Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely - Sötét, magányos átok (Az Átoktörő 1.)

"Vér van a körmöm alatt. Kíváncsi lennék, ezúttal hány embert öltem meg."

*

Egy ​elátkozott birodalomban… a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül. Légy szerelmes, törd meg az átkot! 

Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik. És elérkezett az utolsó ősz… 

Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát. 

Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat! Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. 

És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?

Egy újabb régóta várt kötetet hozott el nekünk a KMK! Annyira imádtam, és végre egy olyan A szépség és a szörnyeteg retelling, ami egyszerre felkavar és ámulatba ejt. Nagyon szerettem olvasni, és már bánom, hogy amikor beszereztem angolul nem kezdtem bele, mert úgy érzem, hogy ezzel a kötettel új kedvencem lett és a book boyfriends listám is bővült Rhen herceggel. A kötet az elejétől a végéig nagyon izgalmas, fordulatos és legszívesebben bekuckóznék Emberfall világába, és nem tenném ki onnan többet a lábam.

Maga a történet egy klasszik meseátdolgozás. Mindenki ismeri A szépség és a szörnyeteg történetét, biztos vagyok benne, hogy már több milliószor láttátok, de a Sötét, magányos átok tud újat mutatni. Nem hiába akkora a hype körülötte, hiszen egyfelől baromi izgalmas, másfelől pedig lebilincselő, és az utolsó sorokig tartogat meglepetéseket, egy percre sem áll meg a cselekmény, pörög ezerrel és nagyon nehéz letenni. Szó szerint odaszegez a lapokhoz, és addig nem enged el, amíg meg nem törik a varázs, s amíg meg nem tudod, hogyan is zárul az első rész. Bevallom az első néhány fejezet annyira nem varázsolt el, de utána úgy éreztem magam, mintha én is belecsöppentem volna Harperrel együtt Rhen herceg világába, és ha akartam volna sem tudtam volna szabadulni, de nem is igazán akartam. Lebilincselt, és fogva tartott. Az eleje még nem a legizgalmasabb, de ahogy beindul a cselekmény, onnantól kezdve nincs megállás. Pörög, ahol kell lassabb, de végig ott ketyeg felettünk az idő, ami vészesen fogy, és ki tudja mi történik akkor, ha nem sikerül megtörni az átkot, és Rhen újra átváltozik. Igazi versenyfutás az idővel és az érzelmekkel, hiszen ahhoz, hogy megtörjön az átok Harpernek bele kell szeretnie Rhenbe, igen ám, de ennyivel nem éri be abba az írónő, mert egy sugallat erejéig elveti a szerelmi háromszög lehetőségét is, amit alapesetben nem szeretnék, de itt nagyon is jól jött. 

Kapott egy kis fűszert, ami még annyira nem zavaró, viszont fenntartja a figyelmet és a lehetőséget is. Emellett hatalmas hangsúlyt helyez az írónő Emberfall felépítésére, a világra, a múltjára, és a történelmére. Alaposan kidolgozza, és ez adja a cselekmény vázát. Emiatt nagyon hiteles, fejezetről fejezetre csepegteti el az információkat, új megközelítésbe helyezi az eseményeket és a megalkotott világhoz, eszmékhez is végig hű marad. 

Imádtam, ahogy az alapoktól mutatja be Emberfallt, a politikáját, a tájat, és ahogy Harper is egyre inkább elengedi magát, úgy tudunk meg egyre többet és többet. Lehengerlően precíz és aprólékos, szerethető és kidolgozott is. Nemcsak emiatt erős a kötet, hanem az egyedi karakterek miatt is. Sem Harper, sem Rhen, sem pedig Grey nem az a tipikus karakter, akit be lehetne skatulyázni és bezárni egy dobozba. 

Adott egy lány, akinek nem a legkönnyebb az élete, mégis segít a bajbajutottakon, s aki elsőre nem tűnik erősnek, mégis az, még úgy is, hogy nem teljesen egészséges. Az írónő általa behozta a kötetbe a cerebrális parézist, aminek hála felhívja a betegségre a figyelmet, és megmutatja, hogy ezzel is lehet teljes életet élni, és ők is megérdemlik a szeretetet és a törődést, ugyanakkor ők is tudnak kemények és erősek lenni. 

