Raven Kennedy: Gild - Aranyozott (Az aranyozott fogoly 1.)

 "A meztelenül kavargó testeket nézem a rácsok mögül, és a számhoz emelem az aranyserleget."

*

A ​szellemek ránk hagyták ezt a világot. És a hatalommal bírók átvették az uralmat. 

Arany. 

Arany padló, arany falak, arany bútorok, arany ruhák. Highbellben, a fagyos hegyekben épített kastélyban minden aranyból van. Még én is. Midasz király mentett meg. Kiemelt a nyomorból, és felmagasztalt. Én lettem a drágasága. A kegyencnője. Én vagyok az asszony, akit érintésével arannyá változtatott, hadd lássa mindenki, hogy az övé vagyok. Hogy megmutassa, milyen hatalmas. Megvédett, én pedig neki adtam a szívemet. Bár nem hagyom el a kastélyt, mégis biztonságban vagyok. 

Ám egy nap kitört a háború a királyságban, és egyezséget kötöttek. Váratlanul visszaéltek a bizalmammal. Próbatétel elé állították a szerelmemet, és rá kellett jönnöm, hogy mindaz, amiről azt hittem, Midászról tudok, talán tévedés. Mert a kalitka, amiben tartanak – hiába van aranyból –, azért csak kalitka. De lehet, hogy a szörnyetegek a rácsok túloldalán elérik, hogy azt kívánjam, bárcsak sose mentem volna el. 

Midasz király mítosza újra képzelve. Ez az ellenállhatatlan felnőtt fantasy sorozat letehetetlen és tele van meglepetésekkel. Szerelem, intrika és veszélyek közepette Orea aranyozott világa az első betűtől magával ragadja az olvasót.

"Különlegesség vagyok, árucikk szóbeszéd. Én vagyok a király kegyence. A nagyra becsült ágyasa. Aki arannyá vált az érintésétől, akit egy kalitkában tart a kastély legfelső szintjén, és a testem magán viseli a birtoklás és a kivételezés jegyeit."

A sorozat, aminek azóta várom a magyar megjelenését, amióta elkezdtem angolul. Spoiler alert: angolul nem tetszett, viszont magyarul nem zavart, hogy lassabban halad, mint amihez hozzá vagyok szokva, sőt... Nagyon gyorsan haladtam vele, az első 100 oldalt pillanatok alatt befaltam, közben fogtam a fejem, forgattam a szemem, de irtó gyorsan a végére értem. Az Aranyozott személyében egy kecsegtető, ötletekkel teli Midasz király dark retellinget kaptam. Élek-halok az újramesélésekért, főleg, ha görög mitológia az alap, és végre mostmár én is értem, mi ez a nagy hype a sorozat körül, miért lett Tiktok szenzáció. A Gild minden, amit szeretek egy fantasyben: ötletgazdag, különleges és egyedi. Sötétebb, mint az ACOTAR, de ugyanannyira szerethető, mint SJM munkássága.

A kötet elejét a legjobban talán úgy tudnám jellemezni, hogy forró, meghökkentő és erősen szexuális, de ez senkit se ijesszen meg, mert nem lesz végig ilyen a történet. Az írónő in medias res kezdéssel bedob minket a mélyvízbe, és türelmesen várja, kitalálunk e a legnagyobb hullámok közül. Akik az első néhány fejezetet túlélik azok számíthatnak arra, hogy Raven Kennedy egy igencsak egyedi, gyors lefolyású, hihetetlenül olvasmányos, karakteres és élvezhető regényt ad. Szerintem nem kell bemutatni Midasz király legendáját, de akik nem ismernék lényegében arról szól, hogy amihez hozzáér az arannyá változik. Az egyik ilyen Auren, akinek arany a bőre, arany a haja, és úgy konkrétan minden rajta. Az írónő nemcsak neki, hanem Tyndallnek, aka Midasz királynak is ad egy hátteret, ami összekapcsolja őket, és megmutatja a Gild előtt lezajló eseményeket, amik elvezetnek a kötet kezdéséhez. A kettejük között kialakult szövetségre, és a miértekre is választ ad. Nagyon sok trigger warningot tartalmaz a Gild, ezért sem ajánlott mindenkinek az olvasása. Az eddigi legsötétebb fantasy kötet, amit szerencsém volt olvasni, de egy percig sem bánom, mert élveztem, és igazi felüdülést jelentett egy ennyire aprólékos, jól kidolgozott high fantasyt olvasni. 

