Kamilla Benko: Jégvarázs II - Árnyak erdeje

"Felébredt az ég, és vele együtt az erdő is."

*

"- ​Kérdés. – Olaf kinyitotta a reteszt és kikémlelt az ajtón. – A farkasoknak általában négy mancsuk, két szemük és hosszú, éles foguk van, igaz? – Amikor a nővérek bólintottak, a hóember a szájára tapasztotta kezét, és fejét félrefordítva így szólt: – Akkor azt hiszem, jobb lenne, ha hinnénk Annának. Az ajtó kivágódott, leröpítve Olaf köntösét és maszkját, a hógömböt pedig a padlóra lökve, ahol ripityára tört. A farkas megtalálta őket. 

Vajon Anna meg tud szabadulni a múlt árnyaitól? 

Anna minden vágya, hogy segíthessen a nővérének, Elzának. De úgy tűnik, koronázása óta Elza nélküle is boldogul. Sőt, arra készül, hogy hajóra szállva körbeutazza a világot, magára hagyva Annát. Ám mikor egy rejtélyes betegség sújt le Arendelle-re, Elza körútját elnapolják, ami végre lehetőséget ad Annának, hogy bizonyítson. Anna egy titkos teremre bukkan a kastélyban, és elkántálja az ősi varázsigét, hogy beteljesítse álmát és véget vessen a betegségnek. Ehelyett valami más válik valóra: Anna gyermekkori rémálmainak félelmetes farkasa. Nővérével, Olaffal, Kristoffal és Svennel az oldalán, Annának az ismeretlenbe kell vetnie magát, hogy megállítsa a lidércfarkas pusztítását. 

Anna küldetése mítoszok és csodák közé sodorja őt, és nem kevés bátorságra, őszinteségre és mindenekfelett szeretetre lesz szüksége ahhoz, hogy megmentse a világot.

" - Valós szeretet - mondta Elza gondolataiba merülve. - Az erő, mely hegyeket mozgat és rémálmokat űz el."

Frozen rajongóként nem is volt kérdés, hogy ez a könyv nekem való e, mert nagyon is!! Habár nem én vagyok a célközönsége ettől függetlenül nagyon szerettem. Tökéletesen hozza a mese hangulatát, a karakterek is hűek a már ismertekhez, és Olaf cukibb, mint valaha. Míg a mesék nem ennyire sötétek, addig az Árnyak erdeje tele van vele. Egyfelől szól a szeretet erejéről, és a félelmekről, másfelől pedig a testvérek közötti kapcsolatról. Tanulságos történet Arendelle-i Anna tolmácsolásában.

Amikor elkezdtem olvasni az Árnyak erdejét elkapott egy feel good érzés, mivel belecsöppenhettem egy szeretet világba, amit szerintem sose fogok megunni, és amit 0-24-ben képes lennék nézni. Mindent is szeretek, ami Jégvarázs, főleg ha összeköti a két mesét, és Kamilla Benko regénye a Jégvarázs első és második része között játszódik. Tele van félelmekkel, ki nem mondok szavakkal, a szeretet mindent gyógyító erejével, Svennel, Olaffal és a Nattmara legendájával. Egy olyan legendával, ami farkas képében jelenik meg, és mindent az uralma alá von. Nincs előle menekvés, felfal, a legmélyebb félelmeidre épít, és addig nem nyugszik, amíg teljesen be nem kebelezi Arendelle-t. Elza, Anna, Olaf és Kristoff újból egy hatalmas kalandba keveredik, ami tele van izgalmas pillanatokkal, mágiával és a sötétség közelségével. A történetet Anna szemszögéből olvashatjuk, de nemcsak rajta és a félelmein, bizonytalanságain van a hangsúly, hanem az összefogáson és a megoldás hajszolásán is. Nemcsak a sötétség közeleg egyre inkább, hanem egy fehér penész is felüti a fejét, kétoldali csapást mérve. Kamilla Benko az eddiginél komolyabb helyzetbe sodorja hőseinket. A királyság fennmaradása mellett az események szépen lassan fokozatosan újabb és újabb fordulatot vesznek, amik egyre közelebb sodorják az olvasókat a kötet végéhez.

A cselekmény eleinte a maga medrében sodródik, jönnek a megoldandó problémák, a királyság sorsa, Elza helytállása, Anna tanácstalansága és félelmei. Míg Elza uralkodik, addig Anna a maga szeleburdi módján próbál a segítségére lenni, és célozgatni arra, hogy bizony ő sem haszontalan, és Elza bármikor számíthat rá. A testvéri szeretet és összetartozás kéz a kézben járnak az Árnyak erdeje alatt.