Úgy érzem, hogy a kötet végére Harper igazi badass, harcos amazon lett, aki képes lenne feláldozni magát mások testi épsége végett. Vakmerő, harcias, ugyanakkor gyengéd és esendő is. Harper minden egyes tulajdonságával lehet azonosulni, s éppen ezért érzi oly közel magához az ember őt. Megmutatta, hogy bárki képes harcolni, és bárki képes arra, hogy mások sorsát befolyásolják, és azt is megmutatta, hogy senkit sem szabad egyből leírni, hiszen sokszor nem azok vagyunk, mint amit a külvilág felé mutatunk, a belső sokkal többet takar, főleg azután, hogy lehull az álca és megmutatjuk a másiknak az igazi énünk. 

Harper mellett Rhen és Grey is nagyon fontos karakter még. Grey számomra annyira sok vizet nem zavart, ott volt, jó volt, de kb ennyi. Nem igazán varázsolt el, ugyanakkor a függővég felpezsdíti a karakterét, és várakozással tölt el a további kötetekre nézve. Viszont Rhen... Róla beszélnünk kell. Ritkán kedvelek meg karaktert már az elején, de Rhennel ez történt. Még, amikor szinte alig tudtunk róla valamit, már akkor éreztem, hogy oda kell figyelnem rá, mert nagy kedvencem lesz, és igen, az lett. Tetszett, hogy nem volt erőszakos, nem akarta mindenféleképpen behálózni Harpert, és ha úgy hozta a szükség, akkor másokat helyezett előtérbe, és képes lett volna feladni önmagát a népéért. 

Ezzel szemben a Szörnyeteg egy igazi fenevad, fékezhetetlen és mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Vérszomjas, kegyetlen és nem ismer kegyelmet. Tudom, hogy ezzel egyedül vagyok, de szerettem ezt a kettősséget, azt pedig még inkább, hogy az írónő megmaradt a taktikai, harcos vonalon, és nem lett túl romantikus, vagy éppen rózsaszín a kötet. Pont annyi érzelem van benne, amennyire szükség van. Sokkal inkább az átok megtörése, az emberi életek megmentése, és az önfeláldozás állnak a kötet középpontjában. Az írónő az Elementálok sorozatával egyszer már levett a lábamról, és sikerült újra megmutatnia, hogy egy másik kötetével is képes igába dönteni. A Sötét, magányos átok egy olvasmányos, veszélyekben és kalandokban gazdag fantasy, értékes karakterekkel, gyönyörű világfelépítéssel és egy felkavaró A szépség és a szörnyeteg átirattal. A romantika minimálisan, de jelen van, s ezáltal finom, légies, szinte alig érezhető szerelmet bontakoztat ki a szemünk előtt. Összességében egy nagyon szerethető történetét kaptam, ami maximálisan levett a lábamról, értékes információkkal látott el, és ami az elejétől a végéig izgalmas és fordulatos volt. Várom a második részt, és remélem a függővég által elvetett kérdésekre is választ kapunk, és megtudjuk hogyan is folytatódik tovább Rhen, Harper és Grey sorsa.

"Ha ennek itt kristályserleget adnék a kezébe, ripityára törné, és összekaszabolna a szilánkokkal."

" - Apám egyszer azt mondta, már a születésünkkor kiosztják a lapjainkat. Van, aki a jó leosztással is veszít, és van, aki a rossz leosztással is nyer, de azokkal a lapokkal kell játszanunk, amiket a sors kínál nekünk. Sokszor nem mi választjuk meg, milyen helyzetekkel szembesülünk, de ettől még döntenünk kell."

"Idáig ez a legkegyetlenebb szezon: a sors végre összehozott egy karakán lánnyal, aki méltó párom lehetne, de ő mindenáron haza akar menni a családjához."

" - Mindig ámulattal tölt el, hogy a legsötétebb reménytelenségből is van kiút."

" - Szerelmet vallottam neki - förmedek rá. - Megcsókoltam. Az életemet is kockára tettem érte. Mit akarsz még, hogy végre megtörjön az átok?"

  🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)