Végig azt éreztem, hogy habár ez egy sorozat első kötete, egyáltalán nem zavart, hogy kevés cselekménye van, hiszen a legnagyobb hangsúly az az alapok megteremtésén van, azon, hogy el tudjunk igazodni a világban, és ne legyenek ismeretlenek előttünk a politikai viszályok, ármányok és az emberi gyarlóság sem. Ezekből jócskán ad az Aranyozott, sőt javarészt erre épül fel a kötet váza. Adott a nagyratörő Midasz, és az írónő által megalkotott világ, véres jelenetek, borzalmak és a kapzsiság is felüti a fejét olvasás közben.

Habár nem cselekmény központú a regény, az mégis elmondható róla, hogy a vége felé érik be igazán, és ott kezd el durvulni a helyzet, avagy izgalmassá válni. Előtte a kapcsolatok, a karakterek jelleme, a királyság megismerése, az alá és fölé rendeltségi rendszer, illetve a világra jellemző sajátosságok azok, amik vezetik előre a kötet szálát. Minden egyes fejezettel egyre többet és többet mutat meg magából, és nincs az, hogy ne történne valami, mert aprólékosan, szépen lassan, de történik.

Auren az igazi főszereplője a történetnek, ő az, aki a későbbiekben is fontos lesz. Igaz, eleinte egy igencsak naiv lányt ismerhetünk meg a személyében, aki a mindennapjait elzárva, egy hatalmas kalitkában tölti, de valahol el kell kezdeni a fejlődést. A király kiskedvence, aki senki másé, csak a királyné. Bevallom én első körben arra számítottam, hogy Auren már az elején erős, de így legalább láthatjuk az utat, amit megtesz a sorozat első és utolsó kötete között. Már a Gild közepe táján érzékelhető egy apró változás, ami a naiv kislányt elkezdi formálni. Ezt nagyra értékelem, mert alapvetően Auren egy szimpatikus női hősnő.

Midasz hozza a kegyetlen király sztereotípiáját, akinek semmi sem jó, és minél többet és többet akar. Az írónő nagyon jól megalkotta a hataloméhes, ugyanakkor taktikázó uralkodó személyét, aki kegyetlen, manipulatív és zsarnokoskodó is. Egy olyan személy, akinek a bukását mindenki örömmel fogadná. A tw-k javarészt miatta kerülnek bele a kötetbe. Úgy mint az érzelmi manipuláció, a fogság, de az emberkereskedelem, rabszolgaság és a szexuális zaklatás is előkerül. Kemény témák, amiket az írónő belesző regényébe. Illenek a dark fantasy vonalához, viszont tényleg csak 18 év felettieknek ajánlom az olvasását.

A kötet képi világa nem egy helyen erőszakos, lekicsinylő vagy éppen durva. Alapvetően a Gild egy görög mitológiai retelling, ami magában hordozza a borzasztóbb, véresebb jelenetek képét is. Az írónő nem szépít a történelmen, a maga brutális valóságával ábrázolja az onnan kivett elemeket, ezért nem árt, ha nyitottak vagyunk, és nem riadunk vissza a mocskosabb, véresebb és kegyetlenebb jelenetektől sem. Szeretem, ha egy kötet erős alapokkal rendelkezik, és a Gildben megvan ez. Raven Kennedy extrán erős alapokra helyezi a világot, ezért indokolt a lassabb cselekmény, és a több brutális jelenet. 