Anna és Elza mellett Sven és Kristoff is fontos elemei a kötetnek, ugyanúgy, ahogy Olaf, akit még mindig imádok, és ebben a kötetben is hozza a szokott formáját. Kicsit bolond, de a mi kedves és bolondos hóemberünk, aki remélhetőleg soha nem fog elolvadni, és megmarad annak a bohókás lénynek, aki. Ugyan sok szerepet nem kap a regényben, mégis amikor jelen van, ikonikus mondatok hangzanak el a szájából.

Anna és Kristoff kapcsolata kialakulóban van, inkább a barátságukra fókuszál az írónő, ugyanakkor sikerült neki úgy megfognia Kristoff karakterét, hogy az illeszkedjen a mesék világába. Anna mellette egy igazán kedves, sokszor bajba kerülős lány, aki látszólag nem tud komoly lenni, de a megfelelő pillanatokban nagyon is az. Ő meséli el az Árnyak erdeje történetét, és rajta keresztül láthatjuk, amint a legerősebbek is levedlik a páncélt, és megmutatják sebezhetőségüket.

Elza, a jégkirálynő egy erős szikla, aki az Árnyak erdeje egyik alappillére, természetesen Anna mellett. Ő az ész, míg Anna a szív. Egy érem két oldala. A szeretet, főleg a testvéri szeretet mindent legyőz, és ezt ők is megmutatják. A legsötétebb fellegek is elillannak, ha a megfelelő emberek mutatják közben az utat, végig ott állnak melletted, és nem engedik el a kezed. Ez a kötet valahol a szépsége mellett tanít is. Megmutatja, hogy sosem vagy egyedül, és nem szégyen bevallani a félelmeinket, és harcolni ellenük.

Maga a történet egy igazán izgalmas ifjúsági middle grade regény. Nem csodálkoznék, ha néhány éven belül a mozikban is láthatnánk. Szinte olyan élmény kézbe venni és olvasni, mintha leülnél popcornnal a kezedben és megnéznéd. Szó szerint a lelki szemeim előtt játszódtak le az események, megelevenedtek a karakterek és hóval töltötték meg a napjaimat. A két testvér közötti hézag mozgatja előre a cselekmény szálát, ez adja a löketet, és ez hozza el a Nattmara titokzatos sárga szemű farkasát is.

Összességében élveztem, jó kikapcsolódást nyújtott. Akik látták és szeretik, illetve nem unják már a Jégvarázs világát, azoknak nagyon ajánlom, hiszen tanulságos, értékekkel rendelkező mese ez. A félelmek elfogadása és legyőzése a fő mozgatórúgója a történetnek, és ez viszi előre a cselekményt is. Emellett gyönyörű, pozitív üzenetekkel van tele, ami minden kicsinek és nagyban fontos mondanivalót tartalmaz. Nem egy hosszú regény a maga 400 oldalával, szellős, gyorsan lehet vele haladni, egyik fejezetet falod a másik után. Egyik kalandból csöppensz bele a másikba. Egyik kalandos útról mész a következőre, és nem egyszer találkozhatsz már ismert karakterekkel közben, illetve az írónő újakat is alkotott, akik dinamikában tökéletesen illenek a többiekhez. A mese keveredik a saját gondolatokkal, és elképzelésekkel, és pont ez a történet szépsége is. Újat mutat, de közben megmarad annak, amit a világon oly sokan megszerettek. Kamilla Benko nem akar túl sokat adni, nem akar olyat mutatni, ami nem illik a Frozen világába, s mindezt úgy teszi, hogy a sorok között megmutatja saját magát is. Ha te sem vagy még képes elengedni ezt a világot, imádod Olafot, akkor irány Arendelle és az Árnyak erdeje!!

"... de Annának Kristoff nemcsak hegyi ember volt, kedves vagy szőke, hanem a legjobb barátja is - és egyértelműen valami több, még akkor is, ha néha rénszarvasszaga volt. Ami persze teljesen érthető volt, tekintve, hogy a fiú másik legjobb barátja, Sven tényleg rénszarvas volt."

" - Ez nem egyszerű átjáró - állapította meg Elza. - Szerintem ez egy... halomsír."

" - Szegény Frederick - csóválta meg a fejét Olaf. - Nem hiszem, hogy tetszene neki ez a hely.
- Ki az a Frederick? - kérdezte Anna.
- Hát a farkas! - felelte Olaf, mintha ez olyan egyértelmű lenne. - Úgy nézett ki, mint egy Frederick. Szerintetek nem?"

" - És egy hóemberre, aki szereti a meleg öleléseket! - ugrott elő Olaf Sven pokrócai közül."

" - Ha Sven itt lenne - kezdte Kristoff -, mérget vennék rá, hogy megenné az összes gombát, aztán egy hétig fénylenének a fogai."

" - Néha - jegyezte meg Olaf, kezét Annáéba csúsztatva - úgy lépsz be egy barlangba, hogy farkasokra számítasz, de kiskutyákat találsz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)