Kristen Callihan: Fall - Zuhanás (VIP sorozat 3.)

"Követ egy férfi. Kilencvenkilenc egész öt tized százalékban biztos vagyok benne."

*

Az első találkozásom Jax Blackwooddal kissé furcsán alakult. Mentségemre szóljon, hogy nem is sejtettem, hogy vele hozott össze a sors. 

Ugyan ki gondolná, hogy egy legendás rocksztár maga jár vásárolni a boltba? De ami még fontosabb: hóvihar közelgett, ő pedig épp az utolsó doboz mentás-csokicseppes jégkrémet, a kedvenc édességemet készült elorozni. 

 Ennek ellenére talán továbbléptem volna, ha nem fordul felém önelégült vigyorral: vegyem el tőle, ha tudom. Úgyhogy megcsókoltam. és kikaptam a kezéből a jégkrémet. Oké, ez talán aljas húzás volt, de a szükség nagy úr, ugye. 

És persze álmomban sem gondoltam volna, hogy ő lesz az új szomszédom. 

 Egyikünk sem hisz a szerelemben vagy az életre szóló kapcsolatokban, mégis egy szempillantás alatt egymásra kattanunk. De lehetnénk ennél többek is egymásnak. Bármi lehetséges lenne. Csak bíznunk kellene, és merni belezuhanni.

Jax Blackwood... Egy ismerős karakter kemény múlttal, egy döntéssel, ami örökre rányomja a bélyegét az életére, és egy lány, aki képes őt kirángatni a fényre. Ez a Fall, ahol nemcsak a szereplők zuhannak, hanem mi is. Felvisz minket New York legmagasabb épületére, és onnan a mélybe taszít. Fájdalmas, ugyanakkor van benne valami szép is. Évődő, ugyanakkor várakozó is. Végig körüllengi egy különleges atmoszféra, ami csak az utolsó oldalon enged el. Számomra ezt jelenti a VIP sorozat 3. része. Egy kemény utazást, ami minden egyes elejtett könnycseppet megért, és ami megmutatta, hogy igenis fel lehet állni a gödörből, és újra élhetünk teljes, és a körülményekhez képest normális életet.

Jax, akarom mondani John története nagyon közel áll hozzám. Nemcsak azért, mert mindenki érezte már magát depressziósnak, szomorúnak és kereste az élet értelmét, hanem azért is, mert az írónő egy olyan karaktert alkotott meg, aki emberi, akinek ugyanúgy vannak gyenge napjai, aki ugyanúgy, mint mi esendő, a padlóra kerül és küzdenie kell azért, hogy újra a saját lábán megálljon, s közben kiutat is mutat a sötétségből. A Fall az eddigi legkomolyabb része a sorozatnak tele meglepetésekkel, fájdalmas pillanatokkal és a szerelem csodás érzésével. Kaptam egy olyan kötetet, ahol harcolni kell a boldogságért, ahol semmi sem hullik csak úgy az ember ölébe, s ahol minden tettnek és kimondott szónak súlya van, és képes világokat tönkretenni, és emberi szíveket darabjaira zúzni. Úgy érzem, hogy ezzel a kötettel Kristen Callihan nagyon nagy dolgot vitt véghez. Egy rock star romance keretein belül hívja fel a figyelmet a mentális betegségekre, és úgy kezeli a témát, ahogy azt mindenkinek kellene. Sokan úgy gondolják, hogy a mentális egészség nem fontos, pedig nagyon is az, s az írónő John karakterén keresztül világít rá erre. Nemcsak az esendőséget, hanem a küzdelmeket és a folytonos fennmaradást is előtérbe helyezi, és megmutatja, hogy kemény munkával minden rendbehozható, s mindenki megérdemli a második esélyt, megérdemli azt, hogy ott legyünk neki és segítsük az útján a teljes boldogság felé. 

Nagyon mélyen érint a kötet, s az elolvasása után is sokáig veled lesz még. Szerettem a kötetben azt, hogy nem tálcán kínálta a megoldást, hanem igenis meg kellett dolgozni érte, hogy nem úgy kezelte az írónő a kialakult szituációt, mint egy előre megírt forgatókönyvet, hanem ahol szükségét érezte ott alakítgatta, és fejezetről fejezetre tökéletesítette. Minden egyes leütött sorral egyre többet és többet ad, egyre inkább azt érzi az ember, hogy bizony a szívéig hatol a kötet, s megtesz minden tőle telhetőt, hogy a cselekmény ne laposodjon el, és hű maradjon John karakteréhez. 

