez egy hihetetlen hely... a város, a Kolostor. Csak ne hagyd, elkoptasson. Inkább intézd úgy, hogy megélesítsen."

" - Tudtam, hogy tetszeni fog. Van benned valami punkság, Ann, bár nem tudom, te magad tisztában vagy-e vele. De nekem tetszik. Rád emlékeztet."

"Amikor megérkeztem New Yorkba, alig vártam, hogy elfeledkezzem magamról, új emberré váljak, olyanná, aki hisz a tarot-ban. Aki boldogan fogadja, hogy bevonódik a Kolostor hátborzongató és sötét világába. Egy olyan világba, ahol lehetséges megúszni dolgokat. És Rachel segített, hogy ilyen emberré váljak."

"De úgy éreztem, mintha az idő apró lökésekkel és ugrásokkal egyre csak taszigálna, lökdösne előre, én pedig egyre jobban émelyegtem, vártam, hogy mikor állhatok meg végre."

"A legrosszabb dolog nem az volt, hogy feladtam Leót. Hanem hogy elpazaroltam ezt a lehetőséget. Tovább kellett volna másznom."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)