Már írtam Aurenról, de most akkor lássuk Midaszt is. Imádom, ha egy "főgonosz" tényleg az, megrendíthetetlen, aki kétes érzéseket vált ki belőled. Na, Midasz pont ilyen. Egy taktikai játékos, aki nagyon jól mozgatja a szálakat, alattomos, nem ismer kegyelmet, szóval egy igazi zsarnok, akit nem félünk erkölcsileg megkérdőjelezhetőnek kikiáltani. Igen ám, de hiszem, hogy több van benne, és a visszaemlékezésekkor meg is mutatja az írónő, hogy hiába lett király, ő is indult valahonnan, és ez látszik is a jellemén. Közelebb hozza hozzánk, hogy aztán a tetteivel eltaszítsa tőlünk. Zseniális húzás!!

Aztán van nekünk egy Slade-ünk, magyarul Gyilok kapitányunk. Ismeritek az érzést, amikor tudjátok, hogy megérkezett a sorozat love interestje, de nem vagytok benne biztosak, hogy őt akarjátok annak? Na, kb. ilyen Slade is... Még nem döntöttem el, hogy Aurent Midasszal akarom együtt látni, vagy Slade-del. De Gyilok is elég kegyetlen és sötét ahhoz, hogy vele se legyen egyszerű a menet, viszont kétség kívül perzselni fognak miatta az oldalak a következő részekben. Nagyon kell a Gildnek Slade, ahogy Slade-nek is a Gild. Nagyon nagy reményeim vannak vele kapcsolatban. Habár nem kaptunk sokat belőle, de előre megelőlegezem neki, hogy nem fogok unatkozni miatta sem a Glintben, sem pedig a Gleamben.

Összességében egy igencsak egyedi világgal rendelkező első részt kaptam, ami miatt teljes mértékben bizalmat tudok szavazni a sorozat többi részének. Voltak hibái? Persze. Ennek ellenére jó volt olvasni? Igen. Egy valamit jó, ha nem felejtünk el: senki sem tökéletes. Egyeseknek túl sok lehet a Gild, maga a világa, a hierarchiai rendszere, a stílusa, de hiszem, hogy megtalálja itthon is a maga közegét, akiknél népszerű lesz, és tudják értékelni azt, amit Raven Kennedy letett az asztalra. Az Aranyozott egy megosztó regény, vagy szereti valaki, vagy azt érzi, hogy egyáltalán nem neki való. Én biztosra tudom mondani, hogy nagyon is nekem való, és iszonyatosan várom a következő részt, már csak azért is, mert a végére a mágia is feléled, szóba kerül a tündér, mint nép és úgy alapvetően elhinti a magokat a folytatáshoz. Kicsit függővéges, de nem az a brutális felé függővég. Viszont ettől függetlenül már most akarom olvasni a Glintet, ami magyarul Tündöklés címen fog futni. Azoknak ajánlom elsősorban ezt a sorozatot, akik nyitottak az újdonságra, és nem riadnak meg a keményebb jelenetektől sem. Erősek, és képesek az erőszak és vér között lavírozni, és kitartanak a végsőkig. A Gild nem a gyengédebb lelkűek regénye, viszont cserébe garantálom, hogy még nem olvastál ennyire dark és megbotránkoztató retellinget.

" - Te csak egy házi kedvenc vagy, akit Midasz meglovagolhat. Egy emléktárgy, amit mutogathat."

"Ha valamit megtanultam, hogy ez a sok gazdagság... egy idő után nem számít. Üres. A tiéd lehet a világ összes aranya, és mégis hiányzik az életedből a valódi érték."

"Soha nem hallottam szívet darabokra törni, de olyan, mint amikor egy repedés végigfut az üvegen."

"Auren, én király vagyok, és a királyoknak nehéz döntéseket is meg kell hozniuk. Amikor világossá vált, hogy Fulke nem megbízható szövetséges, még csak nem is jó ember, elhatároztam, hogy teszek valamit.".

"Az egyetlen ember, akivel most beszélni szeretnék, aki el tudná érni, hogy jobban érezzem magam, holtan hever a hóban, szíven döfték. Az egyetlen barátom! Miattam halt meg!" 

"Ha már eladtak minket az ördögnek, akkor a démonoknak nem kellene gyötörniük minket."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)