Ehhez mérten a cselekmény hol borús, letargikus, de közben bohókás és borzalmasan őszinte is. Az őszinteség a regény legnagyobb erénye, ez az ami miatt kiemelkedik a sorozat többi kötetet közül, hiszen nem fél a szemedbe vágni az igazságot, és attól sem retten vissza, hogy összetörje, majd darabjaira zúzza a szívedet. Ha John a sötétség, ami keresi a kiutat, a fényt az élet és a boldogság felé, akkor Stella a fény, ami bevilágítja a gyógyulás felé vezető utat, s ő az, aki addig tereli Johnt, amíg meg nem látja azt, ami szó szerint előtte van, csak ki kéne nyúlnia a kezét, és megragadni a lehetőséget. 

Már a kötet elején látszik, hogy ahogy haladunk előre a sorozatban úgy lesznek egyre jobbak és jobbak a következő részek, s ez a Zuhanásnál is így van. Bohókásnak indul, de nagyon is komoly, finom, kiforrott, szókimondó és átgondolt témákat érint. Kétség kívül más, mint az eddigiek, mégis van benne egy egészen egyedi felhang, ami már az elején megvesz magának, és nem tudsz szabadulni tőle. Ha azt hittem, hogy Gabriel és Sophie története komoly, akkor hatalmasat tévedtem, mert itt, a harmadik résznél mutatja meg csak igazán az írónő azt, hogy mire is képes. 

Képes személyesebbé tenni a kötetet, kirángatni a letargikus állapotból és megmutatja, hogy senki sem törött, és mindenki megérdemli a megújulást, azt hogy bízhasson a másikban. A főszereplőink múltja nem a legfényesebb, tele vannak sebekkel és problémákkal, s ezeket felhasználva irányít minket az írónő. Érzelmileg instabilak, nincs egy biztos pont az életükben, ami a helyes úton tartaná őket. 

Akik olvasták az első két részt, azok már tudják, hogy John öngyilkosságot követett el, amit bővebben Gabriel történetében olvashatunk, itt nem nagyon van róla szó, ami miatt nem panaszkodom, mert elég volt a második résznél szembesülni vele. Aztán ott van Stella, akinek nincs stabilitás az életében, akinek nincsenek barátai, se családja, s akinek nehezére esik megbízni a másikban. Egyikőjük múltja sem tökéletes, tele vannak sebekkel és csontvázakkal, de vajon két összetört léleknek sikerül kiegészíteni a másikat és megmutatni, hogy képesek a változásra, és igenis megérdemlik a boldogságot? A kötet erre, és még sok minden másra ad választ egy igazán olvasmányos, zenével átitatott cselekményen keresztül. Ha szeretitek a komoly témákat boncolgató, lelkileg megterhelő, ugyanakkor csipkelődésekkel teli, érzelmileg lassan kibontakozó szerelmi történeteket, akkor nagyon ajánlom a Kill John zenekar basszusgitárosának a történetét, ahol nemcsak John és Stella léphet a gyógyulás felé vezető útra, hanem te is. A Fall egy igazi jelzőfény a mentális betegségekkel foglalkozó szórakoztató irodalom palettáján. Ne hagyd ki, zuhanj te is a szereplőkkel együtt!

"Egy szexi gót lány Mary Ann-arccal. A lány a szomszédból némi Wednesday Addams-beütéssel."

" - Ne írd le a szerelmet, amíg nem próbáltad, kölyök! Ostobaság félelemből elutasítani valamit."

" - (...) Nincs senki, akivel szívesebben lennék együtt, mint veled. Te töltöd be a gondolataimat, te kísérted az álmaimat. Legalább annyira lehetetlen küldetés számomra távol maradni tőled, mint rávenni a szívemet arra, hogy megszűnjön dobogni."

" - Ó, te szegény szerelmes kiscica. Nagyon bele vagy zúgva, haver. - Scottie hangja annyira önelégült, komoly kísértést érzek arra, hogy bontsam a vonalat."

" - Stella Pocok, abban a pillanatban, amint kitépted a kezemből azt a jégkrémet, kibillentettél az egyensúlyomból. Esélyem sem volt. Azonnal zuhanni kezdtem."

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)