"Hát, ahhoz képest, hogy első ránézésre milyen nagy böhöm barbár, valódi gentleman."
Már nagyon régóta terveztem, hogy belevetem magam a monster romance műfajába, és az a helyzet, hogy az Ice Planet Barbariansnál nem is találhattam volna jobb első ismerkedős regényt. Számomra inkább cuki a történet, mint nagyon spicy, és biztos vagyok benne, hogy fogok még hasonlóakat olvasni, az pedig nem is kérdés, hogy akarom e folytatni a sorozatot, mert igen, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy itt valami új kezdődött el számomra. Nagyon nagyon élveztem olvasni Georgie és Vektal nem evilági történetét, és sokkal de sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam.
Amikor elkezdtem az Ice Planet Barbarianst nem tudtam mire is számítsak. Fel voltam sok mindenre készülve, de amit végül kaptam az felülmúlta a várakozásaimat. Szerettem volna jól szórakozni, és ez sikerült is. Arra viszont nem számítottam, hogy beleszeretek egy új sorozatba, és alig várom, hogy olvashassam a következő részt. Nagy eséllyel új függőség van kialakulóban. Kit akarok becsapni? Már kialakult a függőség!
Az írónő olyan humorral vértezi fel a sorozat első kötetét, ami miatt a legmeredekebb helyzetekben sem tudsz szóhoz jutni. A kötet eleje nagyon különc, kicsit cringe, de a szó jó értelmében. Elsőre talán szokatlan, igazi újdonság, de ahogy megjelenik Vektal és beveti a nyelvét, akarom mondani a földöntúli képességeit, nehéz elszakadni. Addiktív, szerethető, tele van a párosodás körüli gondolatokkal, tettekkel, de ettől nem lesz hajmeresztő, mivel Ruby Dixon kedvelhető kék népet hoz létre, és helyezi el őket az Ice Planet Barbarians lapjaira.
Úgy hiszem, ha már egy sorozat első része érdekes, és nehéz elszakadni tőle, akkor a többi is hasonló lehet. Leginkább Georgie, Vektal és Liz az, akit megismerhetünk. Georgie és Vektal adott, Liz pedig a sorozat következő főszereplője lesz. Georgie habár idegen helyzettel áll szemben, nem hisztérikus jelenség, sőt, józan gondolkodású, gyakorlatias, aki feltalálja magát, és képes alkalmazkodni. Leginkább az alkalmazkodó képességét csodáltam benne, hiszen végig józan, és nem kezd el őrjöngeni.
Vektal egy igencsak szerethető óriás, így az első pár megrázkódtatás után már nyert ügye volt nálam. Alfának van beállítva, törzsfőnök, közben meg gondoskodó srác is. A külső megjelenése mellett, a belső értékei is 99%-ban rendben vannak. Arról nem is beszélve, hogy dorombol. Hát milyen édes már? Egy édes szexéhes, palánta gyártó "gép", akinek az első pillanattól fogva fontos a társa, "rezonálótársa" és a nyelvi nehézségek ellenére is megtesz mindent érte.
Habár nem egy hosszú regényről van szó, az epilógus után kapunk egy novellát is, azért tűnik amúgy hosszabbnak, viszont így is azt érzem, hogy sikerült a humor mellett fontos elemeket is becsempésznie az írónőnek a kötetbe. Gondolok itt az alkalmazkodásra, a sors elfogadására, vagy éppen a fennmaradás ösztönére. Ezek végigkísérik a kötetet, és szinte minden oldalon felütik a fejüket.
A romantikus szál fated mates, valamilyen szinten insta love Vektal részéről, he falls first, monster romance is, de az aranyos fajtából, és két külön faj szerelme, emiatt talán van benne egy kis forbidden romance is. A történet és a fejezetek terjedelme miatt egy igazán olvasmányos regény, ami minden egyes oldallal egyre meredekebb, és az sem hátrány, hogy a gonosz, zöld földönkívülieken felül édes, kék, farokkal rendelkező lényeket is kiküld a hóba és a fagyba az írónő. És nem, nem arra a "farokra" gondoltam.
"Hát jó, megtörtént. Egy kék földönkívüli kielégített. El nem tudom képzelni, hogy fogom ezt megmagyarázni Liznek meg a többieknek."
"Hát nem érti? Bárhová megy, én boldogan követem. Ő a szívem, a lelkem. Vele rezonálok. A társam."
" - Hogy őszinte legyek, végig azt hittem, nem tud teherbe ejteni, mert fajokon átívelő szex volt.
- Ugyan! Egy dán dog is teherbe tud ejteni egy csivavát - mutat rá Liz. - Találgass, melyik vagy!"
" - Ha most valamelyik srác elővarázsolna egy hamburgert valahonnan, hát, felőlem annyi gyereket csinál nekem, amennyit csak akar! - jelenti ki Liz."
" - Ha csak fele olyan jól bánnak velünk a szexéhes űrlények, mint Vektal veled, akkor az a része egyáltalán nem riaszt. Továbbra is lényegesen jobb, mint tehénnek lenni, nemde?"
" - Uramisten, ezek a srácok totál azt fogják hinni, hogy megérkezett a Jézuska, és mi vagyunk a karácsonyi ajándék!"
🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése